„Gidófalvy Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
Gidófalvy három és fél éves regnálása alatt az országban több egyesület hajtott végre ekkoriban önkéntes „őrségváltást”. Ugyan hivatalos rendeletet nem jelent meg (ekkor még) a sportegyesületek zsidótlanításáról, ám feltételezhetjük: a hatalom igyekezett meggátolni, hogy a klubokban zsidó vezetők tevékenykedjenek. Feltűnő ugyanis, hogy a második zsidótörvény kihirdetése után mintegy fél évvel a sportegyesületek egyre gyakrabban választottak „színtiszta keresztény” vezetőséget. Amikor a helyi hatalom nem támogatta tovább a [[Budapest Honvéd FC|Kispest FC]]-t, mert ügyeit „üzletemberek” intézik, a profi klub tisztikara és választmánya lemondott. 1940 végén a Magyarság „Zsidómentesen, újjászületve folytatja munkáját a [[III. kerületi Vívó és Torna Egylet]]” címmel számolt be a nagy múltú klubnál történtekről (a lap korábban sokszor ostorozta az egyesületet, amely – szerintük – az óbudai zsidóság vezetése alatt állt). Az erősödő fajelméleti nyomás és a zsidó vezetők visszaszorításának következményeként az NSC, a VAC és más kisebb egyesületek beszüntették a működésüket, illetve név- és vezetőség változtatásra kényszerültek.
Az 1940-41-es bajnokság kezdetén az MLSZ miniszteri biztosa Gidófalvy Pál, az akkori zsidó törvények szellemében igyekezett árjásítani a [[MTK Budapest FC|Hungária FC]]-t. Miután a [[Brüll Alfréd]] vezette elnökség nem volt hajlandó a kormány követelésének alávetnie magát inkább föloszlatták a Hungáriát. Az anyaegyesület, az [[MTK Budapest FC|MTK]] még létezett ugyan de rövidesen ezt is feloszlatták. Más okokból, de ugyancsak a megszűnés sorsára jutott a professzionális futball legsikeresebb vidéki egyesülete a debreceni [[Bocskay FC|Bocskai]] miután pénzügyileg nem birta a versenyt. A megszűnt egyesületek helyett a [[DiMÁVAG]] illetve a [[BKV Előre SC|BSzKRT]] került be az NB I.-be. Később törvények mondták ki, hogy zsidók nem lehetnek tagjai sportegyesületnek, sőt 1944-ben azt is, hogy nem látogathatnak sporteseményeket.<ref>(Minderről bővebben: Sarusi Kiss–Szegedi 2004)</ref>
A miniszteri biztos a játékvezetők közül, tagdíj nem fizetése címén kizárta a testület sok tagját, közöttük olyanokat is, akik a testület működésének kezdete óta megszakítás nélkül, becsülettel és tisztességgel, önzetlenül és fáradhatatlanul, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, lelkiismeretesen dolgoztak. A játékvezetői testület vezetéséből kiszorították a zsidó származású vezetőket.
| |||