„Stanford–Binet-intelligenciaskála” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
Binet igen aktív szerepet játszott egy nevelési reformra törekvő gyermektanulmányi társaságban. Ez a társaság győzi meg a [[Franciaország|francia]] [[oktatás]]ügy vezetését, hogy az iskolákban lemaradó gyerekek áthelyezési gyakorlatának önkényességét meg kell szüntetni. „Minden elmaradottsággal gyanúsított gyerek csak akkor emelhető ki az általános iskolából és tehető át speciális iskolába, ha [[pedagógia]]i és [[orvos]]i vizsgálaton vesz részt, mely megállapítja, hogy [[Intelligencia|értelmi]] állapota képtelenné teszi arra, hogy átlagosan profitáljon az általános iskolában folyó munkából” (Binet, 1904; idézi Reuchlin, 1987). A bizottság működésének célja az volt, hogy teszteket dolgozzanak ki azoknak a gyerekeknek a szűrésére, akik nem rendelkeznek az oktatási rendszer által megkívánt képességekkel (Cianciolo & Sternberg, 2004). A francia kormány és Binet már a kezdetektől egyetértett abban, hogy a felhasználandó tesztek pontossága döntő jelentőségű azért, hogy minden rászoruló gyermek speciális figyelmet kaphasson, másrészt, hogy a normális gyerekeket ne bélyegezzék meg a [[Mentálisan retardáltak|retardált]] stigmával. (Thorne & Henley, 2000).
 
1903-ban megjelent ''Az intelligencia kísérleti vizsgálata'', melyben általánosította a saját gyerekeivel és más iskolásokkal végzett nagyszámú vizsgálatát a megismerési folyamatokra nézve (asszociáció, [[Mondatmegértés|mondatkiegészítés]], [[rajz]]olás, stb.). Binet és Simon ezeket az eljárásokat terjesztette ki sok gyerek vizsgálatára. Olyan egyszerű feladatok szerepelnek a 3-tól 15 éves korig szánt vizsgálatban, mint a [[hónap]]ok nevei, az [[évszak]]ok jellemzői, [[Diszkalkuliateszt|számemlékezet]], stb. ([[Pléh Csaba|Pléh]], 1992). A legkönnyebb feladatban a gyermeknek a [[szem]]ével követnie kellett egy fénypontot. Ezt a feladatot a nagyon fiatal, de normális gyermek képes volt elvégezni, a visszamaradott gyermekek egy része már nem (Thorne & Henley, 2000). Minden feladat egy adott korú gyermek átlagos teljesítményéhez illeszkedett. Binet és Simon fokozatosan jutottak el arra a megoldásra, hogy a feladatok életkor szerint skálába rendezhetők. Ha egy feladatot az adott korú vizsgált gyermekek 85-90 %-a megold, akkor ez a jellemző az adott [[Szellemi életkor|életkor]]ra. Egy gyermek abból a szempontból jellemezhető, hogy milyen életkornak megfelelő feladatokat képes megoldani. Binet ezt mentális szintnek nevezi (Pléh, 1992). A legmagasabb szintet, ahol sikeresen végezte el a gyermek a feladatot, azt a gyermek mentális korának tekintették. Binet és Simon elképzelésének nagyobb diagnosztikus és gyakorlati hasznosítási lehetősége volt, mint [[Francis Galton|Galton]] vagy [[James McKeen Cattell|Cattell]] elméletének (Cianciolo & Sternberg, 2004). Binet-nek ez a munkája korszakosnak bizonyult. Néhány év alatt a skála második változatából 50000 példány kelt el, az [[első világháború]] kezdetére pedig már 14 országban alkalmazták tesztjét vagy annak változatait. [[Magyarország]]on [[Éltes Mátyás]] volt az, aki már 1914-ben beszámolt Binet módszerének adaptált alkalmazásáról (Pléh, 1992).
 
Binet jogos büszkeséget érzett, hogy kísérleti kutatási technikákat felhasználva sikerült bemutatnia a [[pszichometria]] hasznosságát, és alkalmazhatóságát a világ valós problémáira. Binet [[Empirizmus|empirikus]] kutató lévén tartózkodott az intelligencia definiálásától, úgy érezte, hogy ez nem is számít, hiszen a teszt jól működik (Thorne & Henley, 2000).