„Viszony” változatai közötti eltérés

Ha azonban úgy tekintjük, hogy az egyik kategória a másik közönséges, szabályos, speciális esete, úgy ez az egyik kategória megszűntetéséhez és a másik hiposztatálásához, jelentőségének felnagyításához vezet. Egy viszony minőségeket tételez fel, ezek a viszonyok más viszonyokat, stb. Ez nem jelenti, hogy még az absztrakcióban sem lehet a minőségeket és a viszonyokat szétválasztani.

A dolog tulajdonsága nem abszolut elemi, nem felbonthatatlan. A tulajdonságot más tulajdonságok összességeként, rendszereként lehet felfogni, a tulajdonság minőségek rendszere, azaz dolog. A tulajdonság, mint dolog - nyelvileg is látszik, amikor a tulajdonságot jelző szó főnév - pl. fehérség, merészség, stb. Tehát megfelelő végződések segítségével bármely tulajdonság kifejezhető főnév által. A tulajdonság a dolog különös, speciális esete.

Viszony is felbontható viszonyok összességére, viszonyok rendszerének tekinthető. Az egyenlőség viszony a nem nagyobb és nem kisebb (< >) relációkból álló rendszer viszony: mint dolog, meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik pl. tranzitivitás, szimmetria és reflexivitás. Tartalmilag: rokonság, időbeli, oksági rokonsági, stb.

Az absztrakció újabb típusa. Ebben a tulajdonságot nem közvetlenül emeljük ki a dolgok állományából, hanem közvetve, a reláció révén. Itt előfordulhat, hogy a tulajdonság nem volt eleve ismeretes, mivel a vizsgált tárgyakban meglévő új, még fel nem ismert tulajdonságok kiemelése céljából e tárgyakkal folytatott gyakorlati műveleteink közül kiemeljük más tárgyakhoz való olyan viszonyainkat, amelyek gyakorlatunk folyamán megvalósulnak. Ezek a viszonyok mindig egyenlőség típusú viszonyok (egymással való helyetesíthetőség, kölcsönösen egyértelmű megfelelés, stb.). Az adott viszonyba lépő tárgyakban létező közös lesz az a tartalom (közös tulajdonság) amelyet keresünk és elvonatkoztatunk.

A relációk kiemelése bonyolultabb, mint az egyes tulajdonságok kiválasztása. A leíró tudományok a tárgyakat és tulajdonságaikat kutatják, nem fordítanak különös figyelmet a viszonyokra. A relációk kiemeléséhez a formalizáció szükséges (lásd fizika tanulás: „Ha ...-t tulajdonítunk minden e ----nek, és ---t minden -.-.-.nek, akkor ...-t kell minden -.-.-.nek tulajdonítanunk, stb.) Különböző típusú kihagyásokat kell használnunk, de ez azért van, mert olyan elemekről van szó, amelyek különböző helyet foglalnak el a kiemelt relációban. A jelek semmiféle konkrét tárgyat nem jelölnek, bármit jelölnek, ami a „tulajdonítás” viszonyában lehet vagy előfordulhat.

A csúcs, apa relációkkal összefüggő absztrakt tulajdonságokról konkrét tárgyra úgy lehet rátérni, hogy rámutatunk ezekre a relációkra, vagyis relativizáljuk a tulajdonságokat: a hegy csúcsa, Péter apja, stb.