„Teotihuacan” változatai közötti eltérés

kritériumok=I, II, III, IV, VI|}}

'''Teotihuacan''' romváros [[Mexikó]]ban, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekszik, [[México (szövetségi állam)|México szövetségi állam]] területén. Piramisain kívül a város még híres terjedelmes lakónegyedeiről, az úgynevezett "Holtak„Holtak útjáról"útjáról”, és számtalan, jó állapotban fennmaradt színes falfestményeiről.

Virágzása tetőpontján, az első ezredév első felében Teotihuacan volt a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb városa Közép-Amerikában. Az archeológiai terület (melyet ma San Juán Teotihuacán–nak hívnak és Mexikóváros törvényhatósága alatt áll), körülbelül 40&nbsp;km-re van északkeleti irányban Mexikóvárostól. 150 és 450 között a város területe több mint 30&nbsp;km² volt, a lakosság száma 150,&nbsp;000 és 250,&nbsp;000 között mozgott. t.<ref>Malmström (1978, p.105) gives an estimate of 50,&nbsp;000 toés 200,&nbsp;000 inhabitantsközöttire becsüli a lakók számát. Coe ''et al.'' (1986) saysszerint it "might lie between 125,„125&nbsp;000 andés 250,&nbsp;000" között lehet”.</ref> A legkorábbi építkezések Teotihuacanban időszámításunk előtt 200-ra tehetőek. Legnagyobb piramisukat, a Nap-piramist, 100 körül fejezték be. Ez a piramis a második legnagyobb az Újvilágban (az első a [[San Andrés Cholula (település)|San Andrés Cholula]] nevű városban található). A városállam befolyása [[Guatemala|Guatemaláig]] terjedt. Különböző maja feliratokból a régészek kihámozták, hogy a városi nemesség tagjai [[Honduras]]ig is eljutottak. Érdekes módon, a városnak nem voltak látható katonai erődítményei; újabb felfedezések azonban arra utalnak, hogy harcászati szempontból nem volt nagy különbség Teotihuacan és más, későbbi civilizációk – mint például aza toltekektoltékek és az aztékok – között.<ref>{{cite web|url=http://ngm.nationalgeographic.com/ngm/0610/feature5/index.html|title=Mexico's Pyramid of Death|publisher=[[National Geographic]]|year=2006|accessdate=2008-02-26}}</ref>

A város alaprajza egy négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a „Holtak útja” köré szerveződött. Elnevezése az aztékoktól ered, akik azt hitték, hogy az utat szegélyező kisebb, lapos emelvények sírokat takarnak, azonban a régészek szerint ezek az építmények pusztán szertartási célokat szolgáltak. Az út a Hold-piramisnál végződik, kétoldalt templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 63 &nbsp;m hosszú, alapja 222×225 &nbsp;m-es. A Hold-piramis valamivel kisebb, de arányaiban szebb. A piramisokat sötétpiros színre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollas Kígyó ([[Quetzalcoatl]]) romos állapotban lévő templomával.

Teotihuacan korai történelme ködbe vész, alapítóinak eredete sok vita tárgyát képezi. A mexikói és északamerikai archeológusok sokáig úgy hitték, hogy a várost a [[toltékok|Toltectolték]] törzs építette (lásd a spanyol hódítás idejéből származó [[FlorentineFirenzei CodexKódex]]et). Később azonban kiderült, hogy a nahuatl "toltec"„toltec” szó, ami csak "magasfokú„magasfokú ügyességű mesterembereket"mesterembereket” jelent, nem szükségszerűen utal a [[Hidalgo (állam)|Hidalgo]] állambeli Tula környékén letelepedett Toltectolték civilizációra. A Toltectolték törzs századokkal a teotihuacani kultúra után érte el hatalmát, tehát nem lehetett a nagyváros megalapítója. Szakértői körökben spekulációk merültek fel egy másik régi törzs, a [[Totonactotonákok]]ok körül, Teotihuacan esetleges alapítói gyanánt. Szóba jöttek már a [[zapotékokszapotékok|Zapotecszapoték]], [[Mixtecmistékek|misték]] és [[maja civilizáció|maja]] civilizációk is; kulturális és építészeti szempontból Közép-amerika legrégibb civilizációja, az [[olmékok|Olmecolmék]] törzs áll Teotihuacanhoz legközelebb.

Bár az, hogy a város egy birodalom központja volt-e vagy sem vitatható, befolyása egész Közép-Amerikára jól dokumentált; erre a régészek számos bizonyítékot találtak több helyen is, mint például [[Veracruz (Mexikó)|Veracruz]]-ban és környékén, és a maják területein. A teotihuacáni lakosság etnikai összetétele még szintén vita tárgya; lehetséges, hogy a [[Nahuanavatl]], az [[Otomiotomi]], és a [[Totonactotonák]] etnikai csoportok is a város lakói közé tartoztak. Néprajztudósi körökben feltételezik, hogy Teotihuacan tulajdonképpen többnemzetiségű államszervezet volt. Mint ipari központ, a város sok és sokfajta mesterembernek adott munkát. A lakosság legnagyobb része földszintes bérházakban lakott, és ugyanitt voltak a dolgozó osztály műhelyei is. A fazekasok, ékszerészek, kőművesek, keramikusok és egyéb munkások termékeit kereskedők juttatták el Közép-Amerika többi területére. Legfontosabb kereskedelmi cikk az [[obszidián]] volt. A közemberek szorosan egymás mellé épített, vastag falakkal elválasztott lakásokban éltek, közöttük keskeny utcák és átjárók voltak. A város vezetői és a felsőbb réteg a „Holtak útja” mentén épült, nagyobb és igényesebb házakban laktak. A lakosztályok falait ezer és ezer festmény díszítette. A legtöbb információ Teotihuacan kultúrájáról a maja hieroglifákon kívül a város falfestményeiből származik. Az idők folyamán akadtak olyan lelkes műértők is akik [[Firenze]] festészetéhez hasonlították a festményeket.<ref>Davies, p. 78.</ref>

