„Gaetano Donizetti” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
156. sor:
Ezután feleségével visszautazott Rómába, hogy ott ''A San Domingó-i őrült'' bemutatóját készítse elő. Erre 1833. január 2-án került sor a Teatro alla Valléban, és a sikerhez nagyban hozzájárult [[Giorgio Ronconi]] énekes, akinek erőteljes hangját nem sokkal azelőtt fedezték fel az operatársulatok. A művet októberben a milánói [[Teatro alla Scala|La Scalában]] is bemutatták. A darab kiváló példája annak, hogyan képes azt egyetlen énekes életben tartani: ''A San Domingó-i őrült'' Ronconi visszavonulásáig repertoáron maradt, és csak azután merült feledésbe. Az új művel párhuzamosan a római Teatro Apollóban bemutatták a ''Boleyn Annát'', méghozzá annak egy ismeretlen szerző által átdolgozott változatát. Ez akkoriban gyakori volt: impresszáriók így próbálták elkerülni a szerzői jogdíjak kifizetését. A katasztrofális bemutató arra kényszerítette Donizettit, hogy elhatárolódjon a [[Teatro Apollo]] előadásától, majd január 6-án koncertváltozatban bemutatta az eredeti művet a római közönségnek.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=75-76}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=437-438}}</ref>
Január végén még mindig nem kapta kézhez
A bemutató után visszatért Rómába, ahol Ferrettivel közösen írt egy operát ''[[Torquato Tasso (opera)|Tasso]]'' emlékére. A komponálást elkezdte még azelőtt, hogy szerződés lett volna a kezében. A művet a Teatro alla Valle mutatta be szeptember 9-én. A közönség tapsviharral fogadta, köszönhetően a zenének és a kiemelkedően tehetséges énekeseknek, élükön Ronconival.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=78-79}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=442-443}}</ref>
162. sor:
1833 nyarán a [[párizs]]i [[Théatre Italien]] igazgatói felajánlották Donizettinek, hogy bemutatják a ''Parisinát'', de mivel a jogokat Lanari birtokolta, nem sikerült megegyezniük. A jogtulajdonos megfizethetetlen összeget kért a franciáktól, akik azonnal elálltak az üzlettől. Amúgy sem tartották fontosnak, hogy újabb olasz művekre szerződjenek, hiszen ebben a periódusban [[Gioacchino Rossini|Rossini]] már Párizsban élt, és kielégítette az ottani közönség olasz művek iránti igényét.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=79}}</ref>
Donizetti szeptemberben Milánóba utazott, hogy előkészítse ''A San Domingó-i őrült'' ottani bemutatóját. Ennek sikerén felbuzdulva a Teatro alla Scala igazgatója, Carlo Visconti di Mondrone herceg két új operát rendelt tőle a következő karneváli szezonra. Mivel a herceg korábbi megbízottja, Teodoro Gottardi már kért [[Saverio Mercadante|Saverio Mercadantétól]] egy művet ugyanarra a szezonra, és a librettóval ugyancsak Felice Romanit bízta meg, Donizetti bemutatói veszélybe kerültek. Visconti hercegnek azonban sikerült meggyőznie Mercadantét, hogy halasszák el az ő bemutatóját, szabad utat engedve így Donizettinek. Az első mű librettójának alapja [[Victor Hugo]] ''[[Lucrezia Borgia (opera)|Lucrezia Borgia]]'' című regénye lett. Az új operát december 11-én mutatták be, s noha nem aratott a ''
Az 1833-as év ismét fordulópontot hozott Donizetti művészetében, ugyanis ''A San Domingó-i őrülttel'', a ''Parisinával'', a ''Torquato Tassóval'' és a ''Lucrezia Borgiával'' bebizonyította, hogy képes drámai hangvételű műveket írni – eltérően korábbi operáitól, amelyekben a dráma kifejezése mindössze egy-egy zenedarabra korlátozódott.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=82}}</ref>
| |||