„Romániai magyar szabadkőműves irodalom” változatai közötti eltérés

A jakobinus mozgalom vérbe fojtása s a [[II. József magyar király|II. József]] halálát követő visszarendeződés után a [[reformkor]]ban indul meg újra [[Magyarország]]on is, [[Erdély]]ben is a páholyok szervezése (olyanokat említhetünk tagjaik sorában, mint [[Cserey Farkas (1773–1842)|Cserei Farkas]], [[Festetics György (mezőgazdász)|gróf Festetics György]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Széchényi Ferenc|gróf Széchényi Ferenc]]), igazi lendületet azonban az 1867-es [[kiegyezés]] után kapott a mozgalom, amikor a polgárosodás kibontakozásával az új polgári réteg nagyszámban kapcsolódott be a gyorsan szaporodó páholyok munkájába.

 

 

Mivel az [[első világháború]]t megelőző radikális polgári mozgalmakban, majd a magyar [[őszirózsás forradalom]]ban számos szabadkőműves exponálta magát, s többen a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatt is szerepet vállaltak, Magyarországon 1920 után betiltották a páholyokat. [[Románia|Romániában]] viszont szabadon működött, sőt a korábban alakult magyar páholyok önállóan, saját kereteiket újraépítve tevékenykedhettek. A legaktívabbak közé tartozott ebben az időben a [[kolozsvár]]i Unió páholy (főmestere [[Janovics Jenő]]), a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy (főmesterhelyettese [[Molter Károly]]), az aradi Concordia páholy (főmestere [[Szöllősi István]]) és a nagyváradi Bihar páholy (nagymestere [[Edelmann Menyhért]]); de működött magyar páholy vagy kör ebben a két évtizedben Brassóban (az Aurora), Désen (a II. Rákóczi Ferenc-kör), Déván (a Hunyad), Karánsebesen (az Oriens), Lugoson (a Dél), Márama­ros­szigeten (a Tisza), Nagybányán (a Humanitas), Sepsiszentgyörgyön (a Siculia), Szatmárnémetiben (az Aurora), Temesváron (a Bánát).

 

*{{RMIL|5}}

 

== További információk ==