„Arisztotelész államformatana” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: Szomszédos írásjelek kurziválása |
|||
20. sor:
A legkevésbé körüljárt viszony az '''atya-fiú kapcsolat''' (teknopoiétiké = τεκνοποιητικη ), amelyet a monarchikus kormányzás mintájára lehet leírni, és szereteten alapul.
E három viszony egyesüléséből jön létre a '''család''' (oikia = οικια), amely férfiból, nőből és szolgából álló legalább háromszemélyes mikrotársadalom. Több, általában közös őstől eredő család alkot egy (nemzetségi) '''falu'''t (kómé - κωμη), amely a munkamegosztás további formáit teszi lehetővé. Több falu fokozatos egyesüléséből akkor jön létre az (város-)állam (polisz = πολις), amikor már a faluhalmaz teljesíti az autarkheia (αυταρκεια, kb. önállóság, önellátás, vagyis az egységként való funkcionálás lehetősége) feltételét. Ezt a fogalmat manapság ''gazdasági önállóság,''
Figyelemre méltó, hogy a poliszon kívüli államformákat (pl. a keleti [[despotikus]] birodalmakat - a hangsúly itt nem a „despotikuson”, hanem a „birodalmon” van) Arisztotelész ismeri, de el nem ismeri államként (és nem is felelnek meg definíciójának, pl. mert nem egyesülésből, hanem hódításból születnek, minthogy [[extenzív]] termelési szerkezetük miatt nem is gazdaságilag autarkok).
26. sor:
=== A hat államforma ===
A ''Politiká''ban kifejtett tan szerint, melynek ősképét már [[Hérodotosz]]nál szemlélhetjük ''Otanés beszédé''ben, s amelyre Arisztotelész közvetlenül a kései [[Platón]]tól nyert ösztönzést
Ezek közül három a helyes államforma:
43. sor:
=== A királyság ===
A ''Politika'' szerint alapvetően ötféle monarchia létezik. A leggyengébb hatalommal a ''spártai-mükénéi típus''ú király bírt, aki tulajdonképpen csak egy legfőbb hadvezérnek minősül, bár kinevezése életfogytig tart. A második típus a ''despotikus monarchia,''
A királyság Arisztotelész szerint csak akkor felel meg teljesen a maga természetszerü hivatásának, ha korlátlan, amelyben a király épp oly korlátlanul uralkodik a nép, mint ahogy a családfő uralkodik a saját családja, egész háznépe fölött (Arist. Pol. III, 10, 2). Arisztotelész, aki természetellenesnek tart minden örökösödés útján nyert királyi méltóságot, itt is ellenmondásba esik önmagával, midőn a barbár népek királyságainak egynémelyikét, amelyek pedig köztudomás szerint örökös monarchiák voltak, szintén ezen szerinte legtökéletesebb királyság kategóriájába sorozza; Arisztotelész, v. legalább művének ránk szállott szövege nagyon kevéssé szabatos, sőt egyenesen fogalomzavart támaszt annak meghatározásában is, hogy mit kelljen hát szerinte tulajdonképpen törvényes királyságnak tartani? Azt a királyságot-e, amelynek uralkodója törvény alapján, v. mint mi mondanók, az alkotmány értelmében lépett a. trónra, avagy azt, amelynek uralkodása nemcsak törvényes úton jutott a legfőbb hatalom birtokába, de uralkodása folyamában is folyton a törvények rendeleteihez és a jogerejű szokásokhoz tartja magát? Ez utóbbi nézetnek bizonyítására hiába keresünk adatot Arisztotelész Politiká-jának jelenlegi szövegében.
| |||