„Gera György” változatai közötti eltérés

|elhunyt_hely=[[Budapest]], {{zászló|magyar}}

|nemzetiség=magyar

'''Gera György''' ([[Nagyvárad]], [[1922]]. [[február 23.]] – [[Budapest]], [[1977]]. [[december 11.]]) [[Magyarok|magyar]] író, műfordító, dramaturg, publicista, műkritikus.

==ÉleteÉletpályája==

A II.[[második világháború]] alatt munkaszolgálatos volt, majd [[Mauthausen]]ben került fogolyként. 1945-ben Textilfőiskolán tanult, majd a [[kolozsvár]]i [[Bolyai EgyetemenTudományegyetem]]en szerzett diplomát szociológia, filozófia és esztétika szakon 1947-ben. Tanára [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] volt. 1947-ben ösztöndíjjal [[Párizs]]ba ment. Itt a [[Sorbonne]] hallgatója volt. 1948-ban [[Budapest]]en telepedett le. Ezután a [[MAFILM]]-nél valamint a [[Színház és Mozi]] című lapnál dolgozott. 1971-től haláláig a Könyvvilág szerkesztője volt.

Első írásai 1941-ben jelentek meg a Népszavában, majd [[Kassák Lajos]] [[Kortárs (folyóirat)|Kortárs]] című lapjában publikált. Első írásainak szürrealisztikus hangvétele az 1950-es évek "termelési beszámolóinak" politizáló hangjára váltott (''Tisztuló világ'', 1950). Hamarosan szakított a sematizmussal, francia műveltsége, európai tájékozódása szembeállította a kommunista irodalom-politikával. Ezután jobbára a világirodalom, elsősorban a modern francia és német elbeszélő irodalom közvetítésében talált feladatot. Számos fordítása jelent meg, főleg [[Eugène Ionesco]], [[Robert Merle]], [[Charles-Ferdinand Ramuz]], [[Friedrich Dürrenmatt]], [[Lion Feuchtwanger]], [[Guillaume Apollinaire]], [[Louis Aragon]], [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]] műveiből. ''Pokoltánc'' (1956) című regényében a háborús évek szörnyűségeit mutatta be. Az elbeszéléseit összegyújtő ''Megtorlás'' (1979) című kötetében személyes hangon, de elenző tárgyilagossággal ábrázolta a magyar értelmiség konfliktusait. ''Terelőút'' (1972) című regénye az üldözött magyar zsidóság önvizsgálata. ''Az endogén expedíció'' (1980) című sci-fi regényében egy földalatti utazás kalandjait meséli el.

==ForrásForrások==