„Kiss Sándor (politikus, 1918–1982)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Átirányítás ide: É. Kiss Sándor |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{építés alatt}}
{{Vezető infobox
| név =Kiss Sándor
| kép =
| képméret =250px
| képaláírás =
| születési hely =[[Vásárosnamény]]
| születési dátum =[[1918]]. [[március 19.]]
| halálozási hely =[[Washington (város)|Washington]]
| halálozási dátum =[[1982]]. [[szeptember 22.]] {{életkor-holt|1918|03|19|1982|09|22}}
| házastárs =
| párt = [[Kisgazda Párt]], [[Nemzeti Parasztpárt]]
| választókerület =
| foglalkozás = tanár
| lábjegyzet =
}}
'''Kiss Sándor''' ([[Vásárosnamény]], [[1918]]. [[március 19.]] – [[Washington (város)|Washington]], [[1982]]. [[szeptember 22.]]) a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség országos vezetője, a „bibliás politikus”, kisgazda- majd parasztpárti-képviselő, a Parasztszövetség igazgatója, 1956-os emigráns.
== Életpálya ==
Kisparaszti családban született, Kiss Sándor földműves és Siket Eszter református szülők gyermekeként. A polgári iskola, majd a Sárospataki Református Tanítóképző Intézet elvégzése után 1937 és 1941 között a szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait, magyar–történelem szakon végzett. 1943-ban az Apponyi-kollégiumban tanítóképző intézeti tanári képesítést szerzett. Már főiskolásként bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Sárospatakon a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség helyi szervezetének vezetője lett. Szegeden belépett a Bethlen Gábor Körbe; tagja volt a Márciusi Front ottani csoportjának, ezért két évig rendőri felügyelet alatt állt. 1940. évi megalakulásától fontos szerepet játszott a demokratikus szellemiségű Szegedi Egyetemi Ifjúság elnevezésű szervezet tevékenységében, rendszeresen írt lapjába, a Szegedi Hídba. Irányította a Magyarságismereti Munkaközösség munkáját. Parasztfiatalok számára kéthetes népfőiskolai tanfolyamot szervezett.
1942 őszén behívták katonának, de egy év múlva leszerelték. 1943-ban Budapestre költözött, a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa lett. Tudományos munkája mellett elvállalta a Hársfa utcai Diákok Háza kollégiumi nevelőtanári állását. Dolgozott a Györffy István alapította Táj- és Népkutató Intézet számára is. 1943-1944-ben, a Bereczky Albert református lelkész kezdeményezésére alakult ún. Kaláka-szolgálat végrehajtó bizottságának tagja. 1944. március elején részt vett a Diákegység Mozgalom hódmezővásárhelyi országos értekezletén. A német megszállás alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba a diákellenállás vonalán.
{{idézet2|''Amikor 1944 márciusában a hitleri Németország megszállta Magyarországot, (...) kötelességemnek éreztem, hogy életre-halálra harcoljak a fasizmus ellen. Így lettem a földalatti Magyar Diák-ellenállási Mozgalom vezetője... Az embertelenség, a megalázás, a kínzás, az emberi méltóság megfosztása soha sem absztrakt, mindig vért és valóságot jelent. Örüljünk annak, hogy olyan világban élhetünk, ahol ez csak a bűnözők világában fordulhat elő. Nem kell feltétlenül megtapasztalnunk, anélkül is átérezhetjük a kínzottak, üldözöttek, megalázottak, eltiportak helyzetét. Az emberiség arra kötelez bennünket, hogy mindig az ő oldalukon álljunk. Ha csak tehetjük, segítsük emberibbé tenni a világot.''|Kiss Sándor<ref name="ks">{{cite web |url=http://pozsonyiuti.reformatus.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=685:kiss-sandor-elete&catid=103:2012-boejt&Itemid=63 |title=Kiss Sándor élete - Budapest–Pozsonyi Úti Református Egyházközség |accessdate=20130613}}</ref>}}
1944 áprilisában érintkezésbe lépett az illegalitásban élő [[Tildy Zoltán]]nal, a Független Kisgazdapárt vezetőjével, majd májusban kapcsolatot talált a Magyar Fronttal is. 1944 júliusában illegálisan létrehozták a Szabad Élet Diákmozgalmat, amelynek egyik vezetője lett, s szerkesztette a Magyar Ifjúság című folyóiratot. Ugyanebben az évben Bereczky Albert, aki fiaként szerette, presbiterré választatta, 1946-ban zsinati tagnak javasolta, később a Zsinati Tanács tagjává megválasztották.
A nyilaspuccs után a Magyar Ifjúság Szabadság Frontja megbízása alapján ő volt az összekötő a diákszervezet és a Magyar Front, illetve a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottsága között. A Görgey-zászlóalj egyik szervezőjeként részt vett a partizánakciókban. 1944. december 12-én tizenhárom társával a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék emberei elfogták, a Margit körútra, majd különböző helyekre, végül a Skót Misszió Vörösmarty utcai, nyilasok által birtokolt épületrészének alagsorába vitték. 1945. január 13-án az épület másik felében bujkáló Gombos Gyula segítségével csatlakozott Tildy Zoltánhoz és Bereczky Alberthez, akik családjukkal szintén ott rejtőztek. Hamis papírokkal sikerült elhagyniuk az épületet, Pest felszabadításáig bujkáltak.
