Főmenü megnyitása

Módosítások

A párt és az állam között nagymértékű összefonódás jött létre, amelyben a Nyilaskeresztes Párté volt a főszerep. A Szálasi-kormány mellett egy [[árnyékkormány]] is felállításra került, amely a nemzetvezetői munkatörzs nevet kapta.<ref name="Mtöri460" /> Az államhatalom és a párt esetleges viszálya esetén Szálasi úgy nyilatkozott: „Én mindig a pártnak fogok igazat adni.” A nyilas pártszervezetek sok állami funkciót vettek át és a párt kizárólagosságát belügyminiszteri rendelet biztosította, amely betiltotta még a szövetséges szélsőjobboldali pártok működését is.<ref>Magyar Alkotmánytörténet, p. 461.</ref> Az épphogy működőképes csonka-parlament mellett megszervezték a Törvényhozók Nemzeti Szövetségét, amelybe a [[szélsőjobboldal]]i pártok és a [[Volksbund]] képviselői kerültek be. A polgári törvényhozás felsőházának mintájára pedig megalakult a Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetsége is. A nemzetvezetői munkatörzs analógiájára ezek egyfajta árnyékparlamentként működtek.<ref name="Mtöri462">Magyar Alkotmánytörténet, p. 462.</ref>
 
A polgári közigazgatást teljesen alárendelték a katonainak, a főispánokat és a fontos állami intézmények vezetőit leváltották és saját embereiket állították a helyükre, amit [[Gál Csaba]] felügyelt. Először a helyi és országos vezetőket, majd a főispáni kart cserélték le teljesen, utóbbit két lépcsőben: október 27-én a ténylegesen irányított országrészben, és december 8-án a szovjet megszállás alatt lévő területeken. Gál november 1-jén megkapta kinevezését a személyügyek országos kormánybiztosává, azzal a feladattal, hogy a hivatalok ellenőrzését végző pártmegbízottakat nevezzen ki.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=151}}</ref> A közalkalmazottaknak esküt kellett tenniük a nemzetvezetőre. Megszüntették a feudális eredetű címek (főméltóságú, nagyságos stb.) használatát és eltörölte az „úr” megszólítást.<ref name="Mtöri462" /> Amikor a közigazgatást kitelepítették Budapestről Nyugat-Magyarországra ([[Sopron]]ba, [[Kőszeg]]be és [[Szombathely]]re) a tisztviselőket rendelettel kötelezték a kormány követésére.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=153}}</ref> Új állomáshelyükön „meghagyási eljárás”-on kellett átesniük, aminek során származásukat ellenőrizték. Mivel a kitelepítés után a közigazgatás tényleges mozgástere teljesen beszűkült, Szálasi jobb híján a győzelem utáni teendők kidolgozására utasította őket. 1945. január 1-jével úgy államcímer és állampecsét került bevezetésre, amin szerepelt a nyilaskereszt is.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=164}}</ref>
 
Október 30-án az ország egész területét hadműveleti területnek nyilvánították, aminek következtében az országban bárhol eljárhatott a Honvéd Vezérkar alá tartozó különleges katonai bíróság. Az ország totális harcba állításáért [[Kovarcz Emil]] felelt, aki csúcsminiszterként az összes kapcsolódó területet koordinálta. A termelőeszközöket nyugatra, gyakran Németországba telepítették, és elrendelték a veszélyeztetett lakosság kitelepítését. A kormány a honvédelem érdekében 12–70 éves korig teljes mozgósítást rendelt el: a 17 és 37 év közötti férfilakosság sorkötelessé vált, a tőlük idősebbek és fiatalabbak pedig nemre való tekintet nélkül közérdekű munkaszolgálatot voltak kötelesek ellátni.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=155-156}}</ref>
24 339

szerkesztés