„Fogólábúak” változatai közötti eltérés

 

Az imádkozósáskák elsősorban erőteljesen megnyúlt testű szárnyas [[rovarok]], rendkívül mozgékony fejjel és egyéb olyan jellemzőkkel, amelyek a '''ragadozó életmód'''hoz történő alkalmazkodás eredményeképpen jöttek létre. Alapfelépítésük megegyezik a többi rovaréval, de részleteiben különböző változásokon mentek keresztül, amelyek sajátos jelleget kölcsönöztek e rovarcsoportnak. Testük a rovarokéra jellemző hármas tagolódást követi, ennek megfelelően három nagyobb testtájra, a fejre (caput), a [[tor]]ra (thorax) és a [[potroh]]ra (abdomen) különül.

<br />

 

 

A fej annyira rugalmasan kapcsolódik a torhoz, hogy az állat horizontális irányba több mint 180 fokkal képes elfordítani a fejét, ennek köszönhető, hogy egy ivarérett nőstény képes akár a hátára mászó párzótársával is „szembenézni”. A fej vertikális irányú kitérése szintén jelentős mértékű lehet. A fejnek ez a magas fokú mobilitása erre a rovarcsoportra speciálisan jellemző sajátosság.

<br />

 

 

Az ivarérett egyedek a legtöbb faj esetében '''két pár szárnnyal''' rendelkeznek. Az első pár szárny durvább tapintású, ún. [[fedőszárny]] (tegmina vagy elytra) és a mesothoraxhoz kapcsolódnak. A hátsó szárnypár hártyás és a metathoraxhoz kapcsolódik. Ezek általában rövidebbek és szélesebbek, mint a fedőszárnyak. Az azonos fajhoz tartozó eltérő ivarú egyedek jelentős különbségeket mutathatnak a szárnyak formájában, színében és szerkezetében egyaránt. Például a [[Phyllocrania paradoxa]] esetében a hímek fedőszárnyai átlátszóak, míg a nőstényeké nem. A legtöbb faj esetében a hosszú szárnyú hímekkel szemben a nőstények rövidebb szárnyakkal rendelkeznek vagy teljesen szárnyatlanok. A szárnyak redukciója ritkán figyelhető meg mindkét ivar esetében, a leggyakrabban a talajlakó fajoknál fordul elő (pl. Eremiaphila sp.).

<br />