A Teotihuacan nevet ''(teōtīhuacān)'' a [[nahuatl]] nyelvet beszélő [[aztékok]] adták a városnak, jóval annak elnéptelenedése után. (Az utolsó "a"„a” betűn lévő ékezetet a spanyolok adták hozzá.) A név megközelítő jelentése "az„az istenek születési helye"helye”. Egy másik fordítás szerint "azoknak„azoknak a otthona, akik az istenek útját birtokolják"birtokolják”.<ref>Millon (1993, p.34)</ref> A város eredeti neve ismeretlen. A maja hieroglifákban mint "puh"„puh”, vagyis mint "A„A nádasok helye"helye” szerepel.<ref>Mathews and Schele (1997, p.39)</ref> A 16. századbeli jegyzetek több középmexikóiközép-mexikói településre a "Tollan"„Tollan” névvel utaltak. Ez a gyűjtőnévnek hangzó meghatározás a korai 20. századi kutatási munkákban sok zavarhoz vezetett. Lehetséges, hogy a név egy általános kifejezése volt minden olyan területnek, ahol sok volt a nádas, és a település nagyobb volt az átlagnál.<ref>Miller and Taube (1993, p.170)</ref>

[[Fájl:MW-Teotihuacan8.jpg|thumb|right|262px|Szertartást szolgáló emelvény a "Holtak„Holtak útján"útján”]]

Teotihuacan vallása hasonló volt a többi közép-amerikai valláshoz. Ugyanazokat az isteneket imádták: a Tollas Kígyót (az aztékok [[Quetzalcoatl]]-ját), és az Esőistent (az aztékok [[Tlaloc]]-ját.)<ref>Coe (1994), p. 101.</ref> Teotihuacan fontos vallásos központ lévén, a papok kasztja itt is nagy politikai hatalommal bírt, mint minden korabeli, közép-amerikai társadalomban. Az ember- és állatáldozatot is kultiválták, ahogy azt az ásatások kimutatták. Az áldozatok többnyire az ellenség soraiból mint foglyok kerültek ki a háborúskodás folyamán. Hitük szerint a foglyok rituális feláldozása elősegítette városuk előmenetelét és általános jólétét.<ref>Coe (1994), p. 98.</ref> A feláldozás módjai közé tartozott a lefejezés, a szív kimetszése, a fejbeverés, és az elevenen való eltemetés. Szentnek vélt állataikat, és azokat melyeknek katonai erőt tulajdonítottak, ketrecekbe helyezve szintén élve temették el. Ezek rendszerint jaguárok vagy pumák, farkasok, sasok, sólymok, baglyok és mérgeskígyók voltak. {{-}}

A városban talált leégett helyek miatt a régészek először azt a következtést vonták le, hogy [[Toltec]] betolakodók támadták meg Teotihuacant a 6.század körül; ma már úgy gondolják, a pusztítás az uralkodó osztály elleni felkelés eredménye volt. Ezt az elméletet támasztja alá a lakosság számának csökkenése is. Az 535-536 közötti nagy szárazság sem segített a dolgok állásán: a romok alatt talált csontvázak vizsgálata kimutatta, hogy a lakosság hiányos táplálkozásban szenvedett. Következésképpen levonható, hogy a külső ellenséggel folytatott harcok, a növekvő belső nyugtalanság, és a szárazság okozta táplálékhiány mind hozzájárulhatott a város hanyatlásához.<ref>Kaufman (2001, p.4)</ref> Más, aránylag közeli központok, mint [[San Andrés Cholula (település)|Cholula]], [[Xochicalco]], és [[Cacaxtla]] népei szintén összefoghattak Teotihuacan ellen, hogy visszafogják a törzs hatalmát.

Mexikói archeológusok a 19. században kezdték meg az ásatásokat. Az évtizedek folyamán helyreállították a Nap-piramist, a Holtak útját, megerősítettek több omladozó építményt. Az 1971-es ásatások idején a Nap-piramisnál egy 100-méter hosszú alagutat, és egy hozzá kapcsolódó barlangot fedeztek fel.<ref>Heyden (1975, p.131)</ref> A régészek megállapították, hogy míg a barlang természetes geológiai képződmény, az alagutat a teotihuániak ásták.<ref>Šprajc (2000, p.410)</ref> A Nap-piramisának belsejében eddig még nem végeztek alapos ásatást. Az utóbbi időkben a Hold-piramisánál folytattak kutatást az teotihuacani lakosság kulturális tevékenységeivel kapcsolatban.

== ForrásForrások ==