„Lúgosítás” változatai közötti eltérés

Az emberi [[artériás vér]] pH-ja átlagosan 7.4, melyet a szervezet igen szűk tartományban (7.38-7.42) szabályoz. A vér-pH 7.35 alatti állapotát acidózisnak, míg a 7.45 felettit alkalózisnak nevezzük. A szűk szabályozási tartományból is gyanítható, hogy a pH állandósága rendkívül fontos az életfunciók szempontjából, mert számos alapvető kémiai folyamatot, egyensúlyt, enzim aktivitást, fehérjék töltésének eloszlását, ennek következtében azok struktúráját is befolyásolja. A szervezet pH szabályozása 3 pilléren nyugszik:

: A tüdő a széndioxid (CO₂) eltávolítása révén csökkenti a vér savas kémhatását, vagyis emeli a vér pH-t. Félperces intenzív [[hyperventilláció]], ami akaratlagos úton mélyebb és szaporább légvételekkel idézhető elő, hatékonyan emeli a vér-pH-t, ugyanakkor már észrevehető tüneteket is okoz, ami a vér azonnali lúgos irányba történő eltolódásának a következménye (alkalózis). Kezdetben hangyamászásszerű érzések jelennek meg a bőrön, majd enyhe szédülés tapasztalható. Ha tovább folytatódik a hyperventilláció, izomgörcsök, ájulás, de extrém esetben akár epilepsziás roham is jelentkezhet, ezért nem is ajánlatos fél percnél tovább folytatni ezt a lúgosító műveletet. Hypoventilláció, ami a légvétel visszatartásával idézhető elő, a hyperventillációval ellentétes módon fokozza a vér CO₂ tartalmát, ami a vér azonnali savas irányba történő eltolódását eredményzi (acidózis). Az egyre fokozódó, majd később elviselhetetlen légszomj, a vér savasodásának következménye. A légvételek újbóli beindulása azonnal csökkenti, majd pár légvétel után normalizálja a vér CO₂ tartalmát, ugyanakkor a helyes tartományba tereli a vér pH-t is.

: A vese képes hosszútávon is szabályozni a vérbel lévő bikarbonát ionok mennyiségét, a hidrogén és/vagy bikarbonát ionok ürítése vagy visszatartása révén. A vese ún. proximális kanyarulatos csatornáiban egy Na+/H+ kicserélődési mechanizmus révén Na+ ionok szaporodhatnak fel a vérben, miközben a szervezet a felesleges H+ ionoktól megszabadul. A tubuláris folyadékban lévő proton (H+) acceptorok (bikarbonát, hidrogén-foszfát, ammónia) a H+ ionokat megköti, majd a vizelettel ürülnek.