„Sztepan Klocsurak” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A kommunizmus üldözöttjei kategória hozzáadva (a HotCattel)
2. sor:
 
== Élete ==
Gimnáziumi tanulmányait [[Ungvár]]on és [[Máramarossziget]]en végezte, majd a máramarosszigeti jogi akadémián szerzett végzettséget. Az [[első világháború]] idején, [[1915]]-ben besorozták katonának, az orosz és román fronton teljesített szolgálatot. Katonai szolgálata alatt főhadnagyi rendfokozatig jutott. A világháború vége Prágában érte. A háborúból hazatérve a [[huculok|hucul]] függetlenségi mozgalmat vezette. Kezdetben a hucul nemzeti rendőrséget ''(Huculszka Narodna Oborona)'' vezette. 1918. november 8-án összehívta Kőrösmezőn a népi gyűlést, mely megválasztotta az Ukrán Népi Tanácsot és a 12 fős kormányt, melynek Klocsurak lett a vezetője. E minőségében [[Ivan Klimpus]]sal látogatást tett tett [[Ivano-FrankivszkiFrankivszk|SztanyiszlavbanSztaniszlavivban]] a [[Nyugat-Ukrán Népköztársaság]] kormányánál, ahol kinyilvánították, hogy a kárpátaljai huculok csatlakozni kívánnak a nyugat-ukrán államhoz. 1918. december 12-én részt vett a Károlyi Mihály magyar miniszterelnök által életre Ruszin Néptanács [[budapest]]i ülését, ahol azonban elvetette a magyar kormány által ajánlott magyar orientációjú ruszin államalakulat ötletét, helyette egy össz-ruszin gyűlés összehívását kezdeményezte Huszton. Ezt követően részt vett az 1918. december 18-án Máramarosszigeten megtartott ruszin népi küldöttek gyűlésének előkészítésében és lebonyolításában. A gyűlésen Klocsurakot a Máramarosi Ruszin Néptanács tagjává választották (a tanács vezetője [[Julij Brascsajko]], helyettese [[Avgusztin Stefan]] volt).
 
A Nyugat-Ukrán Népköztársaság kormányának tanácsára mint tapasztalt katona ő irányított Kőrösmezőn az 1919. január 8-i hucul felkelést, melynek nyomán kikiáltották a [[Hucul Köztársaság]]ot. Megpróbálta kiterjeszteni a Kőrősmezőre és környékére támaszkodó Hucul Köztársaság területét, ezért megkísérelte visszafoglalni a román megszállás alatt lévő Máramarosszigetet. A hucul csapatok azonban vereséget szenvedtek, a városból nem sikerült kiszorítani a román csapatokat.