„Petőfi híd” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
A jelenlegi híd helyen Budapesten már 1908-ban javaslatott tette egy Duna-híd felépítését, viszont az illetékes állami szervek ekkortájt Óbudán tartották elsődlegesnek egy újabb híd megépítését. Az [[első világháború]] kitörése miatt azonban a kérdés lerekült a napirendről, a hídra az igény azonban továbbra is fennállt.
 
1930-ban újra napirendre került a kérdés. A következő években előmunkálatokat végeztek: lezajlottak a mederszelvényfelvételek és a költségfedezet kérdését is tisztázták. Utóbbiról hosszas tárgyalások folytak, melynek erdményeiként az állami és a fővárosi költségvetés 1/3, illetve 2/3 arányban állta a költségeket, valamint a fővárosi költségrész fedezete gyanánt a főváros területén az ingatlanvagyon-átruházási illetéket 1,25%-kal megemelték. 1931. július 1-ei kezdettel ebből képezték a fővárosi Duna-híd alapot, mely a hídépítés költségeinek fedezéséere szolgált. Az 1930. évi XI. törvény elrendelte a híd megépítését, valamint hogy azt [[Horthy MiklósrólMiklós]]ról nevezzék el a kormányzás tízéves jubileumára. A minisztérium ez alapján jeligés pályázatot írt ki a tervezésre. A pályázatra 17 pályaterv érkezett be tíz tervezőtől, ezek közül a bírálóbizottság hármat díjazott illetve másik hármat megvásárolt. Első díjat [[Kossalka János]] és [[Walder Gyula]] lánchíd-, a második díjat [[Mihailich Győző]] és [[Kotsis Iván]] ívhíd-, a harmadik díjat Kis Jenő és [[Sávoly Pál]] merevítő-tartós ívhíd terve nyerte el.
 
A pályázatra nem érkezett egy olyan terv sem, amelyben a főtartó nem nyúlt volna a pálya fölé egyik nyílásban sem, mégpedig amitt, mert a pályázati kiírásban a feljárókra megadott emelkedési viszonyok mellett, felsőpályás híd nem volt gazdaságosan tervezhető. A Boráros téren álló többemeletes házak bejárati szintjének a megváltoztatása csak nagyobb volumenű átalakításokkal lett volna lehetsége. A hídpályát fel kellett emelni a folyami hajózás előírásainak megfelelő magasságra. A feljárót emiatt magasabb szinten kellett megépíteni, ezért az a Boráros téren keresztül a Mester utca torkolatáig nyúlt bele a [[Nagykörút]]ba. A feljáró rámpát úgy képezték ki, hogy az két szárral körülölelte a nagykörúti villamos hurokvégállomásának vágányát. A tér jelenlegi alakját akkor nyerte el, amikor az újjáépítés alkalmával a villamos végállomást felszámolták, ugyanis a Budára irányuló megnövekedett forgalom következtében okafogyottá vált.