„III. Mieszko lengyel fejedelem” változatai közötti eltérés

[[1179]]-ben politikai emigrációba kényszerítették. Először [[Csehország]]ba ment, ott azonban veje, II. Szobieszláv cseh herceg megtagadta a segítséget, majd [[Németország]]ba ment, ahol Mieszko számított Barbarossa Frigyesre, akinek a trónjára visszasegítése fejében 10 000 grzywnia fizetséget is ígért eredménytelenül, végül Nyugati [[Pomeránia|Pomerániába]] utazott, ahol végül is veje Boguszláv herceg megsegítette. Pomerániából Mieszko felvette a kapcsolatot lengyelországi támogatóival, akik a [[gniezno]]i érsek, I. Zdisław köré csoportosultak, és [[1181]]-ben sikerült segítségükkel visszafoglalni Nagy-Lengyelország keleti részét [[Gniezno]]val és [[Kalisz (település)|Kaliszsal]], mely terület addig a szenior országrészéhez tartozott. Ugyanekkor Mieszkonak sikerült Nagy-Lengyelország nyugati részét is visszaszerezni. Odon fiánál csak az országrész Odera körüli déli részei maradtak. [[1182]]-ben formálisan is egyesítették az apai és fiúi részeket. Ezen események alatt II. Kázmér ismeretlen okból teljes passzivitást tanusított, semmit sem tett az ellen, hogy Mieszko visszaszerezze Nagy-Lengyelországot.