1945. január 18-án belépett a Független Kisgazdapártba. A tanulmányi csoport tagjaként részt vett a párt ideiglenes programjának kidolgozásában, de a pártvezetőség harmadikutas „szövetkezeti szocializmus” koncepcióját nem fogadta el. 1945. február 8-ától a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ideiglenes budapesti elnöke, április 23-ától országos alelnöke volt. Nem értett egyet azzal, hogy az ifjúsági mozgalomban a kommunisták kizárólagos vezető szerepre törekedtek, ezért május 10-én kivált a szervezetből. Közben a beregi községekben részt vett a földreform lebonyolításában. 1945 májusában Nagy Ferenc megbízta a Magyar Parasztszövetség újjászervezésével, amelynek hivatalosan 1945. augusztus 19-én igazgatója lett.
1945. május 16-ától október 7-ig a budapesti törvényhatósági bizottság tagja. 1945. június 24-én Veszprém képviseletében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. augusztus 20-tól az FKGP Országos Intézőbizottságának, 1946. szeptember 7-től politikai bizottságának a tagja. 1945. november 4-étől a Szabolcs és Szatmár–Bereg vármegyei választókerületből nemzetgyűlési képviselő, bekerült a parlament politikai bizottságába. 1945-1946-ban az FKgP-t képviselte az Országos Szabadművelődési Tanácsban, valamint a Magyar Népművelési Intézet elnöki tanácsában. A parasztszövetség érdekkörébe tartozó Magyar Parasztok Értékesítő, Beszerzési és Fogyasztási Szövetkezete egyik megalapítója és igazgatósági tagja volt.
Az 1946. szeptember 7-9-i politikai erődemonstrációnak szánt Országos Paraszt-napok egyik főszervezője. 1947. január 16-án a Magyar Közösség ún. köztársaság-ellenes összeesküvése kapcsán koholt vádak alapján letartóztatták. Az FKGP Politikai Bizottsága 1947. február 4-én kizárta a pártból. 1947. augusztus 29-én a Mistéth-perben két és fél év fegyházra ítélték, amit a Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. március 3-án három évre emelt fel. A sors iróniája, hogy egy cellába kerül azzal a csendőr-főhadnaggyal, aki 1944 végén, miközben különböző kínzásokat végeztetett rajta, a 90. zsoltárt énekeltette vele.
1949. október 15-én szabadult, rendőri felügyelet alá helyezték. Előbb téglagyári munkás, majd 1952-ig kubikos a Betonútépítő Vállalatnál. 1952-től segédmunkás, majd villanyszerelő szakmunkás az Épületvilágítás-szerelő Vállalatnál, 1955-től pedig a Talajjavító Vállalatnál.
1956 októberében részt vett a Független Kisgazdapárt, majd a Magyar Parasztszövetség újjászervezésében. 1956. november 9-én elhagyta Budapestet, majd átlépte a magyar–osztrák határt. Igen aktív szerepet vállalt az emigrációban. 1956 novemberében Bécsben tagja lett az emigráns Független Kisgazdapárt Intézőbizottságának. Az 1957. januári strasbourgi alakuló kongresszuson a Magyar Forradalmi Tanács titkárává választották, majd 1958 márciusától a Magyar Bizottságnak is tagja lett.
Az Egyesült Államokban telepedett le, ahol tanúvallomást tett az ENSZ vizsgálóbizottsága előtt. 1957–1958-ban a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselet főtitkári tisztét is ellátta. Az amerikai kormányzat által fenntartott Szabad Európa Bizottságnál kapott állást, majd 1963-tól a New York-i Kelet-Európai Intézet munkatársa. Közben szerkesztője az East Europe című folyóiratnak (1959–1970), majd a Magyar Disputának és a Kanadában megjelenő Kanadai Magyar Hírlapnak (1959–1965).
{{idézet2|''Hosszú évek szenvedésében, a börtönben éppúgy, mint a hadifogságban, megmutatkozik, hogy ki milyen ember. Emberségből, erkölcsből ott lehet vizsgázni és abban, azt hiszem, egyet értünk, hogy erkölcs nélkül nincsen igazi élet, politika sincsen. Van a politikának egy más fajtája, de elég baj, hogy van.''|New York, 1959<ref name="ks"/>}}
1971-től az Amerika Hangja washingtoni központjában dolgozott haláláig. Részt vett az amerikai reformátusok életében is, 1965 és 1969 között az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoki tisztét töltötte be.
Soha nem térhetett haza, [[1982]]-ben halt meg, autóbaleset következtében.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek }}
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]]
[[Kategória:1918-ban született személyek]]
[[Kategória:1982-ben elhunyt személyek]]
| |||