„Szerkesztő:Vigyori93/próbalap” változatai közötti eltérés

A qanat kútszerű[[kút]]szerű függőleges aknák sorozata, melyeket enyhén lejtő járatok kötnek össze. [[Szivattyú]]zás nélkül vezet a felszínre nagy mennyiségű [[talajvíz|talajvizet]]. A víz a [[gravitáció]] hatására lefolyik egy, a [[forrás (hidrológia)|forrásnál]] alacsonyabban fekvő célhelyre, ami általában egy felszín fölötti víztároló. A qanat lehetségessé teszi a talajvíz hosszú távolságokra való elszállítását meleg, száraz éghajlatokon, a párolgás miatti veszteség lecsökkentésével.

Nagyon gyakori egy qanat kialakításakor, hogy a forrás egy hegylánc előhegyeinek lábánál legyen, ahol a talajvízszint a legközelebb van a felszínhez. Ettől a ponttól a qanat lejtése sokkal kisebb a föld felszínének lejtésénél, így a víz a víztárolóig folyik, ehhez azonban sokszor nagy távolságokat kell megtennie.<ref name='Kheirabadi'></ref>

Helyenként a qanatokat földalatti elosztórendszerek alkotják, ezek a kisebb járatokból álló ''kariz''ok. Akárcsak a qanatok üregei, ezek a kisebb járatok is a földfelszín alatt találhatóak, a szennyezés elkerülése végett. Néhány esetben a qanatok vizét gyűjtőmedencében tárolják, az éjszakai áramlatot nappali használatra fenntartva. Az ''ab anbar'' tipikus példája a qanatok által táplált ivóvízgyűjtő medencékre az ókori Perzsiában.

A perzsák már i.e. 328-ban használtak [[vízóra (időmérő)|vízórát]] a qanatok vizének igazságos és pontos elosztására az arra jogosultak számára, öntözés céljából. Iránban, különösen Zibad területén, a vízórák használata i.e. 500-ra nyúlik vissza. Később a preiszlám szent ünnepek pontos meghatározására is használták, mint a ''Yaldā'' (téli napforduló), a ''Tiregān'' (nyár közepe) vagy a ''[[Perzsa újév|Nowruz]]'' (tavaszi napéjegyenlőség) - a legrövidebb, a leghosszabb és az egyenlő nappalok, illetve éjszakák az év folyamán. Az Iránban használt vízórák voltak az éves naptárak beütemezésére leggyakorlatiasabb ókori eszközök.<ref name='KheirabadiKonf'>Qanat-konferencia Iránban - Perzsia vízórái ([http://www.aftabir.com/articles/view/science_education/technical/c3c1183387267p1.php/%D9%82%D9%86%D8%A7%D8%AA-%D9%85%DB%8C%D8%B1%D8%A7%D8%AB-%D9%81%D8%B1%D9%87%D9%86%DA%AF%DB%8C-%D9%88-%D8%B9%D9%84%D9%85%DB%8C-%D8%A7%DB%8C%D8%B1%D8%A7%D9%86%DB%8C%D8%A7%D9%86 arabul])</ref> Perzsiában a vízórák (avagy ''Fenjaan''ok) pontossága megközelítette a ma használt időmérő eszközökét. A fenjaan volt a legpontosabb és legelterjedtebb időmérő eszköz arra, hogy kiszámolják a vízmennyiséget, amennyit a földműves elvihet a qanat vizéből az öntözéshez, illetve az időpontot, mikor ezt megteheti, mindaddig, amíg le nem cserélték nála pontosabb órákra. A perzsa vízórák gyakorlatias és hasznos eszközök voltak a qanat vizében részesedők számára, segítségével meghatározhatták, hogy mennyi időbe telik vizet a földjeikre juttatni. A qanat volt az egyetlen vízforrás a mezőgazdasághoz és az öntözéshez, ezért elengedhetetlen volt az igazságos vízelosztás. Ennek megfelelően két becsületes és körültekintő időst választottak meg a vízórák kezelőinek, ők felügyelték a fenjaanokat és jelentették be a pontos időt a nappal és éjszaka.

A hely, ahol az óra és kezelője voltak, ''khaneh fenjaan'' néven volt ismert. Rendszerint egy fogadó felső emeletén volt, nyugatra és keletre néző ablakokkal, hogy mutathassák a napkelte és napnyugta időpontját. Emellett létezett egy másik időmérő eszköz is, a ''staryab'' vagy [[asztrolábium]], de ezt leginkább csupán babonák miatt használták, nem volt megfelelő a földművesek naptáraként. A zibádi vízóra 1965-ig volt használatban, ekkor cserélték le korszerű időmérő eszközökre.<ref name='KheirabadiKonf'></ref>