„Prímszámtétel” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hiv. jav.
források
37. sor:
==Történet==
A prímszámsejtés eredete [[Bernhard Riemann]], német matematikus munkásságáig nyúlik vissza.
1859-ben publikált egy értekezést: „Adott korlátnál kisebb prímek száma” címmel. [[Carl Friedrich Gauss]] is foglalkozott ezzel a problémával korábban. <ref>ttphttp://www.encyclopedia.com/topic/Carl_Friedrich_Gauss.aspx></ref>
 
A sejtés arról szólt, hogy az N-nél kisebb prímek <math>\pi(N)</math> száma közelítőleg <math>N/lnN</math>-nel egyenlő. Más szóval kifejezve, ha N tart a végtelenhez, akkor a <math>\pi(N)/[N/lnN]</math> határértéke 1. Ezt az eredményt tartották a prímszámsejtésnek.
A sejtés bizonyításához Pafnutyij Lvovics Csebisev, orosz matematikus jutott a legközelebb, aki igazolta, hogy a szóban forgó határérték 0,992 és 1,102105 közé esik.<ref>{{cite book |last=Simonovits |first=András |title=MATEMATIKATÖRTÉNETI VÁZLAT |origdate=2007-06-26 |url=http://www.math.bme.hu/~diffe/staff/simonovits_mattori.pdf |format=pdf |accessdate=2013-05-13 |publisher=BME, Matematikai Intézet |language=magyar |pages=78 |quote=10.5.tétel }}</ref>
Többen megkísérelték a sejtés bizonyítását, végül Jacques Hadamard és Charles de la Vallée egymástól függetlenül bizonyította be 1896-ban. A bizonyításhoz felhasználták a [[Riemann-féle zéta-függvény]]t.
A prímszámsejtés bizonyítása elvezetett a [[prímszámtétel]]hez.