Wikipédia

„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
47. sor:
 
=== Napóleon támadása Oroszországra ===
[[I. Sándor orosz cár]] elégedetlen volt Napóleon dominanciájával Európában. Amikor 1810. nyarán a francia marsallok egyike, [[XIV. Károly János svéd király|Jean Baptiste Bernadotte]], az orosz befolyási zónához tartozó Svédország királya lett, a svéd állam kilépett az Anglia elleni kontinentális blokád rendszeréből és a cár felvette a kapcsolatokat a német államokban szervezkedő franciaellenes ellenzékkel. Az orosz-francia szövetség felbomlott és az orosz vezérkar kidolgozta egy offenzív háború tervét.
 
Napóleon szintén nem tett le arról a szándékáról, hogy legyőzi Oroszországot és rákényszeríti azt a tilsiti béke betartására. Kelet-Poroszország (a volt [[Porosz Hercegség]]) és a Varsói Nagyhercegség területein gyűjtötte össze a soknemzetiségű, majdnem 600 ezer főt számláló hadsereget (kb. 100 ezer lengyelt beleértve), és 1812. június 24-én átlépte [[Nyeman (folyó)|Nyeman]] határfolyót, megkezdte a hadjáratot. A császár utasítására, a Varsói Nagyhercegség szejmje létrehozta a Lengyel Királyság Általános Konföderációját<ref>Az I. Köztársaságban (I. ''Rzeczpospolita'') konföderáció volt a helyi vagy országos egyesület, amelyet nemesek, lelkészek vagy polgárok hoztak létre egy bizonyos cél elérése érdekében.</ref>, amely meghirdette Lengyelország megújhodását és a felosztások során elvett tartományok visszacsatolását. [[I. Frigyes Ágost szász király|I. Frigyes Ágost]] herceg viszont átengedte a hatalmat a Nagyhercegség minisztertanácsának.
61. sor:
* [[Porosz Királyság]] megkapta a volt Varsói Nagyhercegség nyugati részét és létrehozta ebből [[Poznańi Nagyhercegség]]et (Wielkie Księstwo Poznańskie); megkapta még [[Gdańsk|Danzigot]] és Chełmnói Földet (terület a Visztula-kanyarban, ahova 13. században [[Konrád lengyel fejedelem|Mazóviái Konrád]] behívta a [[Német Lovagrend]]et), és amelyet közvetlenül Kelet-Poroszországhoz csatolt;
* [[Krakkó]]ból és Krakkó valamint a sziléziai határ között fekvő keskeny földövből létrejött egy kis állam Poroszország, Oroszország és Ausztria pártfogása alatt – a [[Krakkó történelme#Krakkói Köztársaság|Krakkói Köztársaság]] (''Rzeczpospolita Krakowska'',<ref name=rzp> A ''rzeczpospolita'' főnév a latin ''res publica'' kifejezés szó szerinti fordítása. Ezt a nevet, az 1569-1795 közötti Lengyelország kivéve, szintén a [[Velencei Köztársaság|Velencei]] és [[Novgorodi Köztársaság]]ra vonatkozólag használták; mostanában – csak Lengyelországra vonatkozóan (a mostani lengyel állam hivatalos neve ''Rzeczpospolita Polska'', nem „Republika Polska”, bár így fordítják ezt a nevet más nyelvekre).</ref> ''Wolne Miasto Kraków'');
* a Nagyhercegség többi részét az Orosz Birodalom kapta meg és létrehozta ebből a saját pártfogása alatt álló ''Lengyel Királyság''ot. [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor cár]] megkapta a Szejm által elismert lengyel királyi címét - létrejött a lengyel — orosz perszonálunió.
 
