|
'''Otfrid von Weißenburg''' (790 körül - 875) az első név szerint ismert [[ófelnémet nyelv]]ű író. A fordításaiban használt [[rajnai frank]] nyelvjárási jellegzetességei alapján valószínűleg a mai [[pfalz]]i régió déli szegletéből származhatott. Iskolai képzésének és későbbi tevékenységének meghatározó helye Weißenburg, a mai [[Wissembourg]] volt, ami a mai [[Elzász]] és Pfalz határán található.
== Élete ==
Otfrid [[szerzetes]]ként, [[teológus]]ként és [[író]]ként is jelentős személyiség volt a [[Frank Birodalom]] keleti utódállamaként akkor formálódó [[Német-Római Birodalom]]ban, [[Német Lajos]] uralkodása idején. Otfrid már gyerekként is élénk érdeklődést mutatott az egyház iránt és mint ''puer oblatus'' – [[Latin|lat.]] ''„Istenfélő gyermek“'' még igen fiatalon a weißenburgi kolostorba került. 830 körül tanulmányai folytatására a [[fulda]]i kolostorba küldték, ahol kora egyik legkiválóbb tudósa [[Hrabanus Maurus]] lett a tanára, ekkor szentelték pappá is. Otfrid később valószínűleg a király udvari kápolnájába került, de 849 ismét Weißenburgban élt és dolgozott mint könyvtáros, írnok, nyelvtudós.
== Művei ==
Otfrid készített egy biblia-eposzt "Liber evangeliorum" címen, méghozzá egyedülálló módon ófelnémet nyelven, ill. az ófelnémet helyi változatán rajnai frank nyelven. Az eposz öt könyvre, azon belül pedig 140 fejezetre tagolódik és összesen 7104 sort tartalmaz. Az evangéliumot összegző költemény összesen négy példányban maradt az utókorra, a [[heidelberg]]i kézriat (Cod. pal. lat. 52) végén még az ún György-dal is feljegyzésre került. Otfrid evangéliumharmóniája egy a négy evangéliumból készült összefoglalás, és újításként már nem a régi germán [[alliteráció]]t használta a fontos szavak összekapcsolására, hanem a sorvégeket átfogó [[rím]]et.
=== Forrás ===
Stefan Sonderegger: Althochdeutsce Sprache und Literatur. 2003 Berlin. ISBN: 3 11 017288 7
'''Williram von Ebersberg''' ([[1010]] előtt - [[1085]] [[január 13.]]) német szerzetes, tudós és fordító volt, valamint az bajorországi Ebersberg kolostorának apátja. Mint ismeretes, Luther Márton fordította le a bibliát teljes egészében németre, ezt őelőtte Williram tette, de csak részeiben.
== Származása ==
Williram közép-rajnavidéki nemesi családból származott és több korameli vezető személyiséggel rokoni kapcsolatban volt: a Heribert kölni érsekkel (999-1021), I. Henrik würzburgi püspökkel (995-1018), egy másik Heribert nevű eichstätti püspökkel (1022-1042) valamint Gezemannal, aki ezen Heribert püspök öccse volt és annak halála után két hónapig szintén püspök lett 1042-ben. Williram a fuldai kolostor iskolájába járt, majd 1020-ban ott is szentelték pappá, később az 1040-es években a bambergi kolostorban lett tanár, többek között
Suidger püspök idején, aki később II. Klémensz néven lett pápa (1046 - 1047). Williram III. Henrik német-római császár (1039 - 1056) környezetébe tartozott. Az a feletelezés, hogy Wiliram nagy reményeket táplált egy magasabb szellemi-politikai hivatal iránt. Mikor 1048-ban egy jelentéktelen bencés kolostor apátjának nevezték ki Ebersbergbe, az valószínűleg nagy csalódást jelenthetett számára. Wiliram haláláig, 1085-ig ott maradt apát; feltételezhetően az uralkodó halála akadályozta meg felemelkedését a birodalmi tisztségviselés magasabb pozícióiának egyikébe.
[[Fájl:Williram-gr.jpg|bélyegkép|226px|Az [[Énekek éneke|énekek énekének]] fordítása, a kézirat első lapja]]
== Élete ==
Már a bambergi korszaka óta sok elismerésben részesült irodalmi tevékenysége révén. Az ebersbergi kolostorban, amelyet mind anyagilag mind kulturálisan támogatott (földtulajdon, könyvek, épületek), írta meg Williram főművét 1060 - 1065 között, az [[Énekek éneke]] egy magyarázó fordítását, amelyet IV. Henrik német-római császárnak ajánlott.
A fordítás alapjául Haimo von Auxerrel 9. századi szerzetes magyarázatai szolgáltak. Az eredeti latin bibliaszöveg középen található, ezt bal oldalon egy rímekbe szedett latin szöveg kíséri, míg egy másik hasábban egy kései ófelnémet fordítást is készített valamint egy német-latin keverék nyelvű próza magyarázatot is. A korhoz képest nagyon haladó szellemű layout (''mise en page'') - három hasáb és két különböző betűméret Wiliram munkásságát a középkori könyv- és szövegkultúra is nagyon jelentőssé teszi.
Williram Énekek éneke-magyarázata részben vagy egészben több mint 42 középkori kéziratban fennmaradt, a 11. századtól egészen a 16. századig, ami azért is meglepő, mert ekkorra a nyelvezete már annyira arhaikusnak hathatott, hogy nehéz volt megérteni. Így az egyik legelterjettebb koraközépkori ófelnémet nyelven íródott szövegnek lehet tekinteni.
Emelett Williramtól származik még néhány kissebb [[latin nyelv]] költemény, valamint egy 1071-ben készített életrajz Kartágói Auréliusz ókeresztény püspök eletéről. Ez utóbbit Wilhelm von Hirsau, az igen nagy hírű hirasui kolostor apátjának a kérésére írta meg. A ebersbergi kolostor krónikáját ''Chronicon Eberpergense'' valószínűleg szintén ő írta.
Forrás
Stefan Sonderegger: Althochdeutsce Sprache und Literatur. 2003 Berlin. ISBN: 3 11 017288 7
[[Fájl:Merseburger zaubersprueche farbig.jpg|bélyegkép|jobbra|201px|A kézirat eredetije]]
A merseburgi (ejtsd: merzeburgi) ráolvasásokat 1841-ben fedezte fel Georg Waitz a merseburgi dóm könytárában, egy 10. századi teológiai témájú kéziratban, amelyet Jacob Grimm 1842-ben megjegyzéseivel ellátva ki is adott. Az összesen két varázsformula ófelnémet nyelven került lejegyzésre, és kiemelkedő nyelvtörténeti jelentőségük a koruk mellett abban is rejlik, hogy tartalmukban még a kereszténység előtti germán mitiológia és vallásosság dokumentumai. Az első merseburg ráolvasás egy oldóvarázslat, amely hadifoglyok bilincseinek feloldását célozza, míg a második sérült vagy kibacsaklott lólábat hivatott gyógyítani.
| 