„Berillium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés enwikiből |
|||
1. sor:
{{Berillium/Táblázat}}
A '''berillium''' a [[periódusos rendszer]] egy [[kémiai elem]]e. Vegyjele '''Be''', [[Rendszám (kémia)|rendszáma]] 4.
[[Alumínium]]mal, [[kobalt]]tal, [[réz]]zel, [[vas]]sal és [[nikkel]]lel [[Ötvözet|ötvözve]] növeli azok keménységét, és [[korrózió]]állóságát.<ref name=deGruyter>{{cite book
| others=trans. rev. Eagleson, Mary
| editor1-first=Hans-Dieter | editor1-last=Jakubke
| editor2-first=Hans | editor2-last=Jeschkeit
| title=Concise Encyclopedia Chemistry
| publisher=Walter de Gruyter
| location=Berlin
| year=1994}}</ref> A szerkezeti alkalmazásokat tekintve magas hajlítómerevség, termikus stabilitás és [[Hővezetés|hővezetőképesség]], illetve alacsony [[sűrűség]] (1,85-szor sűrűbb, mint a víz) jellemzi, mely tulajdonságai miatt a berillium jó minőségű alapanyag a repülőgépipar számára: nagy sebességű repülőgépek, rakéták, [[űrhajó]]k és [[távközlési műhold|kommunikációs műholdak]] készülnek belőle.<ref name=deGruyter/> Alacsony sűrűsége és [[atomtömeg]]e miatt a berillium relatíve átlátszó a röntgen- és más [[ionizáló sugárzás]]ok számára, ezért a röntgen berendezésekben és a részecskefizikai kísérletek során ez a leggyakrabban alkalmazott ablak anyag.<ref name=deGruyter/> A berillium és [[berillium-oxid]] jó hővezető képessége miatt ezen anyagokat hő elvezetési célokra (hőcserélő, hűtőborda) is alkalmazzák.
A berillium kereskedelmi felhasználása technikai kihívásokba ütközik, amiatt, hogy a berillium-tartalmú porok (különösen belélegezve) mérgezőek. A berillium a szövetekre maró hatású; és egyes emberekben krónikus, életveszélyes allergiás betegséget, úgynevezett [[berilliózist]] ''(CBD)'' válthat ki. Jelenlegi ismeretek szerint a berillium sem a növényi, sem az állati élethez nem szükséges.<ref>{{cite journal|doi=10.1038/nchem.1033|title=A brighter beryllium|year=2011|last1=Puchta|first1=Ralph|journal=Nature Chemistry|volume=3|issue=5|pages=416|pmid=21505503|bibcode=2011NatCh...3..416P }}</ref>
== Jellemzői ==
=== Fizikai tulajdonságai ===
A berillium acélszürke színű, kemény fém; szobahőmérsékleten rideg, [[kristályszerkezet]]e köbös, hexagonális.<ref name=deGruyter/> Kiemelkedően magas a hajlítómerevsége ([[rugalmassági modulus]]a {{szám|287|[[Pascal (mértékegység)|GPa]]}}); [[olvadáspont]]ja ({{szám|1277|C}}) és forráspontja ({{szám|2970|C}}) a legmagasabb az alkáliföldfémek között. A rugalmassági modulusa körülbelül másfélszerese az [[acél]]énak ({{szám|210|GPa}}). A magas modulus, és az alacsony sűrűség kombinációjaként a [[Hangsebesség#Hangsebesség merev testekben|hang terjedési sebessége]] a berilliumban szokatlanul nagy - {{szám|12.9|km/s}} környezeti körülmények között. További jelentős tulajdonságai közé tartozik a magas fajhő ({{szám|1925|J/(kg·K)}}) és hővezetési tényező ({{szám|216|W/(m·K)}}), melyek a berilliumot egységnyi tömegre vetítve a legjobb hőleadási karakterisztikával bíró fémmé teszik. Ez a viszonylag alacsony [[Hőtágulási együttható|lineáris hőtágulási együtthatóval]] párosulva ({{szám|11.4|×10<sup>-6</sup>|1/K}}) egyedülálló stabilitást biztosít a berillium számára a hőterheléssel szemben.<ref name=Be>{{Cite book| title=Landolt-Börnstein – Group VIII Advanced Materials and Technologies: Powder Metallurgy Data. Refractory, Hard and Intermetallic Materials| chapter=11 Beryllium|volume=2A1| doi=10.1007/10689123_36| isbn=978-3-540-42942-5| pages=1–11| editor=Beiss, P. |author=Behrens, V.|year=2003| publisher=Springer| location=Berlin}}</ref>
=== Nukleáris tulajdonságai ===
A természetes berillium - eltekintve a csekély kozmogenikus radioizotóp szennyeződéstől - lényegében berillium-9, amely [[spin|magspinje]] 3/2-. A berilliumnak nagy a szórási keresztmetszete a nagy energiájú [[neutron]]okkal szemben: ~{{szám|0.01|[[elektronvolt|MeV]]}} energia felett mintegy {{szám|6|[[barn]]}}. Emiatt neutron-reflektorként és [[neutronmoderátor]]ként viselkedik, hatékonyan lassítja le a neutronokat a {{szám|0.03|eV}} alatti termikus energia tartományba, ahol a teljes hatáskeresztmetszete már legalább egy nagyságrenddel kisebb - a pontos érték erősen függ az anyagban lévő krisztallitok tisztaságától és méretétől.
Az egyedülálló, primordiális berillium izotóp (<sup>9</sup>Be) {{szám|1.9|MeV}} neutron energia felett (n, 2n) neutronreakción megy keresztül, így <sup>8</sup>Be-t hozva létre, mely szinte azonnal két [[alfa-részecske|alfa-részecskére]] bomlik. Így a nagy energiájú neutronokkal szemben a berillium neutron-sokszorozó, azaz több neutront szabadít fel, mint amennyit elnyel. Ez a nukleáris reakció:<ref name ="BeMelurgy"/>
:<math>{}_4^9\!Be_\ ^\ +\ n\ \rightarrow\ 2\left( {}_2^4\!He_\ ^\ \right)\ +\ 2\ n</math>
A neutronok akkor szabadulnak fel, amikor a berillium [[atommag]]ot a reakcióban keletkezett energikus [[alfa-részecske|alfa-részecskék]] találják el:<ref name=Be/>
:<math>{}_4^9\!Be_\ ^\ +\ {}_2^4\!He_\ ^\ \rightarrow\ {}_6^{12}\!C_\ ^\ +\ n</math>
A reakció során [[Szén|szén-12]] keletkezik.<ref name ="BeMelurgy">{{Cite book| url=http://books.google.com/?id=FCnUN45cL1cC&pg=PA239|page=239|chapter=Nuclear Properties|title=Beryllium its Metallurgy and Properties|publisher=University of California Press|first=Henry H|last=Hausner| year=1965}}</ref>
A berilliumban [[gamma-sugárzás]] hatására is szabadul fel neutron. Így a természetes berillium, legyen szó akár alfa-, akár gamma-sugárzásról, kulcseleme a legtöbb olyan radioizotóp-meghajtású [[magreakció]]nak, amelyet laboratóriumban szabad neutronok előállítására használnak. Fém lévén, a berillium átlátszó a [[röntgensugárzás|röntgen-]] és gamma-sugárzás hullámhossztartományában, így [[röntgencső|röntgencsövek]] és más hasonló készülékek kimeneti ablakaként használható.
=== Izotópjai és nukleoszintézise ===
{{fő|A berillium izotópjai}}
A berillium stabil és instabil izotópjai egyaránt létrejönnek a csillagokban, de ezek nem tartanak sokáig. A jelenlegi vélekedés szerint, az univerzumban található stabil berillium legnagyobb része eredetileg a csillagközi médiumban jött létre, amikor a csillagközi gázban és porban található nehezebb elemek a [[kozmikus sugárzás]] hatására [[maghasadás|fisszionáltak]].<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=ILQ7sTrRixMC&pg=PA172|title=Physics: 1981–1990|author=Ekspong, G. |publisher=World Scientific|year=1992|pages=172 ff.|isbn=978-981-02-0729-8|display-authors=1}}</ref> A berilliumnak egyetlen stabil [[izotóp]]ja van, a <sup>9</sup>Be.
[[File:Solar Activity Proxies.png|thumb|left|300px|Naptevékenységet mutató diagram, feltüntetve a napfoltok számát (piros) és a <sup>10</sup>Be koncentrációt (kék). Vegyük észre, hogy a berillium skála invertált, azaz a skálán való emelkedés csökkenő <sup>10</sup>Be szintet jelent.]]