== A Kongresszusi Lengyelország ==
68. sor:
[[Fájl:KingdomofPoland1815.jpg|thumb|300px|A Kongresszusi Lengyelország (Lengyel Királyság )]]
[[Fájl:Grand Duke Constantine Pavlovich of Russia.JPG|thumb|left|140px|Konsztantyin Pavlovics nagyherceg]]
A [[bécsi kongresszus]]on létrehozott Oroszországhoz uralma alá tartozó államalakulatot a magyar történetírás Kongresszusi Lengyelországnak nevezi ([[lengyel nyelv|lengyelül]], röviden ''Kongresówka''), az orosz történetírásban és leggyakrabban a lengyelben is Lengyel Királyság a neve. A királyság területe 127 ezer km²-re rúgott. Alkotmányát [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor cár]] adományozta, a Szejmet (parlament) mellőzve. A királyságot perszonálunió kapcsolta össze Oroszországgal, volt hadserege, közigazgatása, pénzkibocsájtási joga és saját oktatási rendszere. A király (azaz, a cár) nevezte ki a helytartóját, aki őt a távolléte idején helyettesítette.
 
A végrehajtó hatalom szerve az ''Államtanács'' (''Rada Stanu'') volt. A parlament (Szejm) – az I. Köztársaságéhoz hasonlóan – királyból, Szenátusból és Képviselőházból állt. A parlamentje időszakos lett<ref>Az I. Köztársaságban Szejm kétévente hathetes ülésre gyűlt össze.</ref> – a szenátorok és képviselők mandátuma hat évig tartott – de kétévente összehívott ülésszakokon tanácskoztak.
104. sor:
1831. ősszel az oroszok létrehozták az Ideiglenes Kormányt, amelynek a feladata a Királyság pacifikálása és militarizálása volt. A Királyság helytartója egészen 1856-ig Ivan Paszkevics volt, azért ezt az időszakot “Paszkevics-éjszakának” hívják. Bevezette a statáriumot, felszámolta az alkotmányt, feloszlatta a szejmet. A lengyel haderőket hozzácsatolta az orosz hadsereghez. Hathatósan ruszifikálta a közigazgatást, felszámolta a lengyel egyetemi oktatást. Magas jóvátételt rótt ki és a lengyelek költségére építtette fel Varsóban a Citadellát, amelyben erős orosz helyőrség állomásozott (a Citadella építése érdekében Paszkevics leromboltatta az ottani palotanegyedet). Vámhatárt állíttatott a lengyel-orosz határon és 1840. után – bevezette az orosz mérték- és monetáris rendszert.
 
A vámkorlát azonban a királysági gyárosoktól magas minőséget kényszerített ki, mivel a termékeik minőségének emelésére törekedtek vagy áttelepítették gyáraikat Oroszország területére (pl. a textiliparban). Az erős verseny kikövetelte atechnológiaia technológiai haladást, így egyre tökéletesebb gépek alkalmazását is. Ez aztán az iparban dinamikus fejlődést váltott ki. [[Łódź]] – a textilipar új központja – villámgyorsannagyon gyorsan fejlődött a Királyság második (Varsó után) városává. Az acélipart a vasút fejlődése ösztönözte. 1845-48 között megépült az első vasútvonal lengyel földön – a Varsó – Bécs vasútvonal.
 
Az orosz hatalom elnyomása csak az elveszített [[krími háború]] (1855) után enyhült. Az új orosz cár, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]] (1855-től) felszámolta a statáriumot, közkegyelmet hirdetett, enyhítette a cenzúrát, megnyitotta a lengyel iskolákat. A lengyeleknek újra lehetőségük nyílt közhivatalok betöltésére. Ezt használta ki a kormányi Felekezeti és Oktatási Bizottság igazgatója, [[Aleksander Wielopolski]] herceg, aki lengyelekkel váltotta fel a cári hivatalnokokat és 1862-ben létrehozta Varsóban a Főiskolát (a volt és későbbi Varsói Egyetem). 1862 júniusában a cár felállította a Királyság polgári kormányát, amelynek vezetője Wielopolski lett.<!--<ref>Stanisław Strumph-Wojtkiewicz, ''Powstanie styczniowe'', Nasza Księgarnia, Warszawa, 1963, 40. oldal</ref><ref>A. Radziwiłł, W. Roszkowski, ''Historia 1798-1871'', 353-361. oldalok</ref>.-->
 
