|
==Felvételek==
Az{{Szövegdoboz| albumkeretszín felvételei= #A3B0BF|háttérszín = #FFFFFF|margin = 10px|float=right|szélesség =250px|style=|Azt hiszem sikerült megtalálni azt a lazaságot, ami az albumainkból hiányzott. Persze nem szégyelljük egyetlen előző albumunkat sem. De ma már úgy érzem, némelyik egészen túlprodukált volt, így akartunk egy lazább, rock and roll alapú lemezt készíteni.<br> — May{{h|Purvis|2007|p=44}}}}A felvételeket 1977 júliusajúliusában kezdték, és szeptemberemivel novemberre már előre le voltak követ a közöttfellépéseik, tíz hétenhetük átmaradt zajlottaka munkára, ami sokkal kevesebb volt, mint amennyi időt az utolsó három albumuk elkészítésével töltöttek.{{h|Purvis|2007|p=44}} Júliusban a [[Sarm West Studios|Basing Street StudiosbanStudios]]ban éskezdték a munkát, ahol [[Wessex3M]] SoundM79 Studioshangrögzítőket használtak [[MCI]]ban 500-as keverőpulttal.{{h|Blake|2010|p=205}} A társproducerük a régóta ismert [[Mike Stone]] volt, ami egy szoktatlanszokatlan lépés volt, mivel a Wessexben általában a „házi producereket” szokták alkalmazni. Stone első intézkedése az volt, hogy újra cserélte a stúdió hangszóró berendezését. Andy Turner, a stúdió akkori hangmérnök asszisztense szerint semmi baj nem volt a régi hangszórókkal, de ez egy olyan dolog, amit az „megtehettek, tehát meg is tettek”. Egy másik történet szerint két napon keresztül csak Taylor dobjainak minél jobb akusztikai elrendezését próbálgatták, Taylor pedig folyamatosan ütögette, próbálgatta a dobokat – miközben óránként kétszáz fontot fizettek a stúdió használatáért.{{h|Blake|2010|p=205–206}}
Az utolsó két albumuk művészkedő, túlprodukált hangzása után kicsit spontánabbra, nyersebbre akarták venni a hangzást. Sokan hitték azt, hogy a punk előretörése adta ehhez az ötletet, de May szerit valójában inkább az első albumuk nyersségét akarták felidézni. Ehhez nemcsak hogy keményebb dalokat írtak, de igyekeztek kevésbé „mű” módon felvenni azokat. A korábbi szokásuktól eltérően, amikor a különböző vokálok és hangszerek hangjai szinte csak a keverőszobában találkoztak, ezúttal az élő hangzásra törekedtek, egy időben és egy helyen zenéltek.<ref name="redbeard"/> Jó példa volt erre a „[[Sleeping on the Sidewalk]]” amelyről mindig hangoztatták, hogy élőben vették fel, a hibákat is benne hagyva.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=109}} Ennek eredményeképpen a dalok nagy részének szinte demó-jellege van (különösen Taylor dalainak, aki már 1977 nyarán elkezdett dolgozni a szólódalain, és az albumra tervezett munkáin), csak a „We Are the Champions” és az „It’s Late” idézi az együttes kidolgozottabb stílusát.{{h|Purvis|2007|p=43}}
Egy időben a [[Sex Pistols]] a Wessex stúdió egy másik részében dolgozott a ''[[Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols|Never Mind the Bollocks]]'' albumán. Később híre ment, hogy a punk stílust kissé lenéző Queen és a progresszív zenekarokat megvető Sex Pistols tagjai találkoztak egymással, és egymáson gúnyolódtak. A történetnek több változata is ismert. Egy változat szerint [[Sid Vicious]] részegen azt kérdezte Mercurytól (utalva az énekes interjújára az ''[[NME]]'' magazinban): „te vagy az, aki el akarja hozni a balettot a tömegekhez?”, mire az azt válaszolta: „nem te vagy Stanley Ferocious, vagy micsoda? Nos, megteszünk minden tőlünk telhetőt, kedvesem!”{{h|Sutcliffe|2010|p=112}} Peter Hince, a Queen turnécsapatának tagja úgy emlékezett, hogy a szóváltás után Mercury a gallérjánál fogva kilódította Vicioust a stúdióból.{{h|Sutcliffe|2010|p=114}} Másik változat szerint Rotten és Vicious négykézláb kúsztak be a stúdióba, miközben Mercury zongorázott.{{h|Blake|2010|p=207}} Mercury azt mondta, hogy rá akarta venni Rottent és Vicioust, hogy énekeljenek az egyik dalukban, de ők visszautasították.{{h|Brooks–Lupton|2009|p=32}} May később azt mondta, hogy nem emlékszik semmilyen hasonló szóváltásra, és hogy ő beszélgetett [[Johnny Rotten]]nel, aki mindvégig tisztelettudóan viselkedett. Taylor is hasonlóan emlékezett: egy ideig kölcsönös bizalmatlansággal néztek egymásra, de aztán megtalálták a közös nevezőt.{{h|Blake|2010|p=207}} ▼
