„Daimjó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 44 interwiki link migrálva a Wikidata d:q61982 adatába
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{nincs forrás}}
{{magyaros|japán}}
 
A '''daimjó''' ([[japán nyelv|japánul]] 大名, [[magyar nyelv|magyar]] fordításban ''nagy név)'' a középkori [[Japán]]ban vidéki [[feudalizmus|feudális]] hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közvetlenül függtek a [[sógun]]tól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és [[régens]] a daimjók közül került ki.
 
A sugo daimjók (守護大名), akik korábban tartományi kormányzók, sugok voltak, viselték először a daimjó címet. Hűbérbirtokaikon nemcsak politikai és rendfenntartói, de gazdasági hatalmuk is volt. Ezeket a kiváltságaikat a Muromacsi-korszak első évtizedeiben szerezték meg. A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakejama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
 
A szengoku daimjók (戦国大名) legtöbbje régebben sugo daimjó volt, mint a Szatake-, Imagava-, Takeda-, Toki-, Rokkaku-, Óucsi- és SimadzuSimazu-családok. A korábban [[sugodai]]ként és helyetteseikként szolgáló Aszakura-, Amago-, Nagao-, Mijosi-, Csószokabe-, Dzsimbó-, Hatano-, Oda- és Macunaga-klánok tagjai is daimjói címet kaptak, de [[Hadakozó fejedelemségek kora (Japán)|Szengoku-korszakban]] emellett számos ronin[[rónin]] is daimjóvá vált.
 
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as [[szekigaharai]] csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a [[hanrendszer]]be foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Iejaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsolat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a [[sinpan daimjókdaimjó]]k (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a [[fudai daimjókdaimjó]]k (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama[[tozama daimjókdaimjó]]k (外様大名) pedig a szekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
A [[szankin kótai]] (参勤交代) törvénnyel a Tokugavák megszabták, hogy a daimjóknak minden második évet [[Edo|Edóban]]ban kell tölteniük. Ha a daimjó a hűbérbirtokán tartózkodott, családtagjait a fővárosba kellett küldenie maga helyett. Az állam ezzel az intézkedéssel növelte befolyását és felügyeletét a hadurak felett. Ezen felül nem építtethettek kastélyokat vagy hajókat és a katonaságukat is nagy mértékben korlátozták. Néhány daimjó ez és az ehhez hasonló törvények miatt Meidzsia császár uralma alatt[[Bosin-háború]]ban a Tokugava sógunátus ellen küzdött.
 
[[1869]]-ben a daimjók és a császári udvari nemesek, a kugék a Meidzsi reformok értelmében egy új nemesi rétegben, a kadzokuban[[kazoku]]ban egyesültek. A han rendszert hatályon kívül helyezték és létrehozták a prefektúrákat. Ezzel az intézkedéssel a császár véget vetett a daimjók uralmának.
 
== Fordítás ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Daimjó