„Fehér Lajos (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
citper |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Fehér Lajos''' ([[Szeghalom]], [[1917]]. [[december 15.]] – [[Budapest]], [[1981]]. [[november 1.]]) kommunista újságíró, politikus, az [[MSZMP]] [[A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája|Politikai Bizottságának]] tagja, a [[Kádár-korszak]] meghatározó agrárpolitikusa, miniszterelnök-helyettes volt.
== Életútja
=== Ifjúsága, tanulmányai ===
Szegény, református paraszti családban született. Az elemi iskola elvégzése után szülővárosában, a [[Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola|Református Péter András Reálgimnáziumban]] volt diák ([[1928]]–[[1936]]), majd Debrecenbe ment továbbtanulni, a [[debreceni Református Kollégium|Református Kollégium]] Tanárképző Intézetébe. Már egyetemistaként, [[1937]]-től részt vett a [[népi írók]] körül szerveződő [[Márciusi Front]] munkájában, közben jó kapcsolatokat épített ki több kisgazda és parasztpárti politikussal, de a magyar történelem marxista értelmezését adó [[Mód Aladár]]ral is. [[1941]]-ben a debreceni egyetemen latin és történelem szakos tanári diplomát szerzett, és ettől az évtől kezdve több újság munkatársa is lett ([[Szabad Szó]], [[Tiszántúl (újság)|Tiszántúl]], [[Kis Újság]]).
=== Az illegális kommunista mozgalomban === Az agrárkérdésekkel foglalkozó Fehér [[1942]]-ben lépett be az illegális [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunista pártba]], ahol a vidéki szervezésben – a gyakorlatban ez leginkább röplapok sokszorosítását és terjesztését jelentette – vett részt. [[1943]]-ban maga is illegalitásba vonult, [[1944]] júliusától pedig, miután több munkatársát elfogták, és ő maga is veszélybe került, a fegyveres ellenállás szervezésében kapott szerepet. Ekkoriban ismerte meg a már Márciusi Frontban is tevékenykedő [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenc]]en keresztül a párt több vezető személyiségét, köztük [[Péter Gábor]]t és [[Horváth Márton (politikus)|Horváth Márton]]t. [[1944]] hátralévő részében az MKP Katonai Bizottságát vezető, német- és nyilasellenes akciókat kitervelő [[Pálffy György]] és [[Sólyom László (katonatiszt)|Sólyom László]] kapcsolattartója volt, illetve partizánakciókat hajtott végre – az ő csoportja robbantotta fel [[Gömbös Gyula]] szobrát is Budapesten. A [[Budapest ostroma|főváros ostromát]] [[Óbuda|Óbudán]] rejtőzködve vészelte át, Kovács Gyula álnéven. === A Rákosi-korszakban ===
[[1945]] januárjának végén részt vett a budapesti rendőrség keretén belül működő [[Politikai Rendészeti Osztály]] – az [[ÁVO]] és [[ÁVH]] elődje – létrehozásában, amelynek helyettes vezetője lett. (Később két másik osztályvezető-helyettest is kineveztek, miáltal Fehér súlya jelentősen csökkent.) Péter Gábor jobbkezeként elsősorban tagtoborzói, majd személyzeti és adminisztratív feladatokat látott el; hajdani partizántársai nagy részét is a PRO kötelékébe juttatta. Nevéhez fűződik politikailag gyanús és politikai okokból letartóztatott személyek adatait gyűjtő Politikai Rendészeti Nyilvántartó Hivatal létrehozása. A „reakciós” és „fasiszta” elemek kiszűrése érdekében támogatta az [[igazoló bizottság]]ok munkájának fokozását és a [[B-listázás]] kiterjesztését.
9 ⟶ 16 sor:
1945 augusztusában az MKP titkársága úgy döntött, hogy kérésére áthelyezik a kommunista agrárlap, a [[Szabad Föld]] élére, ám erre még Péter Gábor ellenállása miatt nem került sor. Ismételt kérésére [[1946]] szeptemberében végül a titkárság a pártközpont falusi osztályára helyezte, de a döntés csak másfél éves csúszással valósult meg. 1947-ben a Szabad Föld felelős szerkesztője lett, később a központi pártlap, a [[Szabad Nép]] mezőgazdasági rovatát vezette főszerkesztő-helyettesként. Támogatta az [[1953]]-ban kormányfővé kinevezett [[Nagy Imre]] reformjait, az ún. „[[új szakasz]]” politikáját. 1954-ben az MDP Központi Vezetőségének póttagjává választották, de mivel bírálta Nagy Imre menesztését és a [[sztálin]]ista-[[Rákosi Mátyás|rákosi]]sta restaurációt, eltávolították az újságtól és vidékre helyezték. [[1955]]–[[1956|56]] során a [[Nagy-Berek|Balatonnagyberek]]i Állami Gazdaság igazgatója volt. 1956. [[július 7.|július 7]]-én ő is részt vett Nagy Imre demonstratív jellegű születésnapi ünnepségén.
=== A Kádár-rendszerben ===
Az [[1956-os forradalom]] időszakában az [[október 24]]-én megalakult [[Katonai Bizottság]] tagja lett, amely a felkelés szovjet segítséggel történő leverését javasolta Nagy Imrének. A forradalom leverését követően aktív szerepet játszott az MSZMP megszervezésében. 1956 novemberétől a [[Népszabadság]] vezetésében tevékenykedett, néhány hétig főszerkesztőként, majd [[1959]]-ig szerkesztőként. 1957 áprilisáig a szénbányászat újraindításával megbízott kormánybiztosságot vezette. Közben az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának és Ideiglenes Központi Bizottságának, majd [[1957]]-ben a párt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagja lett. [[1959]]–[[1962]] között a KB titkára volt. A KB mezőgazdasági osztályának vezetőjeként, majd [[1966]]–[[1974]] között a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösségének elnökeként meghatározó szerepet játszott a korabeli agrárpolitika alakításában. A termelésre súlyos csapást mérő erőszakos [[szövetkezetesítés]]t követően [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenccel]] együtt a rendszer korrekciója érdekében lépett fel, aminek következtében lehetővé tették a [[háztáji]] megművelését, feloldották az állattartás korábbi korlátozásait, a szövetkezeteken belüli juttatásokat pedig rugalmasabbá tették, amivel sikerült javítaniuk a parasztok életszínvonalát és a mezőgazdasági termelést is.
| |||