„Faust-szimfónia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
 
== Hangszerelés ==
A ''Faust-szimfónia'' első változatának zenekari apparátusa még meglehetősen visszafogott volt: [[Vonós hangszerek|vonóskart]], [[Fafúvós hangszerek|fafúvósokat]] és [[Kürt (hangszer)|kürtöket]] alkalmazott. Liszt azonban szinte folyamatosan módosítgatta művét, így a bemutatón már nagyzenekari változatban és a tenorszólós férfikari fináléval (Chorus Mysticus) kiegészítve hangzott el. Ezt a részt a bemutató előtt írta és illesztette a darabhoz, majd 1880-ban még tíz új ütemet toldott a Margit-tételbe. Mindezek eredményeként a mű tömörebb, zeneileg kifejezőbb lett, ugyanakkor azonban a változtatások mégsem lettek egyértelműen pozitív hatásúak, [[Richard Wagner|Wagner]] például kifejezetten sajnálta a kórusos kiegészítést.
 
A véglegesnek tekintett nagyzenekari változat hangszerbeosztása alaposan kibővült az alaphoz képest: a vonósokon kívül [[piccolo]], két [[fuvola]], két [[oboa]], két [[klarinét]], két [[fagott]], négy [[Kürt (hangszer)|kürt]], három [[trombita]], három [[harsona]] (két tenor, egy basszus), [[Tuba (hangszer)|tuba]], [[üstdob]], [[cintányér]]ok, [[Triangulum (hangszer)|triangulum]], [[Orgona (hangszer)|orgona]], [[hárfa]], és természetesen a [[Vonós hangszerek|vonósok]]. A szimfónia teljes előadása általában 68 percnyi időt vesz igénybe.
 
Liszt műve ugyan jellegzetesen magán viseli a kor romantikus hatásait, ugyanakkor modern harmóniái, a [[Dodekafónia|tizenkétfokúság]] korai alkalmazása, hangszerelése, szigorú kompozíciós szerkezete révén szerzője legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik, a ''[[h-moll szonáta (Liszt)|h-moll szonátával]]'' állítható párhuzamba. [[Bartók Béla]] szerint is a ''Faust-szimfónia'' – a ''h-moll szonátával'' együtt – ''„a 19. század legkimagaslóbb zenei alkotásai közé tartozik”''. [[Hamburger Klára]] megállapítja, hogy a Faust-szimfónia ''„egyik reprezentatív képviselője annak a nagy fontosságú, sokakra ható formálási elvnek, amely a több, ez esetben háromtételes művet egyetlen nagyobb, szervesen összefüggő, dramaturgiailag is megtervezett ciklikus egységbe ötvözi.”''
 
== Források ==