„Muskéta” változatai közötti eltérés

a
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú lándzsáké ([[pika|pikáké]]).<br />
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy [[íj]], de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.<br />
Az oroszok a [[16. század]]ban (az oszmánok után) önálló muskétás csapategységeket szerveztek [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] idején: ezek voltak a ''sztrelecek'', akik nehézmuskétákkal voltak felszerelkezve, emellé kiegészítő fegyverként nagy bárdokat alkalmaztak, amit a közelharcban vetettek be. A törökök a [[16. század]]banszázadban már minden gyalogosukat muskétával szerelték fel. Ezek a csapattestek viszont továbbra is csak a „tüzet” szolgáltatták, a tényleges támadó erőt a lovasság adta, később ezen bukott meg a török taktika.<br />
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.<br />
A muskéta végére felhelyezhető [[szurony]]t már a [[16. század]]banszázadban is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A [[17. század]]ban egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a [[18. század]]ban végleg felváltotta a pikát. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak.
 
== Típusai ==