„Louis-Ferdinand Céline” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
== Munkássága ==
 
Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' a huszadik századi világirodalom legnagyobb regényeinek egyike. Céline öröksége tovább él [[Samuel Beckett]] tragikus keserűségében, mások közt [[Jean-Paul Sartre|Sartre]], [[Raymond Queneau]] és [[Jean Genet]] őt idéző írásaiban és abban a csodálatban, amit [[Jean-Marie Gustave Le Clézio]], [[Robbe-Grillet]] és [[Barthes]] táplált iránta. Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban is számtalan író tartozik nyilvánvaló hálával Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' szerzőjének, úgy mint [[Henry Miller]], [[Jack Kerouac]], [[Joseph Heller]], [[Kurt Vonnegut]], [[William S. Burroughs]] és [[Ken Kesey]], noha a viszonylag kései [[Angol nyelv|angol]] fordítás miatt a közvetlen befolyást sok esetben bajos volna kimutatni. Kevés első regénynek van akkora hatása, mint amekkora az ''Utazás''nak volt. Kirobbanó, közvetlen stílusával sokkolta a legtöbb kritikust, miközben azonnal utat talált a francia olvasóközönség szívéhez, akik lelkesen fogadták a kispolgári antihős, Bardamu erőszakkal teli csetlésbotlásait. A szerző háborús tapasztalatai, [[afrika]]i és [[New York|new york]]-i utazásai, majd visszatérése a háború utáni [[Franciaország]]ba mind a bőven áradó történet egy-egy fejezetét képezik. Céline prózáját áthatja a [[pesszimizmus]], akár karaktereit a balfékségre való hajlam, az aggodalmaskodás, a [[nihilizmus]] és a tehetetlenség. A regényeiben megjelenő árulás és kizsákmányolás nem idegen Céline személyes életétől sem. Két igaz szerelmét, a feleségét és a macskáját azonban mindig kedves és meleg szavakkal említi. A személyesség folyamatos leépítése a stílus sokrétűségében érhető tetten. A ''Bohócbanda'' (''Guignol's Band'') és a ''London Bridge'' című regények középontjában a [[első világháború]] alatti [[london]]i alvilág áll. Céline önéletrajzi narrátora mesél egy titokzatos franciával való végzetes barátságáról, kellemtlen kapcsolatairól London stricijeivel és kurváival és közös ellenségükről, a Scottland Yard felügyelőjéről. Ezek a regények a fekete humor olyan magaslatait képviselik, ahová kevés író ér föl.
Céline élete utolsó percéig folytatta az írást, ''Rigodon'' című regényét halála napján fejezte be.
Írásai a fekete komédia jellegzetes példái, ahol a szerencsétlen és gyakran borzalmas események is humoros formát öltenek. Céline műveinek [[hiperrealizmus]]a gyakran megdöbbentő tud lenni. Fő erőssége azonban abban a tehetségében áll, amivel hiteltelenít jóformán mindent, ami még a [[humanizmus]] nyomait őrzi. Céline komoly hatást gyakorolt [[Irvine Welsh]]re, [[Günter Grass]]ra és [[Charles Bukowski]]ra is. [[Bukowski]] híres mondása szerint "az ''Utazás az éjszaka mélyére'' a legjobb könyv, amit az elmúlt kétezer évben írtak."
 
=== Céline magyarul ===
Az ''Utazás'' már 1934-ben megjelent magyarul [[Hevesi András]] fordításában, később még három kiadást ért meg [[Szávai János]] fordításában 1977-ben a [[Magvető Kiadó]]nál, 2003-ban az [[Európa Könyvkiadó]]nál, 2010-ben pedig a Kalligramnál. Ugyancsak [[Szávai János]]nak, illetve a [[pozsony]]i [[Kalligram]] kiadónak köszönhető, hogy ma már a ''Halál hitelbe'' (2006) és a ''Bohócbanda'' (2008) is hozzáférhető magyar nyelven.
 
== Források ==