A radioaktív, kozmogén <sup>10</sup>Be a Föld [[légkör]]ében keletkezik, az [[oxigén]] és [[nitrogén]] kozmikus sugárzás okozta [[spalláció]]ja (elhasítása) révén.{{sfn|Emsley|2001|p=56}} Mivel a berillium {{szám|5.5|-ös|[[pH]]}} érték alatt általában oldott formában van jelen, és az esővíz pH értéke 5-nél kisebb; ezért kimosódik a légkörből és lejut a földfelszínre. Itt a berillium-10 kicsapódik az esővízből, és a talaj felszínén gyülemlik fel, ahol a viszonylag hosszú [[felezési idő|felezési ideje]] ({{szám|1.5|millió|év}}) miatt sokáig megtalálható, mielőtt [[bór|bór-10]]-é bomlik. Emiatt a berillium-10 izotópot és bomlástermékeit a [[talajerózió]]; a málladékból történő talajképződés; a [[laterit]] talaj kialakulás; és a [[naptevékenység]] változás tanulmányozásakor; illetve a [[jégmag]]ok kormeghatározásakor használják.<ref>{{cite web |url=http://web.sahra.arizona.edu/programs/isotopes/beryllium.html|title=Beryllium: Isotopes and Hydrology|publisher=University of Arizona, Tucson |accessdate=10 April 2011}}</ref> A <sup>10</sup>Be keletkezése fordítottan arányos a naptevékenységgel, ugyanis a magas intenzitású időszakok alatt a fokozott [[napszél]] csökkenti a Földet elérő galaktikus, kozmikus sugarak fluxusát.{{sfn|Emsley|2001|p=56}} Nukleáris robbantások során is keletkezik <sup>10</sup>Be: a gyors neutronok reakcióba lépnek a levegő szén-dioxidjában lévő <sup>13</sup>C izotópokkal. Így ez az egyik indikátora a múltbéli tevékenységeknek az atomfegyver-tesztelési helyszíneken.<ref>{{Cite journal|doi=10.1016/j.jenvrad.2007.07.016|year=2008|month=Feb|author=Whitehead, N; Endo, S; Tanaka, K; Takatsuji, T; Hoshi, M; Fukutani, S; Ditchburn, Rg; Zondervan, A|title=A preliminary study on the use of (10)Be in forensic radioecology of nuclear explosion sites|volume=99|issue=2|pages=260–70 |pmid=17904707|journal=Journal of environmental radioactivity}}</ref>
A <sup>7</sup>Be izotóp (felezési ideje: {{szám|53|nap}}) is kozmogenikus, és a <sup>10</sup>Be izotóphoz hasonlóan a napfoltokhoz kapcsolható légköri előfordulást mutat.
[[File:Electron shell 004 Beryllium - no label.svg|right|220px|thumb|A berillium elektronszerkezete.]]
A berillium-8 felezési ideje nagyon rövid: {{szám|7|×10<sup>−17</sup>|s}}; mely hozzájárul jelentős kozmológiai szerepéhez, nevezetesen, hogy a berilliumnál nehezebb elemek nem jöhettek létre az [[ősrobbanás]] magfúziójakor.<ref>{{cite journal |last1=Boyd |first1=R. N. |last2=Kajino |first2= T. |year=1989 |title=Can Be-9 provide a test of cosmological theories? |journal=The Astrophysical Journal |volume=336|bibcode=1989ApJ...336L..55B |pages=L55 |doi=10.1086/185360}}</ref> Ennek az az oka, hogy az ősrobbanás [[nukleoszintézis]] fázisában nincs elég idő arra, hogy a <sup>4</sup>He atommagok és az igen alacsony koncentrációban jelen lévő <sup>8</sup>Be izotópok szénné fuzionálhassanak. Sir [[Fred Hoyle]] brit csillagász mutatta meg először, hogy a <sup>8</sup>Be, és a <sup>12</sup>C magenergia szintjei lehetővé teszik szén keletkeződését a hélium-tüzelőanyagú csillagokban, az úgynevezett [[három alfa-ciklus]] során, melyben több idő áll rendelkezésre. A csillagok által létrehozott szén (a szén-alapú élet alapeleme) tehát alkotórésze az aszimptotikus óriáság csillagai ''(AGB)'', és a [[szupernóva|szupernóvák]] által kilökött gáznak és pornak.<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=PXGWGnPPo0gC&pg=PA223|page=223|title=Supernovae and nucleosynthesis|author=Arnett, David |publisher=Princeton University Press|year=1996|isbn=0-691-01147-8}}</ref>
A berillium legbelső elektronjai kémiai kötést alakíthatnak ki. Ezért, amikor a <sup>7</sup>Be izotóp [[elektronbefogás]]sal bomlik, ez úgy történik, hogy olyan elektronhéjakról vesz fel elektronokat, melyek potenciálisan kémiai kötést létesíthetnek. Ennek következtében a bomlási ráta mérhető mértékben függ az elektronszerkezettől - ez ritkán fordul elő a nukleáris bomlások közt.<ref>{{Cite web|url=http://math.ucr.edu/home/baez/physics/ParticleAndNuclear/decay_rates.html|title=How to Change Nuclear Decay Rates|first=Bill|last=Johnson|publisher=University of California, Riverside|accessdate =30 March 2008 |year=1993}}</ref>
A berillium legrövidebb életű ismert izotópja a berillium-13, amely [[neutronemisszió]] révén bomlik. Felezési ideje {{szám|2.7|×10<sup>−21</sup>|s}}. A <sup>6</sup>Be izotóp szintén rövid életű: {{szám|5|×10<sup>−21</sup>|s}}.<ref name=crc>Hammond, C. R. "Elements" in {{RubberBible86th}}</ref> Az egzotikus <sup>11</sup>Be és <sup>14</sup>Be izotópok arról is ismertek, hogy [[mag-halo]]t mutatnak.<ref>{{Cite journal|doi=10.1146/annurev.ns.45.120195.003111|title=Nuclear Halos|year=1995|author=Hansen, P. G.; Jensen, A. S.; Jonson, B.|journal=Annual Review of Nuclear and Particle Science|volume=45|pages=591|bibcode=1995ARNPS..45..591H}}</ref> Ez a jelenség úgy érthető meg, hogy a következetesen 1, illetve 4 neutron a mag klasszikus Fermi-féle "vízcsepp" modellje körül kívülről kering.
=== Előfordulása ===
[[Fájl:Beryllium OreUSGOV.jpg|220px|balra|bélyegkép|Berilliumérc.]]
[[File:Beryl-130023.jpg|thumb|right|150px|A [[Berill#smaragd|smaragd]] természetben előforduló berillium [[vegyület]].]]
A berillium koncentrációja a földkéregben hozzávetőleg {{szám|2}}-{{szám|6|ppm}};<ref name=Merck>{{cite book
| author= Merck contributors
| editor1-last=O'Neil | editor1-first=Marydale J.
| editor2-last=Heckelman | editor2-first=Patricia E.
| editor3-last=Roman | editor3-first=Cherie B.
| title=The Merck Index: An Encyclopedia of Chemicals, Drugs, and Biologicals
| edition=14th
| publisher=Merck Research Laboratories, Merck & Co., Inc.
| location=Whitehouse Station, NJ, USA
| year=2006
| isbn=0-911910-00-X}}</ref> míg a Napban körülbelül {{szám|0.1|ppb}}.<ref>{{cite web |url=http://www.webelements.com/periodicity/abundance_sun/ |title=Abundance in the sun |work=Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK |publisher=WebElements |accessdate=6 August 2011}}</ref> A legkoncentráltabban a talajban van jelen ({{szám|6|ppm}}); de {{szám|0.2|ppt}} koncentrációban a tengervízben is megtalálható.{{sfn|Emsley|2001|p=59}} A <sup>9</sup>Be izotóp nyomokban megtalálható a Föld légkörében.{{sfn|Emsley|2001|p=59}} A berillium rendkívül ritka a tengervízben, tömegkoncentrációja {{szám|0.0006|ppb}};<ref>{{cite web |url=http://www.webelements.com/periodicity/abundance_seawater/ |title=Abundance in oceans |work=Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK |publisher=WebElements |accessdate=6 August 2011}}</ref> ezzel szemben áramló vízben sokkalta gyakoribb: tömegkoncentrációja {{szám|0.1|ppb}}.<ref>{{cite web |url=http://www.webelements.com/periodicity/abundance_stream/ |title=Abundance in stream water |work=Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK |publisher=WebElements |accessdate=6 August 2011}}</ref>
A berillium több mint 100 [[Ásvány (anyag)|ásványban]] megtalálható, de ezek többsége meglehetősen ritka.<ref>[http://www.mindat.org/chemsearch.php?cform_is_valid=1&inc=Be%2C&exc=&sub=Search+for+Minerals&cf_pager_page=1 Mindat search on Be]</ref> A gyakoribb ásványok közé tartozik a bertrandit (Be<sub>4</sub>Si<sub>2</sub>O<sub>7</sub>(OH)<sub>2</sub>), a [[berill]] (Be<sub>3</sub>Al<sub>2</sub>Si<sub>6</sub>O<sub>18</sub>), a [[krizoberill]] (BeOAl<sub>2</sub>O<sub>3</sub>), és a phenakit (Be<sub>2</sub>SiO<sub>4</sub>). A berill értékes formái közé tartozik az [[Akvamarin (drágakő)|akvamarin]], a vörös berill és a [[smaragd]].<ref name=Be/><ref>{{cite book|chapter=Sources of Beryllium|url=http://books.google.com/books?id=3-GbhmSfyeYC&pg=PA20|pages=20–26|isbn=978-0-87170-721-5|title=Beryllium chemistry and processing|author1=Walsh, Kenneth A|year=2009}}</ref><ref>{{cite book|chapter=Distribution of major deposits |url=http://books.google.com/books?id=zNicdkuulE4C&pg=PA265|pages =265–269|isbn=978-0-87335-233-8|title=Industrial minerals & rocks: commodities, markets, and uses|author=Mining, Society for Metallurgy, Exploration (U.S)|date=5 March 2006}}</ref> A berill drágakövek zöld színe a különböző mennyiségű [[króm]] szennyezésből származik (a smaragd esetében kb. {{szám|2|%}}).{{sfn|Emsley|2001|p=58}}
A berillium két fő érce, a berill és a bertrandit megtalálható [[Argentína|Argentínában]], [[Brazília|Brazíliában]], [[India|Indiában]], [[Madagaszkár]]on, [[Oroszország]]ban és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban.{{sfn|Emsley|2001|p=58}} A világ összes berillium tartaléka nagyobb, mint {{szám|400000|[[tonna]]}}.{{sfn|Emsley|2001|p=58}}
== Előállítása ==
A berillium kinyerése az őt tartalmazó vegyületekből nehéz és bonyolult folyamat; mert magas hőmérsékleten nagy az affinitása az oxigénhez, illetve azon tulajdonsága miatt, hogy eltávolítva a felületéről a vékony oxidréteget, redukálja a vizet. Az Egyesült Államok, [[Kína]] és [[Kazahsztán]] az a három ország, ahol a berillium kitermelése ipari méreteket ölt.<ref>{{cite web |url=http://www.beryllium.com/sources-beryllium |title=Sources of Beryllium |work=Materion Brush Inc. |publisher=Materion Brush Inc. |accessdate=6 August 2011}}</ref>
A berilliumot leggyakrabban [[berill]]ből nyerik ki, vagy egy extrakciós-vegyülethez [[szinterezés|szinterezve]]; vagy oldható eleggyé olvasztva. A szinterezési folyamat során a berillhez {{szám|770|C}}-on [[nátrium-fluoroszilikát]]os és [[nátrium-karbonát|szódát]] kevernek; így [[nátrium-fluoroberillát]]ot, [[alumínium-oxid]]ot és [[szilícium-dioxid]]ot alkotva.<ref name=deGruyter/> A [[berillium-hidroxid]] ezután a nátrium-fluoroberillát és a [[nátrium-hidroxid]] vizes oldatából [[Csapadék (kémia)|kicsapódik]]. Az olvasztásos berillium kinyerési módszer során a berillt porrá őrlik és {{szám|1650|C}}-ra hevítik fel.<ref name=deGruyter/> Az olvadékot ezután vízzel gyorsan lehűtik, majd tömény [[kénsav]] jelenlétében újrahevítik 250-300 °C-ra; melynek eredményeképpen [[berillium-szulfát]] és [[alumínium-szulfát]] keletkezik.<ref name=deGruyter/> Vizes [[ammónia]]oldat hozzávezetésével eltávolítható az alumínium és a kén, így végül hátramarad a berillium-hidroxid.
