Főmenü megnyitása

Módosítások

 
* Folyadékveszteség
Az agy érzékeli a megnövekedett folyadékmennyiséget, és a folyadékkiválasztás növelésével válaszol. Ez [[kalcium]]vesztéshez vezet és a csontok elgyengüléséhez vezet. A vér mennyisége akár 10%-kal is csökkenhet, ami a [[kardiovaszkuláris rendszer]] módosulásával jár. Könnyen előállhat [[kiszáradás]] (dehidratáció) is.
 
* Elektrolit egyensúlyhiányegyensúlyhiánya
A folyadékeloszlás megváltozása a [[kálium]] és a [[nátrium]] egyensúlyának felborulásával jár.
 
Gravitációs térbe való visszatérés után a folyadék az alsó testfélbe áramlik, a a szív által szállított vérmennyiség a normális alá csökken. Néhány heti időtartam szükséges hozzá, hogy a folyadékmennyiség visszatérjen a normális értékre, a szív térfogata és szállítóképessége helyreálljon.
 
* Vörösvérsejt -csökkenés
A szovjet és amerikai űrrepülések előtt és után vett vérminták alapján a [[vörösvérsejt]]ek mennyisége egyes esetekben 0,5 literrel csökkent. Vizsgálat tárgya, hogy ez a [[lép]]működés csökkenésének következménye-e.
 
 
* Az [[immunrendszer]] változásai
Növekszik a fehérvérsejt -koncentráció, csökken az eozinofil-, a monocita- és B-cella -mennyiség, emelkedik a [[szteroid hormon]]ok száma, növekszik a T-cellák vesztesége.
 
Amikor 1983-ban, a [[Spacelab]] fedélzetén emberi limfocita-kultúrákat konkanavalin „A” hatásának tettek ki kémcsőben, a T-cellák aktivitása csak 3%-kal növekedett a Földön mért értékekhez képest. A T-cellák működésének csökkenése a szervezet rákbetegséggel való ellenállását csökkenti, amit az űrben tapasztalható sugárzás még súlyosbít.
Súly hiányában a test nem érzékeli a „fent” és „lent” fogalmát. Az űrhajósok a „függőleges” érzetének gyors és váratlan megváltozásáról számoltak be. Olyan helyiség, ami egy adott nézőpontból jól ismert, ismeretlenné válik másik nézőpontból nézve. Ed Gibson, a Skylab egyik űrhajósa arról számolt be, hogy a figyelőszoba hirtelen elvesztette otthonosságát, amikor a begyakorolt függőleges irányhoz képest 45°-kal eltérve közeledett hozzá.
 
Bizonyítékok szólnak amellett, hogy a súlytalanságban az agy a helyzet és az irány meghatározásában még inkább a látásra támaszkodik, és kevésbé más érzékszervekre. A Skylab űrhajósai keringés közben azt tapasztalták, hogy nem tudják meghatározni a körülöttük lévő tárgyak helyzetét a testükhöz képest, ha nem látják őket.
 
* Az űrhöz való alkalmazkodás szindrómája
 
* A végzett gyakorlatok kapacitásának csökkenése
A csökkent motiváció és fiziológiai változások következménye. Valerij Rjumin orosz űrhajós ezt írta a visszaemlékezésiben: „A Földön a [torna] élvezet volt, de [az űrben] kényszeríteni kell magunkat, hogy csináljuk. Amellett, hogy egyszerűek a gyakorlatok, unalmasak is.” Az eszközök használata nehézkes: a [[futógép]]et, a szobabiciklit, az [[evezőpad]]ot szilárdan rögzíteni kell, hogy ne mozdulhasson el. Az izzadság nem folyik le, hanem egy helyen összegyűlik, ami további melegségérzetet kelt, és fokozza az izzadást. A Skylab űrhajósai arról számoltak be, hogy a gyakorlatok közben a mellkason egy centi mély tócsákban lötyögött az izzadság, ami undorító volt.
 
* A szag- és ízérzékelés tompulása
A Földön megszokott mozgáskoordináció, amikor egy tárgyat megfogunk, a saját karunk súlyát önkéntelenül kompenzáljuk, tehát nagyobb erőt fejtünk ki a tárgy súlyánál. A súlytalanságban az izommozgás emiatt túlzott, az űrhajós a tárgy „fölé” nyúl.
 
A fentiek közül sok változás nem okoz problémát az űrbeli tartózkodás alatt. A problémák a súlygravitáció visszatérésekor jelentkeznek. Különösen kritikus a légkörbe ereszkedés és leszállás folyamata, amikor a testsúly a nulláról percek alatt a normál földi súly fölé emelkedik.
 
1984-ben, 237 napos űrbeli tartózkodás és leszállás után szovjet űrhajósok úgy vélték, hogy ha az űrbeli tartózkodásuk hosszabbra nyúlik, nem élték volna túl a visszatérést.