„Enrique Granados” változatai közötti eltérés

a
 
== Élete, munkássága ==
A [[spanyolország]]i Lleidában született Calixto Granados katonatiszt és Enriqueta Campiña gyermekeként. Először [[Barcelona|Barcelonában]] tanult zongorázni, többek között Francisco Jurnet és Joan Baptista Pujol voltak a tanárai. 1887-ben [[Párizs]]ba utazott, hogy ott folytassa a tanulmányait. A konzervatóriumba ugyan nem került be, de az intézmény jeles professzorától, Charles-Wilfrid de Bériot-tól (akinek az édesanyja a híres szoprán, a spanyol származású Maria Malibran volt) magánórákat vett. Bériot különösen igényes volt a hangképzés és a pedáltechnika tekintetében, de elősegítette Granados improvizációkészségének[[improvizáció]]készségének kialakulását is. Ugyanilyen fontosak volt a Felipe Pedrellnél töltött tanulmányai is. 1889-ben tért vissza Barcelonába, és jóbarátja, a zongorista Ricardo Viñes konzervatóriumát vezette. Első sikereit az 1890-es évek végén itt aratta a ''Maria del Carmen'' című [[Zarzuela|zarzuelával]] (vagy [[Opera (színmű)|operával]]), ami még [[XIII. Alfonz spanyol király]] figyelmét is felkeltette.
 
1911-ben mutatta be ''Goyescas'' című zongoraszvitjét, amelyami egyik leghíresebb műve lett. A szvit egy hat darabból álló sorozat, amelyet [[Francisco José de Goya y Lucientes|Francisco Goya]] művei ihlettek. A siker arra ösztönözte, hogy a témát tovább bontsa ki tovább. Így született az 1914-ben írt ''Fernando Peroquet'' című operája a témában, de az [[első világháború]] kitörése meggátolta annak [[európa]]i premierjét. A művet ezért [[New York]]ban mutatta be 1916. január 28-án, ahol az opera kedvező fogadtatásban részesült. Röviddel ezután meghívást kapott egy [[Thomas Woodrow Wilson|Woodrow Wilson]] elnök előtt tartandó zongorakoncertre. New Yorkból való távozása előtt a Lipari Társaság „Duo-Art” rendszerével felvételeket készítettek a játékáról. Ezek a Granados játékáról készült egyetlen hangfelvételek.
 
A hangfelvételek okozta későbbi indulás miatt nem tudott közvetlenül Spanyolországba utazni, csak Anglián és Franciaországon keresztül tudott hazatérni. A ''Sussex''nevű, a franciaországi Dieppe nevűvárosba induló kompot azonban egy német [[tengeralattjáró]] megtorpedózta a [[La Manche]] csatornán. Hogy megmentse vízbe került feleségét (Amparo Gal, 1892-ben házasodtak össze), utánaugrott a mentőcsónakból, és ő is a vízbe veszett. Hat gyermekük maradt árván: Eduard (zenész), Solita, Enric (úszóbajnok), Víctor, NataliaNatàlia és FrancescFrancesco.
 
== Zenéje ==