|
A képalkotás története az 1900-as évek elején egy un. pneumo-enkefalográfiai technikával kezdődött. A folyamat során az agy környékéről levezették a vizet, levezették ésmajd levegővel helyettesítették, ez általígy annak megváltozott a relatív sűrűsége megváltozott, ígyezáltal jobban kirajzolódhatott a röntgen felvételen. Ez rettenetesenaz eljárás veszélyesnagyon eljárásnakveszélyesnek bizonyult. A mágneses rezonanciás képalkotást (MRI) és a számítógépes tomográfot az 1970-es és a 1980-as években fejlesztették ki.<ref name=Filler2009b>Filler, AG: The history, development, and impact of computed imaging in neurological diagnosis and neurosurgery: CT, MRI, DTI: [http://precedings.nature.com/documents/3267/version/5 Nature Precedings ] {{doi|10.1038/npre.2009.3267.5}}.</ref>
Az MRI és CT eljárásokat jóval kevésbé találták károsnak, mely eljárásokat az alábbiakban ezeket bővebben is elmagyarázzuk.
Ez utánEzután következtek a SPECT és a PET vizsgálatok, melyek lehetővéa tették akutatókkutatók számára, hogylehetővé tették az agy működésétműködésének feltérképezzékfeltérképezését, mivel az MRI-vel és a CT-vel ellentétben ezen vizsgálatok sokkal többet mutattak, az agy szerkezetéről mint a statikus felvételek. Az MRI-ből, a PET-ből és a SPECT-ből tanulva a kutatók ki tudták fejleszteni a funkcionális MRI-t (fMRI), méghozzá olyan képességekkel amelyek szabad utat biztosítottak a kognitív tevékenységek megfigyelésére.
== Korai agyi képalkotó eljárások használata==
A filozófusok egyik fő vágya sok-sok éve, hogy megértsék az emberi elmét. A gondolatokkal, vágyakkal kapcsolatos kérdések pszichológusokat, számítógépes tudósokatszakembereket, filozófusokat, szociológusokat egyesítettegyesítettek az új tudományág, a kognitív tudomány felfedezéséhezfelfedezésében. Az emberi agy, nem invázív képalkotása érdektelenné vált számukra. A struktúrális képalkotás a korai radiológiai technikákkal kezdődött melyek az emberi agyat térképezték fel. Sajnos mivel az agy szinte teljes egészében lágy szövetből áll, mely asugár sugárzás általhatására nem válik átláthatóvá, ezért lényegében egy közönséges röntgen vizsgálatfelvétel eredményeisemmit nemsem nyújtanaktud értékelhető eredményeketkimutatni..
Ez igaz a legtöbb agyi rendellenességre, bár vannak kivételek, mint például az elmeszesedett tumor (pl. agyhártyadaganat, meningeoma), craniopharyngioma, és a glioma bizonyos típusai); A meszesedés, az olyan normális struktúrákban mint a tobozmirigy test, az érhártya plexus vagy a nagy agyi artériák, közvetve fontos információkat adhatnak az agyban lévő struktúrális betegség jelenlétére. Az amerikai idegsebész Walter Dandy 1918-ban mutatta be ventriculography technikáját, mely során az agyban lévő ventrikuláris rendszer képeit gyűjtötték össze úgy, hogy szűrt levegőt fecskendeztek egyenesen az egyik vagy mindkét oldalsó agykamrába. Mindezt egy vagy több kicsi trephine lyukakonlyukon keresztül végezték, amelyeket lokális érzéstelenítés mellett a koponyába fúrtak. Bár ez rendszerint nem egy fájdalmas eljárás a ventriculographya a kísérleti személyekre nézve jelentős kockázatokkal járt, úgy mint vérzés, fertőzés illetve veszélyes változások a koponyaűri nyomásban. Ennek ellenére ezen eljárás során szerzett sebészeti információ rendkívül pontos volt és nagy mértékben hozzájárult az idegsebészeti kezelés lehetőségeihez és precizitásához.
Dandy megfigyelte azt is, hogy az a levegő is, melyet az ágyéki gerinc ponton keresztül juttatott be a subarachnoid térbe, bekerülhet az agykamrákba, mely szintén képes megmutatni a cerebrospinalis folyadék tereket az agytörzs és annak felszíne körül. Ezt a technikát pneumo-encefalográfiának nevezték el. Ez tovább szélesítette a pontos koponyán belüli diagnózis lehetőségeit.
A kockázat a páciens számára ennél az eljárásnál is hasonlóan nagy volt, arról nem is beszélve, hogy ez rendkívül kellemetlen és gyakran fájdalmas megpróbáltatással járt együtt.
|