Mindkét folyamat berillium-hidroxidot eredményez; melyet ezután [[berillium-fluorid]]dá vagy [[berillium-klorid]]dá alakítanak. A berillium-fluorid előállításához a berillium-hidroxidhoz ammónium-hidrogén-fluorid vizes oldatát vezetik hozzá, amely ammónium-tetrafluoroberillát csapadékot képez. Ezt aztán {{szám|1000|C}}-ra hevítve berillium-fluorid képződik.<ref name=deGruyter/> A fluoridot [[magnézium]] jelenlétében {{szám|900|C}}-ra hevítve végre elkülönül berillium; további {{szám|1300|C}}-ra való melegítéssel pedig létrejön maga a kompakt fém:<ref name=deGruyter/>
:<math>\mathrm{BeF_2 + Mg \rightarrow MgF_2 + Be}\,\!</math>
A berillium-hidroxid hevítésével oxid keletkezik, amely [[szén]]nel és [[klór]]ral keverve berillium-kloridot képez. A berillium-klorid olvadék [[elektrolízis]]ével ezután előállítható a fém.<ref name=deGruyter/>
== Kémiai jellemzői ==
A berillium kémiai viselkedése jellemzően a kis [[atomsugár|atom]]- és ion-sugár következménye. Emiatt nagyon nagy ionizációs potenciállal bír; illetve a Be<sup>2+</sup> ionnak annyira erős a polarizáló hatása, hogy még a legnehezebben polarizálható [[anion]]ok elektronfelhőit is deformálja, [[kovalens kötés]]t létesítve velük.<ref name=deGruyter/> A berillium az egyetlen elem a II. főcsoportban, amely nem képez [[ion]]os kötést; minden vegyületében kovalens kötéseket képez. Kémiailag leginkább az alumíniumra hasonlít, semmint a [[periódusos rendszer]]beli szomszédjaira; ennek oka a hasonló töltés/sugár arány.<ref name=deGruyter/> A felületén igen vékony védő oxidréteg alakul ki, amely megakadályoz minden további levegővel való reakciót, kivéve ha nem hevül {{szám|1000|C}} fölé.<ref name=deGruyter/><ref name="Greenwood">{{Greenwood&Earnshaw}}</ref> Ha már meggyulladt, a berillium ragyogó fénnyel ég, miközben [[berillium-oxid]] és [[berillium-nitrid]] elegye keletkezik.<ref name="Greenwood"/> A berillium jól oldódik nem-oxidáló savakban, mint például [[hidrogén-klorid|sósav]]ban és híg [[kénsav]]ban; ezzel szemben nem oldódik [[salétromsav]]ban és [[víz]]ben: ez utóbbival oxidot képez.<ref name=deGruyter/> Ez a fajta viselkedése hasonló az alumíniuméhoz. A berilliumot az alkálilúgok {{forrás|melegben}} oldják.<ref name=deGruyter/>
A berillium-atom elektronszerkezete a következő: [He] 2s<sup>2</sup>. A két vegyérték elektron lehetővé teszi, hogy a berillium [[oxidációs szám]]a +2 legyen; és ezáltal két [[kovalens kötés]]t alakíthasson ki. Az egyetlen bizonyíték, hogy a berillium alacsonyabb vegyértékű is lehet: a fém oldhatósága a [[berillium-klorid|BeCl<sub>2</sub>]] esetében.<ref name="Wiberg&Holleman">{{Cite book|author=Wiberg, Egon; Holleman, Arnold Frederick|year=2001|title=Inorganic Chemistry|publisher=Elsevier|isbn=0-12-352651-5}}</ref> Az [[oktett-szabály]] értelmében az atomok minden esetben a 8 elektronos [[nemesgázok|nemesgáz]]szerkezet elérésére törekednek. A berillium a 4-es [[koordinációs szám]] elérésére törekszik, mert a két kovalens kötés ennek az oktettnek a felét teszi ki.<ref name=deGruyter/> Ez egyben azt is lehetővé teszi a berillium-vegyületek számára, hogy [[polimer]]eket alkossanak; mint például a -fluorid vagy a -klorid esetében.
Ezt a tulajdonságát analitikai eljárásokban használják ki, melyeknél [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]]ként [[Etilén-diamin-tetraecetsav|EDTA]]-t alkalmaznak. Az EDTA elsősorban oktaéderes komplexeket képez - amelyek más kationokat képesek elnyelni, például Al<sup>3+</sup>-t, amely interferálhat - például a Be<sup>2+</sup> és az [[acetil-aceton]] komplex oldószeres kinyerésekor.<ref>{{Cite journal|title=Determination of a trace amount of beryllium in water samples by graphite furnace atomic absorption spectrometry after preconcentration and separation as a beryllium-acetylacetonate complex on activated carbon|author=Okutani, T.; Tsuruta, Y.; Sakuragawa, A. |journal=Anal. Chem.|year=1993|volume=65|pages=1273–1276|doi=10.1021/ac00057a026|issue=9}}</ref> A berillium-(II) általában könnyen képez komplexeket erős ligandum donorokkal, mint például foszfin-oxidokkal és arzén-oxidokkal. Ezeket a komplexeket kiterjedt vizsgálatoknak vetették alá, amelyek kimutatták a Be-O kötés stabilitását.{{forrás}}
A berillium sók oldatai, például [[berillium-szulfát]] és a [[berillium-nitrát]], savas kémhatásúak; a [Be(H<sub>2</sub>O)<sub>4</sub>]<sup>2+</sup> ion hidrolízise miatt.
:<math>\mathrm{\left[ {Be\left(H_2 O\right)_4}\right]^{2+} +\ H_2 O\ \rightleftharpoons\ \left[ {Be\left(H_2 O\right)_3 \left( OH \right)} \right]^+\ +\ H_3 O^{+}}</math>
A hidrolízis egyéb terméki közé tartozik még a [Be<sub>3</sub>(OH)<sub>3</sub>(H<sub>2</sub>O)<sub>6</sub>]<sup>3+</sup> trimer ion. A [[berillium-hidroxid]] (Be(OH)<sub>2</sub>) még 6-os pH alatti savakban sem oldódik. [[Amfoter]] tulajdonságú, és erősen [[lúg]]os oldatokban oldódik.
