„Tankönyvper” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A felelősségre vonásnál, amelynek színhelye a [[bukarest]]i Párttörténeti Múzeum előadóterme volt, maga a pártfőtitkár, [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]] elnökölt. A vádat a KB Propagandaosztályának vezetője, [[Traian Pop]] (későbbi oktatásügyi miniszterhelyettes, az [[1980-as évek]]ben budapesti román nagykövet) és a Sajtófőigazgatóság (a [[cenzúra]]hivatal) vezetője, Dumitru Ardeleanu terjesztette elő, s ebben a tankönyveket „nacionalista szellemmel, az irredentizmust tápláló nemzeti gőggel, ellenforradalmi tartalmak becsempészésével” vádolták (többek között a Himnusz és a Szózat, továbbá [[Berzsenyi Dániel]] és [[Petőfi Sándor]] néhány verse szerepelt a szöveggyűjteményben). Az általános iskolai tankönyvek helyesírási szótári részében pedig felülről lefelé összeolvasott szavakból konstruált mondatok képezték az „ellenforradalmi tartalmak becsempészése” vádját.
 
A támadások éle a Tanügy-­minisztériumban létrehozott Nemzetiségi Osztály ellen irányult, amelyet még 1956-ban létesítettek és amelynek vezetője [[Bányai László]] (a [[Bolyai Tudományegyetem]] korábbi rektora) volt. Gyakorlatilag azonban a tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének és a magyar tanárok közösségének megfélemlítését kívánták elérni. Fegyelmi büntetéssel megfosztották állásától a tankönyvek szerkesztőit: [[Bernád Ágoston]]t és [[Hatházy Ferenc]]et, a lektorok közül [[Soó Éva|Soó Évát]], fegyelmit kapott az [[irodalomtörténet]]i szöveggyűjtemények szerkesztője, Negreanuné Győri Magda, valamint a lektorai ([[Csehi Gyula]], [[Dévai Ilona]], [[Jancsó Elemér]], [[Szigeti József (irodalomtörténész)|Szigeti József]]) is. A kiadó több szerkesztőjét, a tankönyvszerzők közül pedig [[Fejér Miklós]]t és [[Nagy Jenő (néprajzkutató)|Nagy Jenőt]]t, valamint a korábban egy másik koncepciós perben elítélt [[Gazda Ferenc]]et hónapokon át a [[Securitate]] is vallatta, és a legbrutálisabb eszközökkel megpróbálták rákényszeríteni őket arra, hogy ismerjék el a vádakat. Végül Gazda Ferencet 10 évre ítélték, Fejér Miklós, [[Jócsák János]] és Nagy Jenő pedig csak évek múlva térhetett vissza a tanügybe.
 
Az eredmény az lett, hogy mintegy tíz évre úgyszólván megbénult a magyar tankönyvkiadás. Új tanterveket dolgoztattak ki, amelyekben a magyar irodalomoktatást szinte teljesen megfosztották történelmi összefüggéseitől, tankönyvek helyett csak szöveggyűjtemények készülhettek, amelyekben román irodalmi szemelvényeknek is szerepelniük kellett, a középiskolák utolsó osztályának tananyagát pedig kizárólag az 1918 utáni romániai magyar irodalom tette ki.
146 763

szerkesztés