„Lúgosítás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Lúgosítás''', '''lúgos értrend''' egy a természetgyógyászatban illetve az alternatív orvoslásban alkalmazott eljárás, mely lazán definiált ún. "lúgos" étrend fogyasztásával kívánja csökkenteni a test folyadékainak (pl. [[vér]], vizelet) hidrogén ion koncentrációját, azaz növelni a [[pH]]-t. Az artériás vér-pH élettani középértéke 7.4, melyet az alkalmazott speciális diéta - a lúgosítás hívei szerint - eltol lúgos irányba (7.5, vagy afölé), és ezzel számos betegség megelőzhető, gyógyítható. Lúgos étrend hatékonyságát, eredményességét a testfolyadékok (nyál, vizelet) kémhatásának mérésével rendszeresen ellenőrzik.
A táplálékok és a szervezet sav-bázis egyensúly összefüggéseit az [[orvostudomány]] hosszú évtizedek óta vizsgálja. Ezen teória orvosi alkalmazása egyetlen szűk területre korlátozódik, a vizelet kémhatásának megváltoztatására. Bizonyos diéta ugyanis, mely elsősorban a húsételek (sertés, marha, baromfi) és gabonafélék kerülését jelenti valóban csökkenti a vizelet savasságát (így a vizelet pH emelkedik), az így megváltozott kémhatása pedig nem kedvez számos urogenitális gyulladást okozó baktériumnak és a vesekő képződésnek sem. Ez a terápia tehát jótékony hatású olyan betegeknél, akik idült hugyúti fertőzésektől, és/vagy vesekövektől szenvednek. A két betegség gyakran együttjár. Azonban az étrend nehezen szabályozható hatásai miatt ez a fajta diéta háttérbe szorult és manapság gyógyszerek segítségével sokkal hatékonyabban érik el ugyanezt a hatást. A túlzottan savas étrendet korábban csontritkulás hajlamosító tényzőként gyanították, ezt a gyanút az újabb orvosi tanulányok nem igazolták. ▼
Természetgyógyászok szerint a "lúgos" étrend megelőzi és gyógyítja a rákot, a szívbetegségeket, a szervezet alacsony energiaszintjét és egyéb nyavajákat. A fenti állításokat egyetlen orvosi tanulmány sem támasztja alá, azt pedig kifejezetten cáfolja, hogy a "lúgos" étrend a szervezet sejtjeit körülvevő testfolyadékok ([[extracelluláris tér]], melybe a vérplazma is beleértendő) kémhatását (pH) érdemben képes lenne befolyásolni.
▲A táplálékok és a szervezet sav-bázis egyensúly összefüggéseit az [[orvostudomány]] hosszú évtizedek óta vizsgálja. Ezen teória orvosi alkalmazása egyetlen szűk területre korlátozódik, a vizelet kémhatásának megváltoztatására. Bizonyos diéta ugyanis, mely elsősorban a húsételek (sertés, marha, baromfi) és gabonafélék kerülését jelenti valóban csökkenti a vizelet savasságát (így a vizelet pH emelkedik), az így megváltozott kémhatása pedig nem kedvez számos urogenitális gyulladást okozó baktériumnak és a vesekő képződésnek sem. Ez a terápia tehát jótékony hatású olyan betegeknél, akik idült hugyúti fertőzésektől, és/vagy vesekövektől szenvednek. A két betegség gyakran együttjár. Azonban az étrend nehezen szabályozható hatásai miatt ez a fajta diéta háttérbe szorult és manapság gyógyszerek segítségével sokkal hatékonyabban érik el ugyanezt a hatást. A túlzottan savas étrendet korábban csontritkulás hajlamosító tényzőként gyanították, ezt a gyanút az újabb orvosi tanulányok nem igazolták.
==Története==
14. sor:
===A szervezet sav-bázis állandósága===
Az emberi [[artériás vér]] pH-ja átlagosan 7.4, melyet a szervezet igen szűk tartományban (7.38-7.42) szabályoz. A vér-pH 7.35 alatti állapotát acidózisnak, míg a 7.45 felettit alkalózisnak nevezzük. A pH állandósága rendkívül fontos, mert számos alapvető kémiai folyamatot, egyensúlyt, enzim aktivitást, fehérje struktúrát befolyásol. A szervezet pH szabályozása 3 pilléren nyugszik:
* 1. puffer rendszerek
** szénsav/bikarbonát
** haemoglobin
* 2. tüdő (a CO2 eltávolítása révén)
* 3. vese (a hidrogén ion ürítése révén)
| |||