„Lúgosítás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
A XX. században az orvostudomány és az élettan igen kiterjedten vizsgálta a szervezet sav-bázis egyensúlyának szabályozását, és a vese ezen folyamatokban betöltött szerepét. A híres francia biológus [[Calude Bernard]] is megfigyelte már, hogyha nyulakat zöldség helyett magas fejérjetartalmú húsétellel etetünk, a vizelet pH-ja csökken. A fenti megfigyelések további kalorikus vizsgálatokat vontak maguk után, melynek során a tápanyagokat ún. kalorikus bombában égették el, és az égés után hátramaradó hamu kémiai összetételét vizsgálták. A vizsgálatok eredményeként az a hypotézis látott napvilágot, miszerint a anyagcsere során a szervezetben zajló égés után hasonló "hamu" marad vissza a szervezetben, mint a kalorikus bombában elégő anyag után.<ref name=Dwyer>{{cite journal |author=Dwyer J, Foulkes E, Evans M, Ausman L |title=Acid/alkaline ash diets: time for assessment and change |journal=J Am Diet Assoc |volume=85 |issue=7 |pages=841–5 |year=1985 |month=July |pmid=4008836 |doi= |url=}}</ref>
 
A dietetikus szakemberek a fenti hypotézist újra gondolták a XX. század elején, és elkezdték hangsúlyozni a táplálékokban előforduló [[anion]]ok és [[kation]]ok szerepét. Feltételezték, hogy a kloridokban[[klorid]]okban, szulfátokban[[szulfát]]okban és foszfátokban[[foszfát]]okban gazdak táplálékok, vagyis mindazok melyek anionokban gazdagok savképzők, ezzel szemben a kationokban gazdag táplálékok [[kálium]], [[kalcium]], [[magnézium]], feltételezetten lúgképzők. Kivételt képeztek a [[tőzegáfonya]], aaz [[aszalt szilva]], [[szilva]], melyek kationképzőnek bizonyultak a kalorikus bombában, de a szervezetben inkább savképzők, a magas hippursav tartalmuk miatt.<ref name=Dwyer/>