„Tégelyacélgyártás” változatai közötti eltérés

A '''tégelyacélgyártás'''t 1740-ben találta fel [[Benjamin Huntsman]]{{linkiw|Benjamin Huntsman|Benjamin Huntsman}}, német származású angol órásmester. A Réaumur által kifejlesztett cementálási eljárás során a lágy acélrudak felülete keményebb lett, de a karbon (szén) eloszlása igen egyenlőtlen volt. Hunstman az átolvasztó módszerével eredetileg ezt az egyenlőtlen eloszlást kívánta homogenizálni, hogy jó minőségű [[acél]] alapanyagot kapjon például az órarugóihoz. A [[Frisstűzi acélgyártás|frisstűzben]] előfinomított, 10–20 kilogrammnyi acélt fedett tégelyben olvasztották, a szükséges hőmérsékletet faszén-, koksz-, később gáztüzeléssel biztosították. Egy kemencében több tégelyt is elhelyeztek. Az eljárás voltaképpen nem is annyira [[Acélgyártás|acélgyártó]], mint inkább acélfinomító, nemesítő eljárás. Ezzel a módszerrel kezdődött az ötvözött acélok gyártása, például az első, ún, önedző Mushet-acél, a [[Volfrám|W]]- és [[Króm|Cr]]-ötvözésű gyorsacél, a Böhler-féle rapidacél és több más ötvözött acélfajta előállításával.