„Martin Seligman” változatai közötti eltérés

== Életútja, munkássága ==

 

 

Ekkor jött rá munkája során a tanult tehetetlenség létezésére, amit a klasszikus kondicionálás vizsgálata során véletlenül fedezett fel. [[Kutya|Kutyákat]] sokkoltak elektromos áramütésekkel, amik nem tudtak elmenekülni a kellemetlenség elől, majd azt tapasztalták, hogy miután menekülési útvonalat nyitnak számukra, akkor is a ketrecben maradnak, beletörődve sorsukba. Az állatok elveszítették életre motiváltságukat, semmi sem érdekelvén őket, teljes apátiába kerültek. Seligman azt tapasztalta, hogy a kísérletet emberekkel megismételve, amiben az áramütéseket kellemetlen zajra cserélte, ugyanezt az eredményt kapta, az emberek érdektelenséget mutattak helyzetüket illetően, beletörődtek a rossz körülményekbe. A kísérlet eredményét kiterjesztve és általánosítva bizonyos élethelyzetekre, megállapította a tanult tehetetlenség motivációt és önértékelést romboló hatását, és annak [[depresszió]]val való szoros kapcsolatát. Rámutatott arra a jellemző viselkedési mintára, hogy ha az ember folyamatosan sikertelenséget tapasztal, az nagymértékben korlátozza további tervei megvalósításában. A sok kudarc után fokozatosan csökken kezdeményezőkészségünk, úgy érezzük, nem múlik rajtunk semmi, túlzottan külső kontrollos személyiségekké válunk, így fölöslegesnek érezzük minden próbálkozásunkat sorsunk jobbra fordítása érdekében (Seligman, 1975).