„Tamilakam” változatai közötti eltérés

'''''Nemesi költészet''''', A Csankál-korszak (Tamil: சங்ககால பருவம், ) más néven Szangam-korszak a tamilok saját elnevezése az irodalmuknak erre a korszakára. A nemesi jelző itt nem az arisztokratára utal, hanem a korabeli eszménykép szerint élő emberre. A nemzetközi szóhasználatban meghonosodott neve, a Szangam, a [[dzsainizmus|dzsaina]] eredetű legendából származik, mely szerint létezett egy harmadik, [[maduráji]] tamil irodalmi akadémia, a ''Maduraittamizs Szangam''. A korszak elnevezése az akadémia nevéből származik.

Legmegbecsültebb a fejedelmi udvarokban élő ''puluvar'', aki az uralkodó harcait örökíti meg. A klasszikus tamil költészet két fő irányvonalat követ, az egyik az ''aham'' az ember belső világával foglalkozik, ez a szerelmes [[líra]] kategóriához áll a legközelebb, a másik puram, a világ dolgaival foglalkozik, ez ebben a korban a [[hősköltészet]]et jelenti, uralkodok tetteit, csatákat ír le. Ma ismert formájukat a 4-5 századból ismerjük, ezeket a műveket foglalja össze két, a 8. században összeállított antológia, az ''Ettuttohai'' és a ''Pattuppátu''. Az antológiákban szereplő művek közel 80%-ban az ''aham'' stílusú, szerelmi költészethez tartoznak.<ref name="Major"/>

Megjelennek a nevelő célzatú, didaktikus művek. Legkiemelkedőbb Valluvar Tirukkurulja. Ekkor készült művek még a ''Náladijár'', az ''Inijavainárbadu'', és az ''Innánárbadu''. Elkészül az első tamil nyelvtan, a Tolháppijam, melynek harmadik része tamil műfajelméleti és verstani kérdésekkel is foglalkozik. Kialakul a dzsaina hatást mutató tamil műeposz műfaja, a legjelentősebb az Ilangóvadihalnak tulajdonított ''Silappadiháram'', A bokaperec története. A történet folytatása a Sáttanár ''Maniméhalaija'', a Drágaköves öv. Ez már buddhista hatást mutat, irodalmi jelentősége kisebb. Megjelenik a a tamil kommentár irodalomkommentárirodalom is, amely egyben a prózai művek előfutárja is.

A hinduizmus kialakulásával a dzsaina hagyományok a grammatikai[[grammatika]]i és a metrikus irodalomban élnek tovább. A 10-11.század fordulóján írja meg egy dzsaina szerzetes [[Amidasáhár]] az öt részből álló Jápparungalam (A költészet ékszere) című műművét, és a 13.századi Néminádam című verses nyelvtannyelvtanát, ésilletve a Pavanandi Nannúl, a Jó könyv című grammatikagrammatikát.

A [[buddhizmus]] Bódhiszattvátbódhiszattvát váró ága tért nyer, kialakul a Bódhiszattvabódhiszattva-bhakti, amely egy új vallási és irodalmi ágat alapoz meg.<ref name="Major"/>

A saiva-bhakti költőit ''nájanmárnak'' nevezik. A 6. és a 12. század közötti művekből a 13.században antológia készült, a Tirumurai (Szent Könyv) 12 kötete őrzi.

a tizenegyedik tizenkét különböző korban élt költő alkotásait, a 6.században élt költőnőtől, Káraikkálammaijártól a 11.századi Nambi Andar Nambi műveit tartalmazza.

A vaisnava-bhakti költők az ''ázsvárok'', vagy ''álvárok''. A 7.és 10.századi költők munkáit a 10.század közepén Nádamudi rendezte egy antológiába Nálájira pirabandam (Négyezer prabandha) címmel. Legkiválóbb ázsvár költők: Perijázsvár, Ándál, Tirumangai Ázsvár és Nammázsvár. A Nálájirappirabandam bevezetője részben szanszkrit nyelven íródott. A himnusz gyűjtemény bekerült a szent iratok közé.

A 9.századtól megjelennek a [[Mahábhárata|Mahábháratának]] és a [[Rámájana|Rámájanának]] a fordításai. Ezek közül máig fennmaradt ''Perundévanár''nak a 9.század közepén készült Báradavenba, ''Bhárata története''.

A Rámájana történetét már a korai ázsvár költők is ismerték. A korabeli tamil kommentár irodalomkommentárirodalom két Rámájana fordításról beszél, ezek azonban még töredékeiben sem maradtak fenn. A legkorábbi ma is ismert Rámájana átköltés a 10. században készült, ''Kamban'' Irámavatáram, ''Ráma megtestesülése'' című munkája. A mű nem követi pontosan az eredetit, Ráma és Szita szerelmét a tamil hagyományoknak megfelelően dolgozza fel, Ráma egyénisége is más. Kamban államelméleti felfogása adja a mű alapját. Három típusú államot ismertet, Ráma, Rávana és Guha erdei birodalmát. Ráma királysága az ideális, elérendő ország típusa, itt nincsenek gazdagok és szegények, csak jóság és szeretet. Ráma királyságában az ország lelke a nép, a király kötelessége pedig az, hogy védelmezze népét. Guha birodalma a reális, földi királyság, ahol a nép viszonylagos jólétben él igazságos királyának vezetése alatt. Rávana országa, a ráksaszák szigete, Lanká, testesíti meg a rossz irányt. Bár földje, adottságai jobbak, mint az előző kettőé, politikai eszméje az erőszak, a fegyveres hatalom. Erejétől még az istenek is félnek, végül ez okozza vesztét. A mű megírását egy vélála kasztbeli földműves, Vennainallúr Sadaijan bőkezűsége tette lehetővé.