„Sigbert Heister” változatai közötti eltérés

[[1687]]-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi [[országgyűlés]]en cikkelyeztek be (CXXXI. tc.) 1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarország]]i császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztria]]i határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruck]]ból kiindulva, a [[Fertő-tó]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (város)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]]t szorította vissza a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – feldúlta [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor Veszprémből Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.