„News of the World (album)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
63. sor:
==Megjelenés==
 
[[Fájl:We Will Rock You klip.jpg|thumb|200px|right|Az együttes az 1977-es „[[We Are the Champions]]” videoklipjében. Balra fent: Roger Taylor, mellette John Deacon, balra lent Freddie Mercury, mellette Brian May.]]
[[Fájl:We Will Rock You klip.jpg|thumb|200px|right|Az együttes az 1977-es „[[We Are the Champions]]” videoklipjében. Balra fent: Roger Taylor, mellette John Deacon, balra lent Freddie Mercury, mellette Brian May.]]Az album bemutatkozó kislemeze a „We Are the Champions” lett, B oldalán a „We Will Rock You”-val. Amerikában az Elektra kiadó eredeti szándéka szerint a „We Are the Champions” lett volna a kislemez fő dala, de miután elküldték a rádióadóknak a példányokat, és a DJ-k felfedezték, hogy a két dal megszakítás nélkül folyik egymásba, rendszeresen együtt játszották a kettőt.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=108}} A kislemez világszerte nagy sikert ért el, Angliában a második, Amerikában a negyedik helyet érte el a slágerlistán, és több millió példányban fogyott. A kritikusok viszont elítélték, és mindkét dalról elterjedt, hogy az együttes felsőbbrendűségéről szól a többi zenésszel szemben. A tagok védekezni kényszerültek, azt mondták: „nem arról szólt ez a sor, hogy a Queen a bajnok, hanem hogy mi, azaz mindenki.”{{h|Sutcliffe|2010|p=115}} Az ''[[New Musical Express|NME]]''-nek tetszett a futballrajongók számára írt dal ötlete, ellenben a ''[[Sounds]]'' úgy vélte, hogy „a túl nagy népszerűség és a publicitás ellopja a fiúktól a szikrát és a pezsgést”.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=108}}
Az album bemutatkozó kislemeze a „[[We Are the Champions]]” lett, az [[Elektra Records|Elektra]] területein dupla A oldalasként a „[[We Will Rock You (dal)|We Will Rock You]]”-val.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=108}} Bár a kritikusok mindkét dalt rosszul fogadták,{{h|Sutcliffe|2010|p=115}} a rádiók rendszeresen játszották, és a rajongók is vásárolták, így Angliában a második, Amerikában pedig a negyedik helyet érte el a slágerlistán.{{h|Purvis|2007|p=269}} A nagylemez 1977. október 28-án jelent meg (az Elektra területein november 11-én). A kiadó eredetileg az együttesről akart egy képet a borítóra, de ezt ők visszautasították, így végül a borítógrafikán zöld háttér előtt egy óriási robot volt látható, amint végez az együttes tagjaival, és az emberekre támad.<ref name=redbeard>''In the Studio with Redbeard'' – ''News of the World'', Barbarosa Ltd. Productions, 1993. április 5.</ref> Az ötlet Taylortól származott, aki látta az ''[[Analog Science Fiction and Fact|Astounding Science Fiction]]'' magazin 1953. októberi számának elején található hasonló képet, amelyet [[Frank Kelly Freas]] készített. Taylor kérésére Freas átalakította számukra a képet. Az albumról megjelenő kislemezek borítóin a kép egy-egy részlete látható. A kiadó az album reklámozásának részeként még külön megrendelhető, drága robotos órákat is készített.{{h|Blake|2010|p=210}}
 
Később elterjedt, hogy az együttes újra engedélyt kért [[Groucho Marx]]tól a [[Marx fivérek|Marx-testvérek]] ''Duck Soup'' filmje címének felhasználására, de az visszautasította, ellenben szívesen felajánlotta volna a következő filmje címét: ''The Rolling Stones’ Greatest Hits''.{{h|Blake|2010|p=205}} Az albumborítóján zöld háttér előtt egy óriási robot látható, amint végez pár emberrel – May szerint az együttes tagjaival.<ref name=redbeard>''In the Studio with Redbeard'' – ''News of the World'', Barbarosa Ltd. Productions, 1993. április 5.</ref> A kiadó eredetileg az együttesről akart egy képet a borítóra, de ezt ők visszautasították. A borító ötlete Taylortól származott, aki látta az ''[[Astounding Science Fiction]]'' magazin 1953. októberi számának elejét, ahol egy hasonló kép volt látható, amelyet [[Frank Kelly Freas]] sci-fi illusztrátor készített.<ref>{{cite journal|journal=[[Astounding Science Fiction]]|year=1953|month=október|url=http://www.flickr.com/photos/bloodbeard/1073400595/|title=The Gulf Between|accessdate=2011-09-08}}</ref> Taylor megkérte Freast, hogy alakítsa át a képet, aki beleegyezett ebbe. A belső borítón hasonló kép szerepelt, itt a robot egy ismeretlen épület tetején benyúlva egy csoport menekülő ember felé nyúl. Az albumról megjelenő kislemezek borítójára is az albumborítón szereplő kép egy-egy jelenete került. A kiadó az album reklámozásának részeként még külön drága robotos órákat is készíttetett.{{h|Blake|2010|p=210}}
 
1977 novembere és 1978 májusa között negyvenhat állomásos világturnéra indultak az albummal. A turné sikerét látva az addig szerény May is elismerte, hogy abban az időben „meghódították Amerikát”. Első alkalommal utaztak bérelt magángéppel a helyszínek között. {{h|Sutcliffe|2010|p=115}} Az együttes megjelenése sokat változott: Mercury haja rövidebb lett, és egyre gyakrabban hordott bőrruhákat (gyakran bőrdzsekit a balett ruha felett), May és Taylor pedig egyre inkább a kényelmes ruházatot preferálta a látványos helyett.{{h|Purvis|2007|p=303}} A turné során a koncertek végén Mercury így köszönt el a rajongóktól: „öröm volt veletek üzletelni”.<ref>{{cite journal|journal=[[Circus (magazin)|Circus]]|year=1977|title=Queen's Live Act Stuns City|first=Jon|last=Tiven}}</ref> 1977. december 1-jén telt házas koncertet adtak a New York-i [[Madison Square Garden]]ben. May számára a koncert sikere különleges esemény volt, ugyanis jelen volt a zenészi karrierjét addig nem igazán támogató apja, aki a telt házas koncertet látva megváltoztatta a véleményét, és elismerte mennyire büszke a fiára.{{h|Blake|2010|p=211–212}} Két további, nem túl sikeres kislemez jelent meg róla, 1978. február 2-án a „Spread Your Wings”, amely a 34. helyet érte el Angliában, illetve 1978. április 25-én az Elektra területein az „It’s Late” rádióbarátra rövidített változata, amely a 72. lett az amerikai slágerlistán.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=115–116}}