„Ottlyk György” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1730-ban elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
Link
2. sor:
 
==Élete==
Trencsén vármegye alispánjának fia, akit 1664-ben a török elleni harc miatt vesztett el. Előbb Körmöcbányán, majd Eperjesen tanult. Anyja újraházasodása után az Ostrosith családnál szolgált. 1683-ban beállt Thököly seregébe, akit még eperjesi tanulmányai idejéből ismert. 1685-ban fogságba esett, de sikerült megszöknie és Kassára ment. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. Thököly török fogságba kerülése után átállt. Az [[Äneas Sylvius von Caprara|Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[kassa]]i várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] császár-király ezredeseként részt vett [[Buda ostroma (1686)|Buda 1686-os visszafoglalásában]] is. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] [[halálbüntetés|halálos ítélet]]ét (felmentették).
 
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de – mint sokan mások – élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.