„Camille Saint-Saëns” változatai közötti eltérés

Camille Saint-Saëns Párizsban született. Apja kormányhivatalnok volt, aki fia születése után néhány hónappal elhunyt,. aA fiút anyja, ''Clémence'' nevelte fel, akit nagynénje, ''Charlotte Masson'' segített anyagilag. Ők tanították először zenére is, mert a gyermek zenei tehetsége már igen korán nyilvánvalóvá vált, három éves korában már megírta első zongoradarabját. Hétévesen kompozíciót tanult, 11 évesen pedig sikeres zongorahangversenyt adott Párizsban [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] és [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] műveiből. 1848-ban felvették a Conservatoire-ba, ahol [[Camille-Marie Stamaty|Stamatynál]] zongorát, [[Jacques Fromental Halévy|Halévynél]] és Rebernél zeneszerzést tanult, de tanára volt [[Charles Gounod|Gounod]] is. Sok neves zenésszel ismerkedett meg, és tehetségét elismerte [[Liszt Ferenc|Liszt]], [[Gioacchino Rossini|Rossini]] és [[Hector Berlioz|Berlioz]] is.

1853-ban elnyerte a Saint Merry-templom orgonistai állását, amit 1858-ban a St. Madeleine-templommal cserélt fel, s itt tevékenykedett egészen 1877-ig. Közben, 1861 és 1865 között tanára volt a Niedermeyer-féle egyházi zeneiskolának is, ahol tanítványa volt többek között [[Gabriel Fauré]]. Állásait azért adta fel, hogy csak a zeneszerzéssel tudjon foglalkozni. 1871-ben néhány kollégájával<ref>A ''Société Nationale de Musique''-öt [[Camille Saint-Saëns|Saint-Saëns]], [[Édouard Lalo|Lalo]], [[César Franck|Franck]] és [[Georges Bizet|Bizet]] hozta létre.</ref> együtt megalakította a ''Société Nationale de Musique''-et (Nemzeti Zenei Társaság), amelynek a célja a kortárs francia zeneszerzők műveinek a népszerűsítése volt. Fontos állomás volt zeneszerzői pályáján első versenyműveinek a megírása: 1858-ben mutatták be ''I. zongoraverseny''ét, majd egy év múlva az ''1. hegedűverseny''t. 1868-as ''2., g-moll zongoraverseny'' Liszt Ferenc tetszését is elnyerte (állítólag mindössze 17 nap alatt írta). Nagy siker volt az ''Introduction et Rondo capriccioso'' hegedűre és zenekarra írt darabjának 1863-as bemutatója is. Fontos megemlíteni a korszakból még az ''a-moll csellóverseny''t (1872) és a ''Danse macabre'' 1874-es bemutatóját.

1877-től, amikor feladta állását, számos hangversenykörutat teljesített, ahol saját műveit adta elő karmesterként és hangszeres művészként, 1879-ben forró sikerű hangversenyt adott [[Budapest]]en is. Az 1870–1880-as években volt legsikeresebb zenei időszaka: 1877-ben mutatta be ''Liszt Ferenc'' [[Weimar]]ban ''[[Sámson és Delila (opera)|Samson et Dalila (Sámson és Delila)]]'' című [[Opera (színmű)|operáját]].<ref>A weimari premieren az opera német nyelven hangzott el.</ref> Az opera szövegét ''Ferdinand Lemaire'' írta, természetesen a bibliai történet alapján.<ref>Az opera története a zsidók filiszteusok elleni harcáról szól.</ref> 1886-ban született ''Le Carnaval des animaux (Az állatok farsangja)'' című, 14 tételes játékos-ironikus darabja, amely farsangi meglepetésként egy gordonkaművész hangversenye alkalmából készült. A darabban az „igazi” állatokon (oroszlán, tyúk, kenguru, elefánt, hattyú stb.) kívül olyan különleges szerzeményszerzemények is szerepelnek, mint a ''Zongoristák''zongoristák. A darab két zongorára és kamarazenekarra íródott. „A mű kétszeres persziflázs: az egyes állatfajták mögött jól felismerhetőek a megfelelő emberi tulajdonságok, másrészt az ezeket ábrázoló dallamok olykor önmagukért beszélnek, mint közismert zenei idézetek. A ''Teknősbékák'' című tétel például [[Jacques Offenbach|Offenbach]] ''Orfeusz az alvilágban'' című [[operett]]jének híres kánkánját használja fel parodizáló lassú tempóban; az ''Elefánt'' humoros nagybőgőszólója nem más, mint a ''Szilfek tánca'' [[Hector Berlioz|Berlioz]] ''Faust elkárhozása'' című drámai [[oratórium]]ából; az ''Kövületek'' [[Gioacchino Rossini|Rossini]] ''[[A sevillai borbély (opera)|Sevillai borbélyából]]'' idéz.”<ref>Fidelio – Pándi Marianne</ref> Ugyanebben az évben mutatta be ''3. szimfóniá''ját, amit a benne alkalmazott [[Orgona (hangszer)|orgona]] miatt ''Orgonaszimfóniának'' is neveznek. A nevezetes művet az akkoriban elhunyt ''Liszt Ferenc'' emlékének szentelte.

Utolsó éveiben sem csökkent munkabírása: számos zongoradarabot, közte az ''5. zongoraversenyt'', újabb gordonkaversenyt, zenekari darabokat, [[VII. Eduárd brit király|VII. Eduárd]] koronázására indulót stb. írtkomponált. Mindeközben sokat utazott [[Európa|Európában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]]. Nagy szenvedélye volt a [[lepkék]] gyűjtése, alapos szakértője lett a témának, (miként majd [[Bartók Béla|Bartók]] a rovaroknak).

Életműve elismeréseként a francia kormány [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend]] kitüntetésben részesítette. Utolsó éveit [[Algéria|Algériában]] töltötte, 1921-ben az algíri ''Hôtel de l'Oasisl’Oasis''-ban érte a halál. Hamvai a párizsi [[Montparnasse]] temetőben nyugszanak.