A berillium számos nem-fémmel biner vegyületeket alkot. Vízmentes halidjai ismertek a [[fluor]]ral, [[klór]]ral, [[bróm]]mal és a [[jód]]dal. A [[berillium-fluorid|BeF<sub>2</sub>]] szerkezete a [[szilícium-dioxid]]éra hasonlít, csúcs-érintkezésű BeF<sub>4</sub> tetraéderekkel. A [[berillium-klorid|BeCl<sub>2</sub>]] és a [[berillium-bromid|BeBr<sub>2</sub>]] szerkezete láncszerű, él mentén érintkező tetraéderekkel. Gáz fázisban minden berillium-halidnak lineáris, monomer molekuláris szerkezete van.<ref name="Greenwood"/>
A berillium-difluorid (BeF<sub>2</sub>) különbözik a többi difluoridtól. Általában véve a berillium sokkal inkább hajlamos kovalens kötés kialakítására, mint a többi alkáliföldfém; fluoridja azonban csak részben kovalens (bár még mindig inkább ionos, mint a többi ionos halidja). A BeF<sub>2</sub> sok hasonlóságot mutat a [[Kvarc|SiO<sub>2</sub>]]-vel (kvarc); amely nagyrészt kovalens kötéseket tartalmazó [[atomrács]]os, szilárd anyag. A BeF<sub>2</sub> tetraéderesen koordinált fém, mely üvegeket alkot (nehéz kikristályosítani). Ha kristályos, a berillium-fluorid kristályszerkezete szobahőmérsékleten azonos a kvarcéval; illetve osztoznak számos magasabb hőmérsékletű kristályszerkezeten is. A berillium-difluorid nagyon jól oldódik vízben,<ref name="dissolve">{{cite book|pages=278–80|title=First Outlines of a Dictionary of Solubilities of Chemical Substances| author= Storer, Frank Humphreys| publisher= Cambridge| year=1864| isbn=978-1-176-62256-2}}</ref> ellentétben a többi alkáliföldfémmel. (Annak ellenére, hogy erősen ionosak, nem oldódnak, mert a -fluorit szerkezetnek különösen erős a [[rácsenergia|rácsenergiája]]). Azonban a BeF<sub>2</sub> elektromos vezetőképessége sokkal alacsonyabb, ha oldat vagy olvadék állapotú; mint az várható lenne teljesen ionos esetben.<ref name="Beryllium halide and pseudohalides">{{cite book|title=Advances in inorganic chemistry and radiochemistry, Volume 14|year=1972|publisher=Academic Press|location=New York|isbn=978-0-12-023614-5|pages=256–277|url=http://books.google.com/?id=VupzlLU9NB0C&pg=PA257&dq=beryllium+fluoride+covalent#v=onepage&q=beryllium%20fluoride%20covalent&f=false|author=Bell, N. A.|editor=Emeléus, Harry Julius; Sharpe, A. G.|chapter=Beryllium halide and pseudohalides}}</ref><ref name="Beryllium chemistry">{{cite book|last=Walsh|first=Kenneth A.|title=Beryllium chemistry and processing|publisher=ASM International|isbn=978-0-87170-721-5|pages=99–102, 118–119|url=http://books.google.com/?id=3-GbhmSfyeYC&pg=PA119&dq=beryllium+fluoride+covalent#v=onepage&q=beryllium%20fluoride%20covalent&f=false|date=2009-08-01}}</ref>{{sfn|Mackay|Mackay|Henderson|2002|p=243–244}}<ref name="General analytical chemistry of beryllium">{{cite book|title=Chemical analysis of metals: a symposium|year=1987|publisher=ASTM|isbn=978-0-8031-0942-1|pages=74–75|url=http://books.google.com/?id=uaWTfwrG644C&pg=PA74&dq=beryllium+fluoride+covalent#v=onepage&q=beryllium%20fluoride&f=false|author=Hertz, Raymond K.|editor=Coyle, Francis T.|chapter=General analytical chemistry of beryllium}}</ref>
{| style="margin:1em auto 1em auto; text-align:left; width:540px;" cellpadding="0" cellspacing="0"
|-
| colspan="2" align="center" | '''Rend és rendezetlenség a difluoridokban'''
|-
| style="width:220px; padding-right:50px;" | [[File:Fluorite unit cell (ionic) - cropped.png|220px|alt=A parallelogram-shaped outline with space-filling diatomic molecules (joined circles) arranged in two layers]]
| style="width:220px; padding-left:50px;" | [[File:BeF2 glass.svg|220px|alt=cube of 8 yellow atoms with white ones at the holes of the yellow structure]]
|-
| style="width:220px; padding-right:50px;" valign="top" |Az erős és stabil, ionos fluorit szerkezet; mely például a [[kalcium-fluorid]]ban is megtalálható.
| style="width:220px; padding-left:50px;" valign="top" |A berillium üveg rendezetlen szerkezete (két dimenzió, vázlat).
|}
A [[berillium-oxid]] (BeO) egy fehér színű, hőálló, szilárd anyag; amelynek [[Cink-szulfid|wurtzit]] kristályszerkezete, és olyan jó hővezető képessége van, mint egyes fémeknek. [[Amfoter]] anyag. A berillium sói Be(OH)<sub>2</sub> és savak reagáltatásával állíthatóak elő.<ref name="Greenwood"/> A berillium-szulfid, -szelenid és -tellurid ismert; ezek mindegyikének köbös kristályszerkezete van.<ref name="Wiberg&Holleman"/> A [[berillium-nitrid]] (Be<sub>3</sub>N<sub>2</sub>) egy magas olvadáspontú vegyület, amely könnyen hidrolizálódik. Ismert a berillium-azid (BeN<sub>6</sub>) és a berillium-foszfid (Be<sub>3</sub>P<sub>2</sub>) amely a berillium-nitridhez hasonló szerkezetű. A berillium-nitrát és a berillium-acetát alapvetően hasonló tetraéderes szerkezetű: egy központi oxid-iont négy berillium atom vesz körül.<ref name="Wiberg&Holleman"/> Számos berillium-borid ismert, mint például a Be<sub>5</sub>B, Be<sub>4</sub>B, Be<sub>2</sub>B, BeB<sub>2</sub>, BeB<sub>6</sub> és a BeB<sub>12</sub>. A [[berillium-karbid]] (Be<sub>2</sub>C) egy hőálló, téglavörös vegyület, amely vízzel reagálva [[metán]]t képez.<ref name="Wiberg&Holleman"/>
== Története ==
A berilliumot tartalmazó [[berill]] ásványt, már legalább az egyiptomi [[Ptolemaida-dinasztia|ptolemaioszi dinasztia]] óta használják.{{sfn|Weeks|1968|p=535}} A Krisztus utáni első században, a római természettudós [[Caius Plinius Secundus|idősebb Plinius]] ''Naturalis Historia'' című enciklopédiájában megemlíti, hogy a berill és a [[smaragd]] ''(smaragdus)'' hasonló volt.{{sfn|Weeks|1968|p=536}} A harmadik vagy negyedik században íródott ''Papyrus Graecus Holmiensis'' megjegyzéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kell mesterséges smaragdot és berillt készíteni.{{sfn|Weeks|1968|p=536}}
[[File:Louis Nicolas Vauquelin.jpg|220px|thumb|upright|[[Louis-Nicolas Vauquelin]], a berillium felfedezője.]]
A [[Martin Heinrich Klaproth]], [[Torbern Olof Bergman]], [[Franz Karl Achard]], és [[Johann Jakob Bindheim]] által elvégzett, korai smaragd és berill elemzések mindig hasonló elemeket állapítottak meg; ami arra a téves következtetésre vezetett, hogy mindkét anyag az [[alumínium-szilikát]]ok közé tartozik.{{sfn|Weeks|1968|p=537}} [[René Just Haüy]] minearológus fedezte fel, hogy geometriailag mindkét kristály azonos, és ezért felkérte a vegyész [[Louis-Nicolas Vauquelin]]t, hogy kémiai elemzést végezzen.{{sfn|Weeks|1968|p=535}}
Vauquelin 1798-ban, az ''Institut de France'' előtt felolvasott tanulmányában jelentette be, hogy [[alumínium-hidroxid]] smaragdból és berillből való kioldásával új "földet" talált.<ref>{{cite journal|journal=Annales de Chimie| first=Louis-Nicolas|last=Vauquelin|title=De l'Aiguemarine, ou Béril; et découverie d'une terre nouvelle dans cette pierre| trans_title=Aquamarine or beryl; and discovery of a new earth in this stone | year=1798| volume=26|pages=155–169|url=http://books.google.com/books?id=dB8AAAAAMAAJ&pg=RA1-PA155}}</ref> Az ''Annales de Chimie et de Physique'' folyóirat szerkesztői bizonyos vegyületeinek édes íze miatt (a [[Görög nyelv|görög]] ''γλυχυς (glykys),'' édes szóból származtatva) ''glucine''-nak nevezték.<ref>In a footnote on [http://books.google.com/books?id=dB8AAAAAMAAJ&pg=RA1-PA169#v=onepage&q&f=false page 169] of (Vauquelin, 1798), the editors write: "(1) La propriété la plus caractéristique de cette terre, confirmée par les dernières expériences de notre collègue, étant de former des sels d'une saveur sucrée, nous proposons de l'appeler ''glucine'', de γλυχυς, ''doux'', γλυχύ, ''vin doux'', γλυχαιτω, ''rendre doux'' … ''Note des Rédacteurs''." ((1) The most characteristic property of this earth, confirmed by the recent experiments of our colleague [Vauquelin], being to form salts with a sweet taste, we propose to call it ''glucine'' from γλυχυς, ''sweet'', γλυχύ, ''sweet wine'', γλυχαιτω, ''to make sweet'' … ''Note of the editors''.)</ref> Magyar elnevezése ebben az időben a '''glucínium''' volt. Klaproth ezzel szemben a ''beryllina'' nevet preferálta, amiatt, hogy az [[ittrium]] is képez édes sókat.<ref>Klaproth, Martin Heinrich, ''Beitrage zur Chemischen Kenntniss der Mineralkörper'' (Contribution to the chemical knowledge of mineral substances), vol. 3, (Berlin, (Germany): Heinrich August Rottmann, 1802), [http://books.google.com/books?id=8A8KAAAAIAAJ&pg=PA78#v=onepage&q&f=false pages 78-79]: "Als Vauquelin der von ihm im Beryll und Smaragd entdeckten neuen Erde, wegen ihrer Eigenschaft, süsse Mittelsalze zu bilden, den Namen ''Glykine'', ''Süsserde'', beilegte, erwartete er wohl nicht, dass sich bald nachher eine anderweitige Erde finden würde, welche mit völlig gleichem Rechte Anspruch an diesen Namen machen können. Um daher keine Verwechselung derselben mit der Yttererde zu veranlassen, würde es vielleicht gerathen seyn, jenen Namen ''Glykine'' aufzugeben, und durch Beryllerde (''Beryllina'') zu ersetzen; welche Namensveränderung auch bereits vom Hrn. Prof. Link, und zwar aus dem Grunde empfohlen worden, weil schon ein Pflanzengeschlecht ''Glycine'' vorhanden ist." (When Vauquelin conferred -- on account of its property of forming sweet salts -- the name ''glycine'', ''sweet-earth'', on the new earth that had been found by him in beryl and smaragd, he certainly didn't expect that soon thereafter another earth would be found which with fully equal right could claim this name. Therefore, in order to avoid confusion of it with yttria-earth, it would perhaps be advisable to abandon this name ''glycine'' and replace it with beryl-earth (''beryllina''); which name change was also recommended by Prof. Link, and for the reason that a genus of plants, ''Glycine'', already exists.)</ref>{{sfn|Weeks|1968|p=538}} A ''berillium'' elnevezést először Wöhler használta 1828-ban.<ref>Wöhler, F. (1828) [http://books.google.com/books?id=3iAAAAAAMAAJ&pg=PA577#v=onepage&q&f=false "Ueber das Beryllium und Yttrium"] (On beryllium and yttrium), ''Annalen der Physik und Chemie'', '''13''' (89): 577-582.</ref>
