„Fogyasztói árindex” változatai közötti eltérés

Az indexszámítás ötlete közel 200 éve a bérek értékváltozásának követésére született. Kezdetben az árindexet a munkabér indexálásának megalapozására használták. Ez közvetlenül meghatározta az árindex tartalmát. Ebből következően először az, hogy árindexeket azoknak a háztartásoknak a fogyasztása alapján határozták meg amelyek bevétele alapvetően a munkabér volt. Másodszor a luxuriózus vagy haszontalan„haszontalan” áruk és szolgáltatásokat megvásárlásátmegvásárlására szolgáló kiadásokat kizárták a számításokból.

Egyre több országban általános gyakorlat, hogy a fogyasztói árindexet összekötik, a szociális juttatások mértékének megállapításával. Ilyen juttatás például a [[nyugdíj]], a [[munkanélküli járadék]], a [[táppénz]], a [[gyermekgondozási segély]] stb. Ilyenkor, gyakran politikai sugallatra, kizárhatnak az árindex számítás fogyasztói kosárából bizonyos termékeket és szolgáltatásokat, azon az alapon, hogy azok feleslegesek vagy

alkalmatlanok. Ilyenek a nyaralással, utazással kapcsolatos kiadások, a szerencsejáték, a dohányáruk, vagy az alkoholos italok.

Elterjedt gyakorlat a háztartások kategorizálása és kategóriák szerint különböző fogyasztói árindexet számítása is. Tipikus példa erre a nyugdíjas fogyasztói árindex. Nemzetközi gyakorlat szerint ezt például azokra a háztartásokra számítják, ahol a fő bevételi forrás a nyugdíj, vagy valamilyen más szociális juttatás, segély.