„Seres János” változatai közötti eltérés

'''Seres János''' ([[Selyeb]], [[1920]]. [[július 22.]] – [[Miskolc]], [[2004]]. [[december 11.]]) magyar [[Festőművészet|festőművész]], a [[Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia]] Miskolci Területi Csoportjának tagja. Miskolcon alkotott.

 

[[Fájl:JanosSeres01.jpg|bélyegkép|250px|Seres János alkotása]]

Seres János Selyeben, az egykori [[Abaúj-Torna vármegye]] falujában született, a [[Cserehát]] térségében. A vidék később, egész művészi pályafutása során ihletője maradt. Apja a „hatholdas” Seres János, anyja Hornyák Mária. Az apa olvasó, művészetkedvelő ember volt, s miután fény derült legnagyobb fia rajztehetségére, felkereste Miskolcon a református gimnáziumot, és kérte fia taníttatását. Az iskola és a református egyházközség felvette a tízéves fiút „hetes diák”-nak. Ez azt jelentette, hogy a fiú minden nap más-más tehetős családnál ebédelt, a szállásról azonban maguknak kellett gondoskodniuk. Jól tanult, rajzban és irodalomban tűnt ki leginkább. Nagy szerencséjére a rajztanára a sok más művészre is ható [[Imreh Zsigmond]] festőművész volt, aki kiemelt feladatának tekintette Miskolcon a művészeti kultúra terjesztését. Az ifjú Seres János állandó vendége volt a helyi kiállításoknak, rendszeres múzeumlátogató volt, sokat olvasott. Elhatározta, hogy festőnek tanul. Érettségi után azonban dolgoznia kellett, mert a szülői támogatás nem volt elégséges a budapesti továbbtanuláshoz.

A [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[Burghardt Rezső]] osztályába osztották be, ám ő átkérte magát [[Rudnay Gyula]] csoportjába. Rudnayt nem tartotta sokra a korabeli műkritika, maradinak, idejétmúltnak tartották, de Seres Jánost megragadták a remek művészetpedagógus hírében álló mester festményei. Tanítványai szeretettel és tisztelettel tekintettek mesterükre, akinek korrektúráit más osztálybeli hallgatók is tömegesen látogatták. Seres kiváló tanítvány volt: már az első alkalommal kiírt féléves osztálypályázaton győztes lett. Sokat fejlődött a rajztudása, ami annak is köszönhető, hogy Rudnay osztályában majd két évig szinte alig festettek: rajzolniuk kellett. Innen eredeztethető, hogy Seres János milyen fontosnak tartotta a rajzot, és festményeinek mindegyike is rajzi indíttatású. A pesti tartózkodás költségeit Seres rajzolóként kereste meg, az Államtudományi Intézetben készített ábrákat és feliratokat. Tanulmányai alatt a Hársfa utcai diákotthonban lakott, ahol egyfajta ellenzéki és liberális szellem uralkodott, ellentétben a harmincas évek más hasonló intézményeitől. A háború kitörése után Seres a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiától]] visszacsatolt [[Felsőbalog]] művésztelepén ismerte meg majdani feleségét. Összeházasodtak, de röviddel ezután behívták katonának. A háború után szovjet hadifogságba esett, és csak 1947 nyarán jutott haza. Miskolcra került, ahol a népi kollégiumok szervezésében tevékenykedett, és rövidesen nevelői állást és lakást is kapott. Ekkor utazhatott utána [[Magyarország]]ra felesége és két gyermeke.

 

 

1968-ban meghívták az egri [[Eszterházy Károly Főiskola|Ho Si Minh Tanárképző Főiskola]] (ma [[Eszterházy Károly Főiskola]]) Rajz tanszékére, ahol 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Jórészt neki köszönhető, hogy a Rajz tanszék az ország legkiválóbb intézményévé emelkedett, ahonnan számos kiváló kvalitású képzőművész került ki az évek során.

Seres festményei rajzi indíttatásúak. A rajz fontosságáról a következőket nyilatkozta: ''„Mérhetetlenül fontos, hogy azok az emberek, akik rajzot tanítanak, maguk is rajzoljanak … Lehetőség szerint olyan jellegű feladatokat oldjanak meg, ami elé az iskolában is kerülnek, hiszen ezek mindegyike olyan, … ami túlmegy a tanulmány határán … Másképp fog tanítani az az ember, aki a mesterség mai színvonalán foglalkozik a képzőművészettel.”'' Első rajzvázlatait kis méretben készítette el, pár vonallal jellemezte a majdani kép felépítését. ''„A vázlat, az első ötlet hordozza azt a friss elképzelést, ami lényegében már meg is határozza magát a munkát.”'' A festményei visszafogott színvilágúak – Rudnay örökség, [[tájkép]]eire és [[csendélet]]eire a színek redukciója, a szerkezet és a forma kiemelése, a tér vetületként megjelenítése, a tónuskontrasztok hangsúlyozása a jellemző. Rajzainak sora jelent meg a „Napjaink” című folyóiratban, verseskötetet is illusztrált. Művei megtalálhatók például a [[Herman Ottó Múzeum]]ban (Miskolc), a Sárospataki Képtárban (Sárospatak) és a [[Miskolci Galéria|Miskolci Galériában]] (Miskolc).

 

[[Fájl:Bartok_Relief_Miskolc.jpg|bélyegkép|Seres János: [[Bartók Béla]] dombormű (Miskolc, [[Zenepalota (Miskolc)|Zenepalota]])]]

 

 

 

 

 

{{portál|Miskolc}}