[[File:Friedrich Wöhler Stich.jpg|220px|thumb|left|upright|[[Friedrich Wöhler]] az egyike volt azoknak, akik egymástól függetlenül először izolálták a berilliumot]]
[[Friedrich Wöhler]]<ref>{{Cite journal|journal=Annalen der Physik und Chemie|year=1828|title=Ueber das Beryllium und Yttrium|first=Friedrich|last=Wöhler|authorlink=Friedrich Wöhler|volume=89|issue=8|pages=577–582|url=http://books.google.com/books?id=YW0EAAAAYAAJ&pg=PA577#v=onepage&q&f=false|doi=10.1002/andp.18280890805|bibcode=1828AnP....89..577W}}</ref> és [[Antoine Bussy|Antoine Alexandre Brutus Bussy]]<ref>{{cite journal|journal=Journal de Chimie Medicale| url=http://books.google.com/books?id=pwUFAAAAQAAJ&pg=PA456|pages=456–457| first=Antoine |last=Bussy| title=D'une travail qu'il a entrepris sur le glucinium| year=1828| issue=4}}</ref> 1828-ban egymástól függetlenül izolálta a berilliumot [[berillium-klorid]] és fém [[kálium]] kémiai reakciójával:
:<math>\mathrm{BeCl_2\ +\ 2\ K\ \rightarrow\ 2\ KCl\ +\ Be}</math>
Wöhler egy alkoholos lámpa segítségével a berillium-klorid és a kálium váltakozó rétegeit egy platina tégelyben melegítette fel. A fenti reakció azonnal végbement, a tégely pedig fehér izzásig hevült. A kapott szürkés-fekete por lehűtése és mosása után azt tapasztalta, hogy a keletkezett finom szemcsék sötét, fémes csillogásúak.{{sfn|Weeks|1968|p=539}} A rendkívül reaktív káliumot a 21 évvel korábban felfedezett eljárás szerint a kálium vegyületeinek [[elektrolízis]]ével állította elő. A káliummal való kémiai reakció csak apró berillium szemcséket eredményezett, amelyekből nem lehetett további feldolgozásra alkalmas berillium-rudat önteni vagy kovácsolni.
A [[berillium-fluorid]] és [[nátrium-fluorid]] olvadékelegyének közvetlen elektrolízisét [[Paul Lebeau]] végezte el 1898-ben, előállítva ezzel az első tiszta ({{szám|99.5}}-{{szám|99.8|%}}) berillium mintát.{{sfn|Weeks|1968|p=539}} Az első kereskedelmileg is sikeres eljárást a berillium előállítására [[Alfred Stock]] és [[Hans Goldschmidt]] dolgozta ki 1932-ben.{{sfn|Weeks|1968|p=539}} Az ő eljárásuk berillium-fluorid és [[bárium]] elegyének elektrolízisét tartalmazta, melynek eredményeképpen olvadt berillium vált ki a vízhűtésű vas [[katód]]on.
[[James Chadwick]] 1932-es kísérletében [[rádium]] bomlásából származó [[alfa-részecske|alfa-részecskékkel]] bombázott egy berillium mintát; melynek eredményeképpen bebizonyította, hogy a [[neutron]] létezik.{{sfn|Emsley|2001|p=58}} Ez ugyanaz a módszer, amelyet a radioizotóp-alapú laboratóriumi neutron-források egyik típusa használ, mintegy 30 neutront állítva elő ezzel minden millió α részecske után.<ref name=Merck/>
A berillium termelés a második világháború alatt gyors növekedésnek indult, mivel megnőtt a kereslet a kemény berillium-réz ötvözetek és a [[fénycső|fénycsövekben]] lévő [[fénypor]]ok után. A legtöbb korai fénycsőben [[Willemit|cink-ortoszilikát]]ot és különböző mennyiségű berilliumot alkalmaztak a zöldes fény kibocsátására. Csekély magnézium-volframát hozzáadásával javult a [[Elektromágneses sugárzás|spektrum]] kék része, így elfogadható fehér fény keletkezett. Miután bebizonyosodott, hogy a berillium mérgező, a berillium-alapú fényporokat leváltották a halofoszfát-alapú fényporok.<ref>{{cite book|chapter=A Review of Early Inorganic Phosphors|url =http://books.google.com/books?id=klE5qGAltjAC&pg=PA98|page=98|title=Revolution in lamps: a chronicle of 50 years of progress|isbn=978-0-88173-378-5|author1=Kane, Raymond|author2=Sell, Heinz|year=2001}}</ref>
A [[berillium-fluorid]] és [[nátrium-fluorid]] olvadékelegyének elektrolízise a 19. század végéig bevett eljárás volt a berillium izolálására. A fém magas olvadáspontja miatt ez a folyamat azonban több energiát igényel, mint a többi [[Alkálifémek|alkálifém]] előállítása esetében. A [[berillium-jodid]] termikus bontása, mint berillium előállító módszer tanulmányozásra került a 20. század elején, egy ehhez hasonló [[cirkónium]] előállító eljárás sikerét követően; de ez a folyamat ipari termelésre nézve gazdaságtalannak bizonyult.<ref>{{Cite journal|doi=10.1080/08827508808952633|title=Beryllium Extraction – A Review|year=1988|author=Babu, R. S.|journal=Mineral Processing and Extractive Metallurgy Review|volume=4|pages=39|last2=Gupta|first2=C. K.}}</ref>
A fémtiszta berillium 1957-ig nem volt könnyen elérhető, még annak ellenére sem, hogy a rézhez adva már régóta [[keménység]]-, és [[szívósság]]növelő ötvözőként használták.{{sfn|Emsley|2001|p=58}} A berillium előállítható lenne berillium vegyületek - mint például a [[berillium-klorid]] - káliummal vagy nátriummal történő redukciójával. Jelenleg a legtöbb berilliumot, berillium-fluorid tisztított [[magnézium]] általi redukciójával termelik. 2001-ben a [[Öntészet|vákuumöntéssel]] gyártott berilliumbuga ára az amerikai piacon {{szám|745|[[Amerikai dollár|$]]}} ({{szám|167327|[[Magyar forint|Ft]]}})<ref>2013. május 26.-ai árfolyamon számítva.</ref> volt kilogrammonként.<ref name="USGS">{{Cite web|url=http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/beryllium/|title=Beryllium Statistics and Information|publisher=United States Geological Survey|accessdate =18 September 2008}}</ref><!-- FRISSÍTENDŐ ADAT --> 1998 és 2008 között a világ berilliumtermelése {{szám|343|[[tonna|tonnáról]]}} {{szám|200|tonnára}} csökkent, melyből {{szám|176|tonnát}} ({{szám|88|%}}) az Egyesült Államok állított elő.<ref name="USGSMCS2000">{{Cite web|url=http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/beryllium/100300.pdf|title=Commodity Summary 2000: Beryllium |publisher=United States Geological Survey|accessdate =16 May 2010}}</ref><ref name="USGSMCS2010">{{Cite web|url=http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/beryllium/mcs-2010-beryl.pdf|title=Commodity Summary 2000: Beryllium |publisher=United States Geological Survey|accessdate =16 May 2010}}</ref>
=== Etimológia ===
A ''berillium'' szó korai használata számos nyelvre visszavezethető, beleértve a [[latin nyelv|latin]] ''beryllus''; a francia ''béry''; a [[Görög nyelv|görög]] ''βήρυλλος'', ''bērullos'', ''beryl''; a prakrit ''veruliya'' (वॆरुलिय); a [[Páli nyelv|pāli]] ''veḷuriya'' (वेलुरिय), ''veḷiru'' (भेलिरु) vagy a ''viḷar'' (भिलर्) – "elsápadni" (a sápadt [[Drágakő|féldrágakőre]], a [[berill]]re utalva) szavakat. Az eredeti forrása valószínűleg a ''vaidurya'' (वैडूर्य) [[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]] szó, amely dravida eredetű, és a mai modern város, [[Belur]] nevéből származtatható.<ref>{{OEtymD|beryl}}</ref> Körülbelül 160 évig a berillium sóinak édes íze miatt (a [[Görög nyelv|görög]] ''glykys'' édes szóból) ''glucinum'' illetve ''glucínium'' néven volt ismert.<ref>{{cite web |url=http://periodic.lanl.gov/4.shtml |title=Periodic Table of Elements: Los Alamos National Laboratory: Beryllium |year=2010 |month=11 |work=Periodic Table of Elements: Los Alamos National Laboratory |publisher=Los Alamos National Security |accessdate=2012-02-21}}</ref> (Kémiai szimbóluma is "'''Gl'''" volt).<ref>Black, The MacMillian Company, New York, 1937</ref>
== Felhasználása ==
A becslések szerint a legtöbb berilliumot katonai alkalmazásokban használják fel, emiatt kevés információ hozzáférhető.<ref>Petzow, Günter ''et al.'' "Beryllium and Beryllium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH, Weinheim. {{DOI|10.1002/14356007.a04_011.pub2}}</ref>
=== Sugárzási ablak ===
[[File:Beryllium target.jpg|thumb|220px|left|Berillium céltárgy amely a proton sugarat neutron sugárrá "konvertálja".]]
