„Richter János” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
== Jelentősége ==
A kortársak elsősorban Wagner-karmesternek tartották, és általában az utókor is osztja ezt a véleményt. Kétségtelen tény Richter vonzódása a Wagner-művekhez, az igazság azonban ettől sokkal árnyaltabb: sorra mutatta be, illetve vezényelte a korabeli kortárs zene értékeit. Pesti működéséhez tartozik például [[Liszt Ferenc]] ''[[Krisztus (Liszt)|Krisztus-oratóriumának]]'' 1873-as magyarországi bemutatója a Liszt-jubileum alkalmából. Jó barátja volt [[Johannes Brahms]], akinek három műve ősbemutatóját is vállalta: a ''II.'' és a ''III. szimfóniát'' (1877, 1883), valamint a ''Tragikus nyitányt'' (1880). Ő vezényelt [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] ''[[
Londonban ő fedezte fel és indította el [[Edward Elgar]] karrierjét, ő mutatta be az ''Enigma-variációkat'', a ''Gerontius álma'' (1900) című oratóriumot és más műveket, a hálás szerző neki ajánlotta ''I. szimfóniáját'' (1908). Ugyancsak ő fedezte fel [[Eugen d’Albert]]-t, akit az ő ajánlására fogadott tanítványává Liszt Ferenc. Neves és később híressé vált szólisták sorával dolgozott együtt: Liszt Ferenc, [[Anton Grigorjevics Rubinstejn|Anton Rubinstein]], [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Ferruccio Busoni]], [[Wilhelm Backhaus]], [[Flesch Károly]], [[Fritz Kreisler]], [[Hubay Jenő]], [[Eugène Ysaÿe]], [[Pau Casals|Pablo Casals]], [[Dohnányi Ernő]], Eugen d’Albert. 1904-ben, korábbi alkalmi, de többé-kevésbé állandó tagokból álló Richter-koncertes zenekarából megalakította a [[Londoni Szimfonikus Zenekar]]t.
|