„DC–6” változatai közötti eltérés

A [[második világháború]]ban a C–47 Skytrain/[[DC–3|DC–3 Dakota]] és a DC–4/C–54 Skymaster nagyon sikeres volt, de a háború előrehaladtával egyre nagyobb lett az igény egy a DC–4-nél nagyobb kapacitású szállítórepülőgépre. Ugyanakkor a Douglas repülőgépgyár tisztában volt azzal, hogy a háború után a polgári légiközlekedés rohamos fejlődésnek fog indulni, ezért szükség lesz egy nagy kapacitású utasszállító repülőgépre is. Ezért beindították a DC–6 programot. Mivel a gép csak 1946-ra készült el, ezért már az II. világháborúban nem került felhasználásra, azonban a polgári légiközlekedésnek továbbra is szüksége volt rá. A gépet túlnyomásos törzzsel tervezték, hogy magasabban közlekedhessen és ezáltal gazdaságosabb legyen az üzemeltetése. A kor „divatjának” megfelelően sárkányszerkezete hagyományos elrendezésű lett. A repülőgép a [[DC–4]]-esnél hosszabb törzset és nagyobb teljesítményű motorokat kapott, de az elődjénél jól bevált szárnyat megtartották. Az 1946-ra elkészült prototípust az Amerikai Légierő vásárolta meg és XC–112A kísérleti típusjelzéssel látta el. Az első polgári üzemeltető az [[American Airlines]] volt. Az ''AA'' 1947-ben állította forgalomba a DC–6-ot a [[New York]]–[[Chicago]] útvonalon. Az ötvenes évek elejétől kezdve a DC–6 elkezdte leváltani az addig szinte egyeduralkodó DC–3-at. A típusnak két fő vetélytársa lett: a [[Lockheed Constellation]] és a [[Boeing 377|Boeing 377 Stratocruiser]]. A ''Boeing 377'' komoly hátránnyal indult a „versenyben”, mert a három típus közül ezt állították forgalomba a legkésőbb. A DC–6 és a ''„Connie”'' azonban mindvégig versenyben maradt. Végül a Lockheednek körülbelül 150-nel több ''Constellation''t sikerült értékesítenie. A konkurenciaharc miatt mindkét repülőgépet többször is továbbfejlesztették. A DC–6-nak több utas és/vagy teherszállító változata alakult ki. Később a Lockheed a [[TWA]] kérésére elkezdte fejleszteni a nagyobb kapacitású és erősebb motorokkal felszerelt ''Super Constellation''t. Emiatt az American Airlines [[1951]]-ben felajánlotta a Douglas Aircraftnak, hogy 25 repülőgépet vásárol 40 millió dollárért, amennyiben kifejleszt egy a DC–6-nál nagyobb kapacitású repülőgépet. Így alakult ki a [[Douglas DC–7|DC–7]], amely hosszabb törzzsel készült és erősebb [[Wright R–3350|Wright R–3350–EA1]] típusú, 3400 lóerős (2535 kW-os) 18 hengeres [[csillagmotor]]okkal szerelték fel. Ebből a típusból 338 db-ot gyártottak 1953 és 1958 között. Ez a repülőgép volt az utolsó nagy kapacitású dugattyús motoros utasszállító. A hatvanas években a sugárhajtású utasszállítók ([[Boeing 707]], [[Douglas DC–8]], [[Convair 880]]/[[Convair 990|990]], [[Caravelle]]) elkezdték kiszorítani a dugattyús típusokat az utasforgalomból, így a DC–6-ot is. Azonban ezt a típust a mai napig használják néhány országban, főleg teherszállító feladatokat látnak el velük. Emellett a felújított példányok a repülőnapok kedvelt látványosságai is. 2002-ben még 49 DC–6 állt szolgálatban.

 

 

== Típusváltozatok ==