[[File:Be foil square.jpg|thumb|220px|right|Acél tokra erősített, négyzet alakú berillium fólia, melyet ablakként használnak egy vákuum-kamra és egy röntgen-mikroszkóp között. A berillium alacsony [[rendszám (kémia)|rendszám]]a miatt nagyon átlátszó [[Röntgensugárzás|röntgensugarak]] számára.]]
Az alacsony rendszáma és a nagyon alacsony röntgensugár-abszorpciója miatt, a berillium legrégebbi és még mindig az egyik legfontosabb alkalmazási területe a [[Röntgencső|röntgencsövek]] sugárzási ablaka.{{sfn|Emsley|2001|p=58}} Annak érdekében, hogy szép és hibamentes röntgenképek keletkezzenek, extrém követelményeket támasztottak az alkalmazott berillium vegytisztaságára, és tisztaságára vonatkozóan. A röntgen-detektorok sugárzási ablakaként vékony berillium fóliát alkalmaznak, így a rendkívül alacsony abszorpció minimálisra csökkenti a magas intenzitású, alacsony energiájú röntgen (jellemzően [[szinkrotron]]) sugárzás melegítő hatását. A szinkrotron sugárzást vizsgáló kísérletekben alkalmazott vákuum-záró ablakokat és sugárcsöveket kizárólag berilliumból gyártják. A különféle röntgen kibocsátást vizsgáló tanulmányokban (pl.: energia-diszperzív röntgen spektroszkópia) a mintatartó általában berilliumból készül, mert a berillium által kibocsátott röntgensugárzás sokkal alacsonyabb energiájú (~{{szám|100|[[elektronvolt|eV]]}}), mint a legtöbb tanulmányozott anyagból kibocsátott.<ref name=Be/>
A berillium alacsony rendszáma viszonylag átlátszóvá teszi a fémet az energetikus [[elemi részecske|részecskékkel]] szemben is. Ezért a [[részecskefizika]]i kutatásokban - mint például a [[Nagy Hadronütköztető]] mind a négy detektorában ([[ALICE]], [[ATLAS-kísérlet|ATLAS]], [[Compact Muon Solenoid|CMS]], [[LHCb]]),<ref>{{Cite web| title=Installation and commissioning of vacuum systems for the LHC particle detectors|publisher=CERN|first1 =R.|last1=Veness|first2 =D.|last2 =Ramos|first3 =P.|last3 =Lepeule|first4 =A.|last4=Rossi|first5 =G.|last5 =Schneider|first6 =S.|last6 =Blanchard|url=http://accelconf.web.cern.ch/accelconf/PAC2009/papers/mo6rfp010.pdf}}</ref> valamint a [[Tevatron]]ban és a [[Stanford Linear Accelerator Center|SLAC]]-ben - a sugárcső ütközési régió körüli részének felépítésére használják. A berillium alacsony sűrűsége lehetővé teszi, hogy az ütközés termékei jelentős kölcsönhatások végbemenetele nélkül érjék el a környező detektorokat; merevsége lehetővé teszi, hogy a csövön belül erős vákuum uralkodhasson, így minimalizálva a gázokkal történő kölcsönhatásokat is. Termikus stabilitása következtében, mindössze néhány fokkal az [[Abszolút nulla fok|abszolút zéró hőmérséklet]] felett is megfelelően működik; [[Diamágnesesség|diamágneses]] természete pedig megóvja attól, hogy interferáljon a részecske sugarak irányítására és fókuszálására használt komplex többpólusú mágnesrendszerekkel.<ref>{{Cite journal|doi=10.1016/S0168-9002(01)01149-4|title=A new inner vertex detector for STAR|year=2001|author=Wieman, H|journal=Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section a Accelerators Spectrometers Detectors and Associated Equipment|volume=473|pages=205|bibcode=2001NIMPA.473..205W|last2=Bieser|first2=F.|last3=Kleinfelder|first3=S.|last4=Matis|first4=H.S.|last5=Nevski|first5=P.|last6=Rai|first6=G.|last7=Smirnov|first7=N.}}</ref>
=== Mechanikai alkalmazásai ===
Merevsége, kis súlya és széles hőmérséklet-tartománybeli méretstabilitása miatt, a fém berilliumot a védelmi- és az űripar használja fel a könnyűszerkezetekben, nagy sebességű repülőgépekben, irányított rakétákban, [[űreszköz]]ökben, és [[műhold]]akban. Számos folyékony-üzemanyagú rakéta fúvókája tiszta berilliumból készül.<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=IpEnvBtSfPQC&pg=PA690| title=Metals handbook|chapter=Beryllium|first=Joseph R.|last=Davis|publisher=ASM International|year=1998|isbn=978-0-87170-654-6|pages=690–691}}</ref><ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=6fdmMuj0rNEC&pg=PA62|page=62|title=Encyclopedia of materials, parts, and finishes|author=Schwartz, Mel M. |publisher=CRC Press|year=2002|isbn=1-56676-661-3}}</ref> A berillium port magát is vizsgálták, mint lehetséges rakéta-üzemanyag, de ez sosem valósult meg.{{sfn|Emsley|2001|p=58}} Kis számban kerékpárvázak is készültek berilliumból.<ref name=museum>{{cite web|url=http://mombat.org/American.htm|title=Museum of Mountain Bike Art & Technology: American Bicycle Manufacturing}}</ref> 1998 és 2000 között, a [[McLaren]] [[Formula–1]] istálló által használt [[Mercedes-Benz]] motorokban berillium-alumínium-[[ötvözet]] [[dugattyú]]k voltak.<ref>{{cite web|last=Ward|first=Wayne|title=Aluminium-Beryllium|url=http://www.ret-monitor.com/articles/967/aluminium-beryllium/|publisher=Ret-Monitor|accessdate=18 July 2012}}</ref> A berillium motoralkatrészek használatát ezt követően a [[Scuderia Ferrari]] nyomására betiltották.<ref>{{cite web|last=Collantine|first=Keith|title=Banned! – Beryllium|url=http://www.f1fanatic.co.uk/2007/02/08/banned-beryllium/|accessdate=18 July 2012}}</ref> A berillium egy korábbi fő alkalmazási területe volt a katonai [[repülőgép]]ek [[fék]]berendezése, a fém nagy keménysége, magas olvadáspontja, és kivételes hődisszipációs képessége miatt. Később környezetvédelmi megfontolásokból más anyagokkal helyettesítették.<ref name=Be/>
[[File:Beryllium Copper Adjustable Wrench.jpg|220px|thumb|alt=|Berillium-réz állítható villáskulcs.]]
A [[réz]]hez körülbelül {{szám|2|%}} berilliumot adva berillium-réz [[ötvözet]] keletkezik, amely hatszor erősebb, mint a réz önmagában.<ref name=McGraw-Hill2004>{{cite book |author=McGraw-Hill contributors |title=Concise Encyclopedia of Chemistry |editor=Geller, Elizabeth |publisher=McGraw-Hill |location=New York City |year=2004 |isbn=0-07-143953-6}}</ref> A berilliumötvözeteket számos területen alkalmazzák; a fém rugalmassága, magas elektromos- és [[Hővezetés|hővezetőképessége]], nagy szilárdsága és [[keménység]]e, nem-mágneses tulajdonságai, jó [[korrózió]]állósága és [[Kifáradás (anyagé)|kifáradási]] jellemzőinek kombinációja miatt.{{sfn|Emsley|2001|p=58}}<ref name=deGruyter/> Ezek az alkalmazási területek magukban foglalják a robbanásveszélyes környezetben használt szikramentes szerszámokat (berillium-nikkel); sebészeti műszerekben használt [[rugó]]kat és membránokat (berillium-nikkel és berillium-vas); illetve a magas hőmérsékleten alkalmazott eszközöket.{{sfn|Emsley|2001|p=58}}<ref name=deGruyter/> Folyékony [[magnézium]]hoz mindössze {{szám|50|ppm}} berilliumot ötvözve már jelentősen növekedik az oxidációs ellenállás és csökken a tűzveszélyesség.<ref name=deGruyter/>
A berillium nagy merevsége kiterjedt alkalmazásokhoz vezetett a precíziós műszerek területén, mint például [[tehetetlenségi navigációs rendszer]]ek és optikai rendszerek támasztó mechanizmusai.<ref name=Be/> Berillium-réz ötvözeteket keményítő adalékként alkalmaztak a "Jason dugattyúban", amelyet a hajótest festésének eltávolítására használnak.<ref>{{Cite news|date=1 February 2005|accessdate=8 August 2009|url=http://www.smh.com.au/news/National/Defence-forces-face-rare-toxic-metal-exposure-risk/2005/02/01/1107228681666.html|title=Defence forces face rare toxic metal exposure risk|work=The Sydney Morning Herald}}</ref>
A költségek csökkentése érdekében a berillium jelentős mennyiségű [[alumínium]]mal ötvözhető, melynek eredménye az ''AlBeMet'' (márkanév). Ez az ötvözet olcsóbb, mint a tiszta berillium, miközben megtartja annak kívánatos tulajdonságait.
