„Dante-szimfónia” változatai közötti eltérés

<li> L'istessoL’istesso tempo

Az '''I. tétel''', az ''Inferno'' (''Lento'' szakasz) lassan, hátborzongatóan kezdődik, 4/4-es lüktetéssel: ez a pokol kapuja (a mű talán legismertebb részlete). Liszt itt már használja a fentebb említett Dante-skálát. A mű partitúrájában Liszt végig szerepelteti a Dante-szövegeket, a kotta adott helyére beírva azokat, itt: ''„Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,/ én rajtam át oda, hol nincs vigasság,/ rajtam a kárhozott nép városába”'' ([[Babits Mihály]] fordítása). A darabnak ebben a részében a a poklokra ítélt elkárhozottak kínjai, félelmei jelennek meg. A tétel középső része két drámai szakasz közé ékelt lírai epizódot tartalmaz, és Francesca da Rimini és Paolo Malatesta tiltott szerelmét idézi. (Liszt – mint mindig, ebben a művében sem illusztrálja pontosan a forrásul választott szöveget, inkább hangulatokat jelenít meg; csak itt, a középrészben tesz kivételt.) A [[Tölcséres fúvókájú hangszerek|rézfúvósok]] közül csak a kürtöt használja, szerepet kap viszont a hárfa, amivel egyfajta éteri hangzást ér el. A negyedik, ''Quasi Andante'' szakasz 5/4-es lüktetésű, melybenamelyben a középrész legfontosabb témája szólal meg basszusklarinét [[recitativó]]ként: ''„Nessun maggior dolore che ricordarsi del tempo felice nelle miseria. – Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni szép időre nyomorban.”'' Az első tétel leghosszabb száma. Az ötödik ''Andante amoroso'' 7/4-es metrumú, hangneme Fisz-dúrba vált; dallama az előbbi ''Nessun maggior dolore'' témájából szövődik. A szakasz visszhangszerű [[Glissando|hárfaglissandókkal]] zárul. A ''Tempo primo'' az első tétel utolsó szakasza. Visszavezetésszerű rész, az üstdobütésekhez a vonósbasszusok [[Pizzicato|pizzicatója]], a fagottok, majd kürtök, aztán klarinét-brácsa trillák társulnak. Igazi lisztferenci, mefisztói, félelmetes hangulat. A tételt a mottóként használt ''Lasciate ogni speranza'' zárja, az egész zenekaron, ''fff'' (háromszoros fortissimo).

A '''II. tétel''' ''(Purgatorio)'' látomás jellegű és erejű D-dúr zene, nem is véletlen, hiszen Liszt kéziratán még a ''Vision'' alcím szerepelt. Az idézett szövegrész: ''„A napkeleti zaffir enyhe színe/amely a tiszta lég arcán elömlött/egész az éj első köréig –”''. Ennek a kísérteties, fantasztikus tájnak az árnyait és fényeit, a vezeklés atmoszféráját adja vissza a tétel. Később visszatér az I. tétel sóhajdallama, amit rövid imaszerű szakasz követ. A fúga-expozícióként induló középrészben (''Lamentoso'', 9. szám) ismét megjelenik az első tételben bemutatkozó ''Nessun maggior dolore'' témája, illetve annak transzformációja. Ez az egész szimfónia leghosszabb szakasza. A 10. részben fanfár-motívumfanfármotívum és a hárfák hangja vezet át a ''Magnificat''hoz.

A szimfónia hangszerelése: [[Vonós hangszerek|vonósok]], három [[fuvola]] (a harmadik alkalmanként [[piccolo]]), két [[oboa]], [[angolkürt]], két [[klarinét]], [[Harsona|basszusharsona]], [[Tuba (hangszer)|tuba]], [[üstdob]] (két előadó), [[cintányér]], [[Dob (hangszer)|nagydob]], tamtam, két [[hárfa]], harmónium, [[Vonós hangszerek|vonósok]]. Az előadói apparátushoz [[szoprán]] szóló és női vagy fiúkar is tartozik.