„A hét alvó legendája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
A [[Tours-i Gergely]]-féle változat szerint hét germán ifjú élt (Maximianus, Malchus, Martinianus, Constantinus, Dionisius, Iohannes, Serapion)
Epheszoszban, akiket [[Decius]] császár keresztényüldözése során arra akartak kényszeríteni, hogy tagadják meg Istent. Az éppen a városban tartózkodó császár elé hurcolták hát őket, de mivel nagyon szép ifjak voltak, ezért a császár gondolkodási időt adott nekik, és elvonult Epheszoszból. Mikor visszatért, az ifjak inkább Istent imádták, mint, hogy megfeleljenek a császárnak. Mikor a császár
A külső világban ezután győzedelmeskedett a kereszténység, azonban
átörökített változat szerint [[II. Theodosius |II. Theodosius]] alatt a lélek halhatatlanságát tagadó [[szadduceusok]] szektája újra életre kelt, a császár pedig bizonytalanságában és szorongásában jelet kért Istentől. A szadduceusok szerepeltetése természetesen maga is
[[anakronizmus]]. Ekkor egy Dalius nevű gazdag ember, hogy juhainak jobb legelőt találjon, széthányatta a köveket, de magát a barlangbejáratot
| |||