=== Tükör ===
A berillium [[tükör|tükrök]] különös jelentőséggel bírnak. A nagy felületű tükrök gyakran méhsejt tartószerkezettel rendelkeznek, például a [[meteorológiai műhold]]ak esetében, ahol az alacsony súly és a hosszú távú méretstabilitás kritikus jelentőségű. Kisebb berillium tükröket használnak az optikai irányítási- illetve tűzvezető rendszerekben, például a német gyártmányú [[Leopard 1]] és [[Leopard 2]] [[harckocsi]]kban. Ezekben a rendszerekben a tükrök nagyon gyors mozgására van szükség, amely kis tömeget és a nagy merevséget követel meg. A berillium tükrön általában kemény elektrolitikus nikkel bevonat található, amely könnyebben csiszolható a megfelelő optikai pontosságra, mint a berillium. Bizonyos alkalmazásoknál azonban a berillium közvetlenül, bevonat nélkül polírozott. Ez különösen érvényes a kriogenikus műveletekre, ahol a hőtágulás miatti elmozdulás a bevonat kihajlását okozza.<ref name=Be/>
A [[James Webb űrtávcső|James Webb űrtávcsövön]] 18 darab hatszögletű, [[arany]] bevonatú berillium szegmens alkotja majd a tükröt.<ref>{{Cite web|url=http://www.jwst.nasa.gov/mirror.html|title=Beryllium related details from NASA|accessdate =18 September 2008|publisher =NASA |archiveurl=http://web.archive.org/web/20080529052057/http://www.jwst.nasa.gov/mirror.html <!-- Bot retrieved archive --> |archivedate=29 May 2008}}</ref><ref name="PM">{{cite web |url = http://www.jwst.nasa.gov/mirrors.html |title = The Primary Mirror |work = NASA |accessdate =2010-12-10}}</ref>A JWST üzemi hőmérséklete {{szám|33|[[Kelvin|K]]}} lesz, a berillium tükrök ezt a rendkívüli hideget jobban képesek kezelni, mint az üveg. A berillium ugyanis kevésbé deformálódik és húzódik össze, mint az üveg.<ref>{{Cite journal|title=The James Webb Space Telescope|first=Jonathan P.|last=Gardner|year=2007|journal=Proceedings of Science|url=http://pos.sissa.it/archive/conferences/052/005/MRU_005.pdf|bibcode=2007mru..confE...5G|pages=5}}</ref> Ugyanezen okból, a [[Spitzer űrtávcső|Spitzer űrteleszkóp]] optikája teljes mértékben berilliumból készült.<ref>{{Cite journal|title=The Spitzer Space Telescope Mission|arxiv=astro-ph/0406223|journal=Astrophysical Journal Supplement|year=2004|doi=10.1086/422992|volume=154|pages=1|last1=Werner|first1=M. W.|last2=Roellig|first2=T. L.|last3=Low|first3=F. J.|last4=Rieke|first4=G. H.|last5=Rieke|first5=M.|last6=Hoffmann|first6=W. F.|last7=Young|first7=E.|last8=Houck|first8=J. R.|last9=Brandl|first9=B.|bibcode=2004ApJS..154....1W|display-authors=8}}</ref>
=== Mágneses alkalmazásai ===
A berillium nem mágneses. Ezért a tengerészet, illetve a katonai tűzszerészet berilliumból gyártott szerszámokat használ a [[Akna (katonai)|tengeri aknák]] közelében, mert ezek általában mágneses gyújtószerkezettel rendelkeznek.<ref>{{Cite news|url=http://oai.dtic.mil/oai/oai?verb=getRecord&metadataPrefix=html&identifier=AD0263919|title=The selection of low-magnetic alloys for EOD tools|publisher= Naval Weapons Plant Washington DC|author= Kojola, Kenneth ; Lurie, William|date=9 August 1961}}</ref> Ezek a szerszámok a [[Mágnesesrezonancia-képalkotás|mágnesesrezonancia-képalkotó]] ''(MRI)'' berendezések építésekor és karbantartásakor is megtalálhatók, a gép keltette nagy mágneses tér miatt.<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=EqtlqFNkWwQC&pg=PT891|page=891|title=Understanding anesthesia equipment|author=Dorsch, Jerry A. and Dorsch, Susan E.|publisher=Lippincott Williams & Wilkins|year=2007|isbn=0-7817-7603-1}}</ref> A [[rádió]]kommunikációban és az erős (általában katonai) [[rádiólokátor]]oknál berilliumból készült kéziszerszámokkal állítják be az erősen mágneses [[klisztron]]t, [[magnetron]]t, haladó-hullám csöveket, stb.; melyeket [[mikrohullám]]ú sugárzás előállítására használnak.<ref>{{Cite book|url=http://books.google.de/books?id=yZ786vEild0C&pg=PA7|page=7|title=Encyclopedia of the Alkaline Earth Compounds|isbn=9780444595539|author1=Ropp|first1=Richard C|date=2012-12-31}}</ref>
=== Nukleáris alkalmazásai ===
Időnként [[Nukleáris fegyver|atomfegyver]]ekben is alkalmaznak vékony berillium lemezeket vagy fóliákat, a termonukleáris bombák elsődleges szakaszában a [[plutónium]] gödör külső rétegeként, a [[hasadóanyag]] körül elhelyezve. Ezek a rétegek jó "tolók" a plutónium-239 impulziójához (a robbanás, ''explózió'' ellentétes folyamata); ezenkívül jó [[neutron]] reflektorok, ahogy például a berillium-moderált [[atomreaktor]]okban is.<ref name=weapons/>
A berillium gyakran használt elem a laboratóriumi neutron források némelyikében, mert viszonylag kevés neutronra van szükség (atomreaktorral, vagy [[részecskegyorsító]]-alapú neutrongenerátorral összehasonlítva). Erre a célra berillium-9 céltárgyat, radioizotópból (például [[polónium]]-210, [[rádium]]-226, plutónium-239, vagy [[amerícium]]-241) származó energikus [[alfa-részecske|alfa-részecskékkel]] bombáznak. A végbemenő magreakcióban a berillium atommag szén-12-vé [[Transzmutáció (kémia)|transzmutálódik]]; illetve egy szabad neutron is kibocsátódik, amely körülbelül ugyanabba az irányba halad, mint az alfa-részecske. Ilyen alfa-bomlás vezérelt berillium-neutronforrásokat (elnevezésük "csibész" ''(urchin)'') alkalmaztak néhány korai atombombában is neutron iniciátorként.<ref name=weapons>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=yTIOAAAAQAAJ&pg=PA35|page=35|title=How nuclear weapons spread|author=Barnaby, Frank |publisher=Routledge|year=1993|isbn=0-415-07674-9}}</ref> Léteznek olyan neutronforrások, amelyekben a berilliumot gamma-bomló radioizotópból származó [[gamma-sugárzás|gamma-sugarakkal]] bombázzák.<ref>Byrne, J. ''Neutrons, Nuclei, and Matter'', Dover Publications, Mineola, NY, 2011, ISBN 0486482383, pp. 32–33.</ref>
A berilliumot a [[Joint European Torus]] ''(JET)'' [[magfúzió]]s kutatólaboratóriumban is használják; illetve a fejlettebb [[ITER|Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktorban]] ''(ITER)'' is alkalmazni fogják a [[plazma|plazmával]] érintkező komponensek kondícionálására.<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=9ngHTkC8hG8C&pg=PA15|page=15|title=Nuclear fusion research|author=Clark, R. E. H.; Reiter, D.|publisher=Springer|year=2005|isbn=3-540-23038-6}}</ref> A berillium a fűtőanyagrudak burkolatának javasolt anyaga; a mechanikai, kémiai és nukleáris jellemzőinek jó kombinációja miatt.<ref name=Be/> A [[berillium-fluorid]] az egyik alkotóeleme az [[FLiBe]] eutektikus sókeveréknek, amelyet oldószerként, [[neutronmoderátor|moderátorként]] és hűtőfolyadékként alkalmaznának számos hipotetikus [[Folyékony sóolvadékos tóriumreaktor|sóolvadék reaktorban]].<ref>{{Cite journal| doi=10.1016/j.fusengdes.2005.08.101|title=JUPITER-II molten salt Flibe research: An update on tritium, mobilization and redox chemistry experiments|year=2006|last1=Petti|first1=D|last2=Smolik|first2=G|last3=Simpson|first3=M|last4=Sharpe|first4=J|last5=Anderl|first5=R|last6=Fukada|first6=S|last7=Hatano|first7=Y|last8=Hara|first8=M|last9=Oya|first9=Y|journal=Fusion Engineering and Design|volume=81|pages=1439| issue=8–14}}</ref>
=== Akusztika ===
