„Szálasi-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
Szálasi hatalomra kerülése után újraindult a zsidók Horthy által júliusban leállított deportálása, megkezdődött az addig nem érintett budapesti zsidóság Németországba szállítása, ezt azonban mintegy két hét után leállították a német nyomás ellenére is, így a budapesti zsidóság nagy része megmenekült a haláltáboroktól. A Szálasi-kormány a [[munkaszolgálat]]ra rendelt zsidókra a háborús körülmények között nélkülözhetetlen ingyenmunkaerőként számított, még az ország háború utáni újjáépítésénél is, valamint a szovjet fogságba esett magyar honvédek kiváltásánál.<ref name="Paksa158" /> A munkaerejükre azonban a németek is igényt tartottak, és [[Adolf Eichmann]] személyesen jött Magyarországra, hogy tárgyaljon az ügyben. Veesenmayer is sürgette az újabb deportálásokat, és figyelmeztette, hogy ahogy a hatalomba segítették, úgy el is távolíthatják Szálasit, és [[dachaui koncentrációs tábor|Dachauba]] deportálhatják. Végül azonban csak az győzte meg, hogy a zsidók a magyar hadseregnek szánt hadianyagot fogják előállítani.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=157}}</ref> Így körülbelül ötvenezer munkaszolgálatost adott át a németeknek, akiket a [[Bécs]] környéki védelmi rendszer építésére vezényeltek, ahol mintegy felük elpusztult a rossz ellátás és bánásmód miatt.<ref>Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 2001, Corvina Kiadó, 293. o.</ref> Mikor a magyar kormány értesült a „kölcsönadott” zsidók rossz tartásáról, Vajna belügyminiszter november 17-én jegyzéket küldött [[Heinrich Himmler]]nek, amiben azzal fenyegetőzött, hogy Magyarország nem küld több munkaszolgálatost, amíg nem garantálják a visszajuttatásukat a háborús helyzet elmúltával.<ref name="Paksa158" />
A Szálasi-kormány alatt kényszerítették a budapesti zsidóságot [[gettó]]kba, kialakították az úgynevezett nagy gettót és a nemzetközi gettót. Ezeket a rendőrség őrizte és próbálta védeni is. [[Bagossy Zoltán]], Szálasi külügyminiszterének kabinetfőnöke rendőri különítményt is vezetett a gettóba időnként betörő, fosztogató és gyilkoló nyilasok elkergetésére. A folytonos zaklatáson kívül a gettókban élőknek sok szenvedést okozott a nélkülözés is, bár [[Budapest]] vezetése az [[Budapest ostroma|ostrom]] alatti legnagyobb nélkülözések közepette is megpróbált gondoskodni az élelmezésükről. Szálasi engedélyezte a [[Raoul Wallenberg]] és más külföldi diplomaták által kiadott menlevelek használatát (összesen {{szám|35000}} darabot), annak ellenére, hogy tisztában volt vele, ezek nemzetközi jogi értelemben érvénytelenek. Svájci és svéd menlevéllel bírók esetén Szálasi még az országuk területére szállítást is
A kormány december 11-én elhagyta a fővárost, amely körül karácsonykor bezárult az ostromgyűrű, viszont utasította az ott maradottakat, hogy a német csapatokkal együttműködve mindenáron és a legvégsőkig védjék a várost a szovjet csapatokkal szemben. Ennek következtében a következő két hónapban elszabadult a pokol, a kormánynak nem volt érdemi eszköze a városban maradt felfegyverzett nyilasok által a gettókba zárt zsidók ellen elkövetett vérengzés, rablás, fosztogatás megakadályozására. A Duna partján tartott kivégzések során mintegy 3-4 ezer zsidót öltek meg a városban maradt pártszolgálatosok.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=159}}</ref> A kegyetlenkedések egyik emblematikus alakja a szintén nyilas [[Kun András|Kun páter]] volt, aki embereivel legalább 1000 zsidót és zsidómentőt gyilkolt meg az utcákon és a Duna-parton, sőt kórházakban és védett házakban is. Őt akkor tartóztatták le és zárták 20 napra börtönbe, amikor néhány rendőrt elfogott és megvert.
Mikor Szálasi értesült a pártszolgálatosok viselkedéséről, és hogy az önkényeskedést felsőbb utasításra sem szüntetik be, kijelentette, hogy ha kell, „tízezer hungaristát személyesen fog felakasztatni” a rend megteremtéséhez. A kijelentést megint nem követte erélyes fellépés, csak huszonkét pártszolgálatos ügyében indult nyomozás. A [[Fegyveres Nemzetszolgálat]] tagjai által Budapesten elkövetett atrocitások hírére Szálasi 1945. január 17-én felfüggesztette annak működését, az 1944. augusztus 1. előtt is hungarista tagjait a pártszolgálathoz, a többieket hungarista szabadhadosztályokba kellett beosztani. Egy március 17-én kelt belügyminiszteri jelentés a toborzott személyek erkölcstelenségét, fegyelmezetlenséget és alantas viselkedést állapított meg, amit azzal magyarázott, hogy nem csak régi, megbízható hungaristákból állt a tagsága.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=159-160}}</ref>
[[Karsai László (történész)|Karsai László]] történész újabb kutatásai szerint Szálasi politikai céljai között nem szerepelt a zsidóság kiirtása, a kormányzása alatt történt gyilkosságok nem az ő akaratából történtek.<ref>[http://kuruc.info/r/34/62144/ XXI.század:Szálasi története]</ref><ref>[http://szombat.portalinternet.hu/ujhirek/080614_Szalasizsidopolitikajavoltajobb.htm Szombat.hu zsidó kulturális folyóirat: Szálasi zsidópolitikája volt a jobb]</ref><ref>[http://www.youtube.com/watch?v=fImWkuVHCNU Echo TV Prözsölő: Szálasi Ferenc zsidópolitikája]</ref><ref>[http://www.nol.hu/archivum/archiv-486138 Népszabadság: Szálasi 1943-44-es naplója a Beszélőben]</ref> Ezt az értelmezést támogatja [[Paksa Rudolf]] is.<ref name="Paksa158">{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=158}}</ref>
| |||