Augusztusban átmentek a [[Wessex Sound Studios]]ba, ahol 3M és [[Studer]] A80 hangrögzítőket használtak [[Cadac]] 32/24 sávos keverőpulttal. Az egykori templom épületéből kialakított stúdiónak nagyszerű volt az akusztikája, és Stone segítségével sokat kísérleteztek a mikrofonok elhelyezésével, a természetes hangzással kiváltani az effektusokat.<ref name="guitar player">{{cite journal|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_01-XX-2008_-_Guitar_Player|title=Renaissance Man|first=Matt|last=Blackett|accessdate=2010-05-30|journal=[[Guitar Player]]|year=2008|month=január|language=angol}}</ref> Itt vették fel a „We Will Rock You” dobbantós és tapsolós alapjait is, ennek során Stone akit csak meglátott, behívott a stúdióba a zajkeltéshez. {{h|Blake|2010|p=209–210}}
Mivel mindannyian jó énekesek és hangszeres játékosok voltak (kivéve, hogy Deacon nem énekelt), többször előfordult, hogy az általuk írt dalok felvételénél több szerepet magukra vállaltak. Így Taylor énekelt, ritmus- és basszusgitározott a „Fight From the Inside” című dalában, valamint ugyancsak ritmus- és basszusgitározott a „Sheer Heart Attack” című dalban. Még a demófelvételek során felvették a „Sheer Heart Attack”-ot Taylor majd Mercury énekével is, de a csapat nem tudott megegyezni, hogy melyikük énekelje a végleges változatot. Kompromisszumos megoldásként Taylor énekelte az első versszakot, Mercury pedig a fennmaradó részt. May énekelt az általa írt „All Dead, All Dead” és „Sleeping on the Sidewalk” című dalokban, Deacon pedig akusztikus gitáron játszott a „Who Needs You” és „Spread Your Wings” című dalaiban.{{h|Purvis|2007|p=43 }}
▲[[Fájl:Wessex Studios.jpg|bélyegkép|bal|200px|A [[Wessex Sound Studios]] természetes akusztikáját kihasználták a felvételek során]]Egy időben a [[Sex Pistols]] a Wessex stúdió egy másik részében dolgozott a ''[[Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols|Never Mind the Bollocks]]'' albumán. Később híre ment, hogy a punk stílust kissé lenéző Queen és a progresszív zenekarokat megvető Sex Pistols tagjai találkoztak egymással, és egymáson gúnyolódtak. A történetnek több változata is ismert. Egy változat szerint [[Sid Vicious]] részegen azt kérdezte Mercurytól (utalva az énekes interjújára az '' [[NME ]]'' magazinban-ben): „te vagy az, aki el akarja hozni a balettot a tömegekhez?”, mire az azt válaszolta: „nem te vagy Stanley Ferocious, vagy micsoda? Nos, megteszünk minden tőlünk telhetőt, kedvesem!”{{h|Sutcliffe|2010|p=112}} Peter Hince, a Queen turnécsapatának tagja úgy emlékezett, hogy a szóváltás után Mercury a gallérjánál fogva kilódította Vicioust a stúdióból.{{h|Sutcliffe|2010|p=114}} Másik változat szerint Rotten és Vicious négykézláb kúsztak be a stúdióba, miközben Mercury zongorázott.{{h|Blake|2010|p=207}} Mercury azt mondta, hogy rá akarta venni Rottent és Vicioust, hogy énekeljenek az egyik dalukban, de ők visszautasították.{{h|Brooks–Lupton|2009|p=32}} May később azt mondta, hogy nem emlékszik semmilyen hasonló szóváltásra, és hogy ő beszélgetett [[ John Lydon|Johnny Rotten]]nel, aki mindvégig tisztelettudóan viselkedett. Taylor is hasonlóan emlékezett: egy ideig kölcsönös bizalmatlansággal néztek egymásra, de aztán megtalálták a közös nevezőt.{{h|Blake|2010|p=207}}
A [[Wessex Sound Studios]] egy egykori templom épületéből ett átalakítva stúdióvá, és a természetes akusztikai adottságai sok segítséget jelentettek a felvételek során. A „We Will Rock You” lábdobbantásait és tapsait itt vették fel, a dalvégi szólógitárral együtt, és ezeket a felvételeket már nem kellett utólag erősebbre keverniük, megoldotta helyettük a terem visszhangzása. Stone mindenkit, akit csak meglátott a stúdióban behívott, és együtt tapsolták és dübörögték a később világhírűvé váló ritmust.{{h|Blake|2010|p=209–210}} May és Stone sokat kísérleteztek a helyiség bemikrofonozásával, hogy egy természetes hangzást sikerüljön felvenniük.<ref name="guitar player">{{cite journal|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_01-XX-2008_-_Guitar_Player|title=Renaissance Man|first=Matt|last=Blackett|accessdate=2010-05-30|journal=[[Guitar Player]]|year=2008|month=január|language=angol}}</ref> A „Sleeping on the Sidewalk” című blues-rock szerű dallal kapcsolatban mindig azt nyilatkozták a tagok, hogy a spontaneitás érdekében igyekeztek nem túlbonyolítani, ezért egy az egyben, élőben vették fel.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=109}} Ellenben a „We Are the Champions” felvétele nagyon megerőltető volt, rengeteg változatot felvettek, amíg akadt egy, amely elnyerte a tetszésüket.<ref name="guitar player">{{cite journal|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_01-XX-2008_-_Guitar_Player|title=Renaissance Man|first=Matt|last=Blackett|journal=[[Guitar Player]]|year=2008|month=január}}</ref>
==Kompozíció==
|