A berillium alacsony súlya és nagy merevsége alkalmassá teszi nagyfrekvenciás [[hangszóró]]nak. Mivel a berillium drága (sokszor többe kerül, mint a [[titán (elem)|titán]]), ridegsége miatt nehéz alakítani, és mérgezést okozhat ha rosszul kezelik; a berillium magassugárzókat a high-end home,<ref>{{Cite web|url=http://www.scan-speak.dk/news/20100429a.pdf |publisher=Scan Speak|accessdate=1 May 2010|title=Scan Speak offers Be tweeters to OEMs and Do-It-Yourselfers}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.hometheaterhifi.com/speakers/232-usher-be-718-bookshelf-speakers-with-beryllium-tweeters.html|first=John E.|last=Johnson, Jr.|date=12 November 2007|accessdate =18 September 2008|title=Usher Be-718 Bookshelf Speakers with Beryllium Tweeters}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.krksys.com/krk-studio-monitor-speakers/expose.html |publisher=KRK Systems|accessdate =12 February 2009|title=Exposé E8B studio monitor}}</ref> pro audio, és hangosbemondókra korlátozzák.<ref>{{Cite web|url=http://www.focalprofessional.com/en/technologies/index.php#tabs-2|accessdate =10 July 2010|title=Beryllium use in pro audio Focal speakers}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.vueaudio.com/press/|accessdate=21 May 2012|title=VUE Audio announces use of Be in Pro Audio loudspeakers}}</ref> A berillium jó akusztikai teljesítményének köszönhetően, egyes termékek kereskedelmi okokból azt állítják magukról, hogy abból készültek, pedig valójában nem.<ref>{{Cite web|url=http://www.docstoc.com/docs/45957370/BRUSH-WELLMAN|first=Mark|last=Svilar|date=8 January 2004|accessdate =13 February 2009|title=Analysis of "Beryllium" Speaker Dome and Cone Obtained from China}}</ref>
=== Elektronika ===
A berillium p-típusú adalékanyag (akceptor) a III-V [[félvezető]]kben. Széles körben használják molekuláris sugár epitaxiával ''(MBE)'' növesztett anyagokban, mint amilyen a [[Gallium-arzenid|GaAs]], [[Alumínium-gallium-arzenid|AlGaAs]], [[Indium-gallium-arzenid|InGaAs]] és [[Indium-alumínium-arzenid|InAlAs]].<ref>{{Cite book|url=http://books.google.com/?id=oJs6nK3TZrwC&pg=PA104|page=104|title=High-power diode lasers|author=Diehl, Roland |publisher=Springer|year=2000|isbn=3-540-66693-1}}</ref> A keresztirányban hengerelt berilliumlemez kiváló szerkezeti megtámasztást nyújt a [[nyomtatott áramkör]]i lapoknak a felületszerelt technológiákban. Bizonyos kritikus elektronikai alkalmazásokban, a berillium egyszerre funkcionál támaszként és a hűtőbordaként. Ezek az alkalmazások azt is megkövetelik, hogy a fém [[hőtágulás|hőtágulási együtthatója]] jól illeszkedjen az alumínium- és üveg-poliimid borításéhoz. A berillium-[[berillium-oxid]] [[kompozit anyagok|kompozitok]], ún. ''E-anyagok'' kifejezetten az elektronikus alkalmazások számára lettek megtervezve; és megvan az a további előnyük, hogy a hőtágulási együttható hozzáigazítható a különböző hordozóanyagokhoz.<ref name=Be/>
A [[berillium-oxid]] hasznos sok olyan alkalmazás számára, amelyek megkövetelik az [[Szigetelő|elektromos szigetelést]], a kitűnő hővezetést, a nagy szilárdságot és keménységet, illetve az igen magas olvadáspontot. A berillium-oxidot gyakran használják a távközlésben, a [[rádiófrekvencia|rádiófrekvenciás]] adókban lévő nagy teljesítményű [[tranzisztor]]ok szigetelő alaplapjaként. A berillium-oxidot tanulmányozták abból a célból, hogy megnöveljék vele az [[urán-dioxid]] fűtőelem pelletek [[hővezetés]]ét.<ref>{{Cite web
|url=http://www.purdue.edu/uns/html4ever/2005/050927.Solomon.nuclear.html|date=27 September 2005|title=Purdue engineers create safer, more efficient nuclear fuel, model its performance |publisher=Purdue University |accessdate =18 September 2008}}</ref> Korábban a fénycsövekben is használtak berillium vegyületeket, de ezt a gyakorlatot nem folytatták, miután bebizonyosodott, hogy a csöveket összeszerelő munkásokban [[berilliózis]] alakult ki.<ref>{{Cite book|pages=30–33|author=Breslin AJ|chapter=Chap. 3. Exposures and Patterns of Disease in the Beryllium Industry|title=in Beryllium: Its Industrial Hygiene Aspects|editor=Stokinger, HE |publisher=Academic Press, New York|year=1966}}</ref>
== Biztonság ==
Az emberi szervezetben körülbelül {{szám|35|mikrogramm}} berillium található, de ez a mennyiség nem tekinthető ártalmasnak.{{sfn|Emsley|2001|p=57}} A berillium kémiailag hasonló a [[magnézium]]hoz, és ezért helyet cserélhet vele az [[enzim]]ekben, ezzel azok hibás működését okozva.{{sfn|Emsley|2001|p=57}} A krónikus [[berilliózis]] egy pulmonális és szisztémás granulomatosus<!-- ez magyarul hogy hangozna?--> betegség, amit a berillium-por vagy a vele szennyezett füst belélegzése okoz; mind a rövid idő alatt belélegzett nagy mennyiség, mind a hosszú ideig belélegzett kis mennyiség a betegség kialakulásához vezet. A betegség tüneteinek akár {{szám|5|évre}} is szükségük lehet, mire kifejlődnek; de a betegek harmada belehal, a túlélők pedig rokkanttá válnak.{{sfn|Emsley|2001|p=57}} A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség ''(IARC)'' a berilliumot és a berillium vegyületeket első kategóriás [[karcinogén]] anyagokként tartja számon.<ref>{{Cite web|url =http://www.inchem.org/documents/iarc/vol58/mono58-1.html|publisher=International Agency for Research on Cancer|title=IARC Monograph, Volume 58|year=1993|accessdate =18 September 2008}}</ref>
Kémiai [[tüdőgyulladás]] formájában jelentkező akut berillium betegséget először Európában, 1933-ban jelentettek, majd 1943-ban az Egyesült Államokban is. Egy 1949-ben, az Egyesült Államokban elvégzett felmérés megállapította, hogy a [[fénycső]]gyártó üzemekben dolgozók mintegy {{szám|5|%}}-a a berilliummal összefüggő tüdőbetegségben szenvedett.{{sfn|Emsley|2001|p=5}} A krónikus berilliózis sok tekintetben hasonlít a [[szarkoidózis]]ra, és a [[differenciáldiagnózis]] gyakran nehéz. A betegségben halt meg néhány korai atomfegyver tervező, mint például [[Herbert Lawrence Anderson|Herbert L. Anderson]].<ref>{{Cite web|url=http://www.atomicarchive.com/Photos/CP1/image5.shtml|title=Photograph of Chicago Pile One Scientists 1946|date=19 June 2006|publisher=Office of Public Affairs, Argonne National Laboratory|accessdate =18 September 2008}}</ref>
A korai kutatók a berillium és vegyületeinek jelenlétét azok édességének megízlelésével ellenőrizték. A modern diagnosztikai berendezések ma már nem teszik szükségessé ezt rendkívül kockázatos eljárást, így a rendkívül mérgező anyag még véletlenül sem kerülhet az emésztőrendszerbe.<ref name=deGruyter/> A berilliumot és vegyületeit nagy gonddal kell kezelni, és különleges óvintézkedéseket kell tenni minden olyan tevékenység során, amely a berillium por környezetbe jutását eredményezheti (a tartósan lerakódott berillium por [[tüdőrák]]ot okozhat). Bár a berillium vegyületeit 1949 óta nem alkalmazzák a fénycsövekben, a berilliumnak való kitettség továbbra is fenyegeti a nukleáris- és űripar, a berillium-finomítók és kohók, és az elektronikus eszköz-gyárak dolgozóit; illetve mindazokat akik berillium-tartalmú anyagok kezelésével foglalkoznak.<ref>{{cite web |url=http://www.inchem.org/documents/ehc/ehc/ehc106.htm |title=Beryllium: ENVIRONMENTAL HEALTH CRITERIA 106 |author=International Programme On Chemical Safety |year= 1990 |publisher=World Health Organization |accessdate=10 April 2011}}</ref>
A közelmúltban sikeresen kidolgoztak, és nemzetközi önkéntes konszenzus szabványként ''(ASTM D7202)'' közzétettek egy, a berilliumot a levegőben és a felületeken kimutató eljárást. Az eljárás híg [[ammónium-bifluorid]]ot használ oldószerként, illetve [[Fluoreszkálás|fluoreszcens]]en detektálja a szulfonált hidroxi-benzokinolinhoz kötődött berilliumot; ezzel {{szám|100|-szor}} érzékenyebb észlelést biztosít, mint a munkahelyeken ajánlott berillium koncentráció határértéke. Az új eljárást sikeresen tesztelték különböző felületeken; illetve hatékonyan detektálja és oszlatja fel a tűzálló [[berillium-oxid]]ot és szilikátos berilliumot ''(ASTM D7458)''.<ref>{{Cite web|url=http://www.astm.org/Standards/D7458.htm|title=ASTM D7458 –08|accessdate=8 August 2009|publisher=American Society for Testing and Materials}}</ref><ref>{{Cite journal|doi=10.1520/JAI13168|title=Development of a New Fluorescence Method for the Detection of Beryllium on Surfaces|year=2005|last1=Minogue|first1 =EM|last2=Ehler|first2=DS|last3=Burrell|first3=AK|last4= McCleskey|first4=TM|last5=Taylor|first5=TP|journal=Journal of ASTM International|volume=2|pages=13168|issue=9}}</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=2}}
== Források ==
{{fordítás|en|Beryllium|oldid= }}
== További információk ==
*{{commons-natúr|Category:Beryllium|Berillium}}
{{alkáliföldfémek}}
{{portál|Kémia|}}
[[Kategória:Alkáliföldfémek]]
| |||