„Corpus Juris Hungarici” változatai közötti eltérés

 

 

A magyar millennium idején túlléptek ezen az értelmezésen, és egy több mint húsz kötetes sorozatban Corpus Juris Hungarici cím alatt, az eredeti művet is újra közölve mintegy folytatták azt az 1848 után született törvények újabb és újabb köteteivel. Ebben az értelemben a Corpus Juris az összes magyar törvények gyűjteménye, mely elvileg a mai napig ugyanezen cím alatt volna folytatható.

Hogy a jelen kiadással visszatértünk az első értelmezéshez, az bizonyára nem szorul magyarázatra. A „klasszikus” Corpus Juris ma már történelmi, jogtörténeti szempontból is zárt testnek tekinthető, nem a hatályos jogot keressük benne, hanem saját korának dokumentumaként tekintünk rá. Éppen dokumentum jellege miatt a kiadó arra törekedett, hogy bár magyar nyelven, de pontosan azt a művet adja az olvasó kezébe, amelyet elődeink forgattak – hiszen csak így érthetjük meg hatását, szerepét a magyar történelemben. Vonatkozik ez a tipográfiai megjelenésre is, de még inkább a tartalomra.

 

'''A Corpus Juris keletkezése'''

Egy ország jogait kétféle módon lehet könyvbe foglalni. Az egyik lehetőség, hogy összegyűjtik és közreadják az összes hatályos törvényt, és azokból ki-ki kiolvashatja jogait és kötelességeit. A másik lehetőség, hogy egy vagy több szerző a törvényekből, valamint állandósult szokásokból leszűri azokat az általános szabályokat, amelyek alapján a felmerült vitás eseteket az országban szokásos módon el lehet dönteni, és aztán ezeket a szabályokat összefüggő, rendszerezett törvénykönyvvé formálja. Ebben az esetben is szükséges azonban, hogy a megszerkesztett törvénykönyvet az arra hivatott testület vagy személy a törvényalkotás szabályainak megfelelően önállóan is törvénnyé nyilvánítsa.

A mai joggyakorlat általában ötvözi a kettőt. Nagyobb összefüggő jogterületeket egy-egy törvénykönyvbe foglal – Magyarországon ilyen például a Büntető Törvénykönyv vagy a Polgári Törvénykönyv –, melyek maguk is önálló törvénynek tekintendők. Más területeket viszont önálló törvények szabályoznak. Mindezeket a hatályos jogszabályok gyűjteményébe foglalják, amely azonban – az egyes törvények gyakori módosításai, valamint új törvények alkotása miatt – folyamatosan változik.

 

'''A Corpus Juris kiadásai'''

A Corpus Juris valójában korántsem egységes alkotás, a különböző korokban nem ugyanazt értették rajta. A törzsanyaga ugyanakkor annyira változatlan, hogy már a 17. században komoly jogi viták voltak arról, vajon az 1584-es első kiadás után felfedezett régibb törvények hatályosak-e, vagy sem. Mindenesetre az újabb és újabb kiadások szerkesztői abban az egyben mindvégig következetesek voltak, hogy visszamenőleg egyetlen törvényt sem vettek fel, bármily hitelesnek bizonyult is.

A jog logikáját nem ismerő olvasó meglepődhet ezen a döntésen: ha egyszer egy törvény hiteles, miért ne volna illeszthető a többiek sorába? Ha azonban jobban belegondolunk, csakis elutasító következtetésre juthatunk. Nem lehet az ítélkezés alapja olyan törvény, amelyet bár jogszerűen alkottak meg, de amely hosszú időre teljességgel eltűnt a nyilvánosság elől, arról nem tudott, nem is tudhatott senki. A hatályos jog nélkülözhetetlen kelléke a nyilvánosság: aki akarja, megismerheti. A lappangó jogszabály tehát nem lehet hatályos – és mivel a Corpus Juris a maga idejében az ítélkezés alapjául szolgáló hatályos jogot közölte, abba utólag régi törvényt beleilleszteni a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül nem lehetett.

 

'''A Corpus Juris tartalma'''

A Corpus Jurisnak, még inkább az abban foglalt törvényeknek ha nem is bőséges, de jelentős irodalma van. Ezúttal csupán néhány lényeges és néhány érdekes momentumra hívjuk fel a figyelmet.