=== Januári felkelés (1863-64) ===
115. sor:
Aleksander Wielopolski herceg, a Királyság polgári kormányának vezetője, tudott a függetlenségi mozgalmak létezéséről, és teljesítette követeléseik egy részét. Egyidejűleg viszont, az összeesküvők tevékenységének meghiúsítása érdekében, 1863. január közepén egy váratlan sorozást rendelt el az orosz hadseregbe. Ebből a célból Wielopolski névjegyzékeket készíttetett el, amelyeken kb. 12 ezer ember szerepelt, akiket azzal gyanúsított, hogy valamilyen függetlenségi szervezethez tartoznak. Ezeknek az embereknek azonban sikerült elmenekülni a városokból és január 22-én kitörtek az első harcok. A felkelést tehát jelentősen előrehozták, mert a Vörösök csak a tavaszra tervezték kitörését – így ez nem volt megfelelően előkészített, a felkelőknél hiányoztak a lovak és a lőszerek, a felkelés vezetősége pedig nem volt egységes, viszálykodás uralkodott közötte.
 
Ellenlépésként a felkelés kitörésére, a Királyság helytartója, [[Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Konsztantyin Nyikolajevics Romanov]] nagyherceg ([[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]] cár öccse), visszaállította a statáriumot.
 
Kezdetben a felkelők orosz helyőrségeket támadtak meg az egész Királyságban, de az oroszok visszaverték a támadások többségét (többek között a gyenge felfegyverzés miatt). A felkelőknek sikerült elfoglalni a Varsó – Breszt utat és a Varsó – Szentpétervár vasutatvasútvonalat, amivel megszakították a kapcsolatot Oroszországgal.
 
A Királyság igazgatásában résztvevő lengyel hivatalnokok túlnyomó többsége titokban végrehajtotta a felkelő Nemzeti Kormány utasításait. 1863 júniusában, fényes nappal, a varsói Lengyel Bank személyzete átengedte a felkelőknek a Királyság Főpénztárának letétjeit.
123. sor:
1863. szeptember 19-én sikertelen merényletet követtek el a Királyság új helytartója, [[Fjodor Fjodorovics Berg|Fjodor Berg]] tábornok ellen.
 
A januári felkelés kitörése aláásta a születő orosz-francia szövetséget. 1863 januárjában Poroszország mozgósította az orosz határnál a hadereje felét. Februárban Oroszország és Poroszország egyezményt írtak alá, amely feltételezte a kölcsönös segítséget a lengyel felkelés leveréséhez, amit [[III. Napóleon francia császár]] elismerte az orosz-francia egyezmények megszakításának. Számos lépést tett, hogy az oroszok érvénytelenítsék az 1815. évi alkotmányt, sőt még a Lengyelországot is újraegyesítsék egy Habsburg herceg uralma alatt. De azAz oroszok azonban szigorúan megfeleltékragaszkodtak hozzá, hogy a császár ne avatkozzon bele az orosz belügyekbe, ha csakmeg megőrizniakarja kívánőrizni jó kapcsolatokatkapcsolatait Orosz Birodalommal.
 
Franciaországban a januári felkelők sok szimpatizánst szereztek maguknak. Az emberek pénzt gyűjtöttek a felkelés részére. A francia rendőrségnek oroszellenes tüntetéseket kellett feloszlatnia. A londoni demokraták viszont megszereztekmegszerveztek egy tengeri vállalkozást aamelynek segítséggelsegítségével afegyvert és lőszert küldtek volna lengyel felkelők számára, de az orosz felderítés kezdettől mindenről tájékoztatva volt. és amikorAmikor a hajó a fedélzetén kétszáz önkéntessel kikötött [[Malmö|Malmőben]], az orosz nyomás következtében a svéd kormány internáltafeltartóztatta azt. Sajnos, számos nyilatkozat ellenére külföldről nem jött semmilyen segítség.
 
A felkelés szétterjedt az egész Lengyel Királyságra, Litvánia jelentős részére valamint [[Volinyi terület|Volhíniára]]. A harcok egy évig folytatódtak, néhány gerillaosztag még 1864. őszéig harcolt. [[Poznań]]iPoznańi Nagyhercegségben és [[Galícia|Galíciában]] alakultak új csapatok, de nem tudtak részt venni a harcokban, mert a porosz és orosz hadseregek szorosan lezárták a határokat. A harcok partizán[[Gerilla-hadviselés|gerilla]] jellegűek voltak, mivel az orosz hadsereg annyira erős volt, hogy a felkelők nem tudták nyílt összecsapásokban felvenni a harcot. Még a parasztokat sem sikerült nagy számban bevonni a harcba – elhagyták a felkelést, amikor 1864-ben a cár felszabadította őket és a tulajdonukba adta az általuk művelt földeket.
 
