„Berlász Jenő” változatai közötti eltérés

a
a (1911-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Berlász János és Berényi Rozália gyermekeként született. Felsőfokú tanulmányait a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] történelem–földrajz szakán folytatta. A mesterének vallott [[Domanovszky Sándor]]on kívül [[Szekfű Gyula]], [[Mályusz Elemér]], [[Szentpétery Imre]] és [[Lukinich Imre]] is tanította. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez.
 
1936–1937-ben a [[bécs]]i Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként kutatott. 1937–1938-ban és 1940–1941-ben a [[Magyar Országos Levéltár]], 1938 és 1940 között az [[Országos Széchényi Könyvtár]] gyakornoka volt. Itt részt vett az [[Egyetemes Tizedes Osztályozás]] bevezetésében. 1942-től 1947-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének tisztviselőjeként működött. 1943 és 1948 között előbb magántanárként, majd 1947-től professzorként újkori magyar gazdaságtörténetet adott elő a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] Közgazdaságtudományi Karán. (Közben 1943–1944 folyamán a ''[[Századok (folyóirat)|Századok]]'' helyettes szerkesztője, 1945 és 1947 között szerkesztője volt, és ő szerkesztette az 1948-as betiltott kötetet is.) Eltávolítása után 1948-tól 1957-ig a [[A Magyar Tudományos Akadémia KönyvtáraKönyvtár és Információs Központ|Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára]] Kézirattárát vezette. Mivel az [[1956-os forradalom]] idején az intézmény forradalmi bizottságának tagjaként leállíttatta a káderanyagok megsemmisítését, innen is elbocsátották. Ezután 1976-os nyugalomba vonulásáig a Széchényi Könyvtár kézirattárosaként, tudományos főmunkatársaként, 1969-től történészreferenseként tevékenykedett.
 
1986-ban megkapta a történettudományok doktora fokozatot.