„Louis-Ferdinand Céline” változatai közötti eltérés

Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' a huszadik századi világirodalom legnagyobb regényeinek egyike. Céline öröksége tovább él [[Samuel Beckett]] tragikus keserűségében, mások közt [[Jean-Paul Sartre|Sartre]], [[Raymond Queneau]] és [[Jean Genet]] őt idéző írásaiban és abban a csodálatban, amit [[Jean-Marie Gustave Le Clézio]], [[Alain Robbe-Grillet]] és [[Roland Barthes]] táplált iránta. Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban is számtalan író tartozik nyilvánvaló hálával Az ''Utazás az éjszaka mélyére'' szerzőjének, úgy mint [[Henry Miller]], [[Jack Kerouac]], [[Joseph Heller]], [[Kurt Vonnegut]], [[William S. Burroughs]] és [[Ken Kesey]], noha a viszonylag kései [[Angol nyelv|angol]] fordítás miatt a közvetlen befolyást sok esetben bajos volna kimutatni. Kevés első regénynek van akkora hatása, mint amekkora az ''Utazás''nak volt. Kirobbanó, közvetlen stílusával sokkolta a legtöbb kritikust, miközben azonnal utat talált a francia olvasóközönség szívéhez, akik lelkesen fogadták a kispolgári antihős, Bardamu erőszakkal teli csetlésbotlásait. A szerző háborús tapasztalatai, [[afrika]]i és New York-i utazásai, majd visszatérése a háború utáni [[Franciaország]]ba mind a bőven áradó történet egy-egy fejezetét képezik. Céline prózáját áthatja a [[pesszimizmus]], akár karaktereit a balfékségre való hajlam, az aggodalmaskodás, a [[nihilizmus]] és a tehetetlenség. A regényeiben megjelenő árulás és kizsákmányolás nem idegen Céline személyes életétől sem. Két igaz szerelmét, a feleségét és a macskáját azonban mindig kedves és meleg szavakkal említi. A személyesség folyamatos leépítése a stílus sokrétűségében érhető tetten. A ''Bohócbanda'' (''Guignol's Band'') és a ''London Bridge'' című regények középontjában a [[első világháború]] alatti [[london]]i alvilág áll. Céline önéletrajzi narrátora mesél egy titokzatos franciával való végzetes barátságáról, kellemtlenkellemetlen kapcsolatairól London stricijeivel és kurváival és közös ellenségükről, a Scottland Yard felügyelőjéről. Ezek a regények a fekete humor olyan magaslatait képviselik, ahová kevés író ér föl.