A felkelés leverése után az oroszok azonnal megtorlásokba kezdtek. Sok ezer embert öltek meg, több tízezret száműztek Szibériába. A hatalom elkezdte erősen ruszifikálni a lengyel társadalmat, aminek a célja az volt, hogy a Királyság hasonlítson az Orosz Birodalom más tartományaihoz. 1867-ben felszámolták a Királyság autonómiájának maradékát; ettől fogva az országrészt ''Visztula menti határterület''nek ([[lengyel nyelv|len.]] ''Kraj Nadwiślański'') hívták. Elkoboztak több száz nemesi birtokot – árverésen eladták vagy orosz katonatiszteknek adományozták. A városoktól, amelyek tevekényen támogatták a felkelést, elvették a városi jogokat. Felszámolták azokat a kolostorokat is a Királyságban, amelyek az ellenállás gócpontjai voltak voltak.
297. sor:
 
=== Breszt-litovszki békeszerződés ===
Az 1918. március 3-án megkötött békeszerződés szerint, az Oroszország nyugati határa [[Riga|Rigától]] északra kezdődött, azután menta [[Daugava]] mentén húzódott, utána – körül-belül azonos vonalon, mint az oroszok által 2. felosztáskor (1793) elvett területek határa, és véglegesenvégül elérte az ukrán határt. A béketárgyalásbanbéketárgyaláson az 1918. januárjában hivatalosan kikiáltott [[Ukrán Népköztársaság]] képviselői is vettek részt vettek, akikkel a központi hatalmak külön szerződést írtak alá (február 9.). Ennek értelmében Németország és Ausztria-Magyarország átengedték Ukrajnának [[Chełm]]i FöldötFöldet és a déli [[Podlasiei vajdaság|Podlasiét]], sőt a titkos záradékban Ausztria-Magyarország kötelezte magát, hogy elkülöníti Keleti Kelet-Galíciát [[LvivLemberg]]valgel és [[Przemyśl]]lel mint a MonárchiaMonarchia egy külön (autonóm) tágországáttagországát (olyan alapon, mint Magyarországot).
 
EnnekAnnak ellenére, hogy az etnikailag lengyel területekről tárgyaltak, a Lengyel Királyság képviselőit nem engedték be a tárgyalóasztalhoz. A szerződés nagy felháborodást keltettváltott ki a lengyel közvéleményben, mivel átengedte Ukrajnának azokat a területeket, amelyekre a lengyelek igényt támasztottaktartottak. Jan Kucharzewski miniszterelnök kormánya beadta lemondását, a Kormányzó Tanács viszont kinyilatkozta, hogy ettől fogva a lengyel nemzet akaratából gyakorolja a hatalmat, nem pedig a központi hatalmak nevében. A lengyelek tömegtiltakozásai (tüntetések, hivatalnoki sztrájkok, az osztrák-magyar kitüntetése visszaadása, a Lengyel Legiók 2. dandárjának átlépése az orosz oldalra) azt okozták, hogy a központi hatalmak abbahagytákfelhagytak az UkrajnaUkrajnával szembenikapcsolatos szándékaitszándékaikkal.
 
=== Wilson elnök szózata ===
1917. áprilisában az Egyesült Államok belépett a háborúba. 1918. január 8-án [[Thomas Woodrow Wilson]] elnök beszédet tartott, amelyben [[Wilson elnök 14 pontja|14 pontban]] részletezte a háború befejezésének feltételeit. A 13. pont szólt arról, hogy: „”Független„Független lengyel államot kell létesíteni, amelynek magában kell foglalnia a vitathatatlanul lengyel lakosság lakta területeket, szabad és biztonságos kijáratot kell biztosítani számára a tengerhez, politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerződéssel kell biztosítani”, amit Lengyelországban nagy elragadtatással fogadtak.
 
=== Piłsudski visszatérése Varsóba és a függetlenség kikiáltása ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_felosztás_korában_(1795–1918)”