„Nagy-lengyelországi felkelés (1918–1919)” változatai közötti eltérés

1793 és 1918 között Nagy-Lengyelország a német állam részét alkotta: eleinte a [[Porosz Királyság]]é, majd 1871 után a [[Német Császárság]]é. A lengyelek helyzete egyre nehézebbé lett idővel, különösen Németország egyesülése után. A német hatóság mindent megtett annak érdekében, hogy a lengyel lakosságot elnémetesítse: küzdöttek a katolikus egyház meg a lengyel nemzeti és munkásmozgalom ellen, németekkel próbálták betelepíteni a tartományt, egyidejűleg a lengyeleket távolítani. Megtiltották a [[lengyel nyelv]] használatát, teljesen felszámolták a lengyel nyelvű közoktatást, a nemzeti emlékek ápolását és felkutatását. Ellenszegülésként a lengyelek számos oktatási, szövetkezeti, gazdasági és politikai társaságot szerveztek. A tagjaik többségét az '''''endecja''''' kötötte össze. Ez politikai mozgalom volt, kezdetben egy párt a ''Liga Narodowa'' [[Galícia|Galíciában]], azután a ''Stronnictwo Narodowo-Demokratyczne'' minden megszállt területen, még később pedig, a függetlenség visszaszerzése után néhány hasonló programú párt, amelynekamelyek politikai programjának fő elmei a nacionalizmus és a katolicizmus voltak. A neve ''ND'' a (''Narodowa Demokracja''), Nemzeti Demokrácia rövidítése. Fő ideológusa és vezetője '''Roman Dmowski''' volt. A törvényes sportegyesületek pedig illegális, titkos katonai kiképzést végeztek, néha még ajánlották a német hadseregbe való besorozástbelépést is ennek érdekében.

Az első világháború kitörésekor a Lengyelországot megszálló államok elsősorban egymás ellen, más-más oldalon harcoltak, ami felkeltette a lengyelekben a reményt, hogy a függetlenség visszaszerzése sikerülhetvisszaszerzésére. Amikor a központi államok megkötötték Oroszországgal a [[Breszt-litovszki béke|breszti békét]], Németország feloszlatta a nagy-lengyelországi paramilitárisfélkatonai szervezeteket. A tagjai illegálisan működtek. Egyidejűleg a németek áthelyezték a hadsereget a felszámolt keleti frontról a nyugatira. Sok katona azonban már a kommunista propaganda befolyása alatt állt, ezek gyakran megtagadtak a további harcot, ami végül a második marne-i csatában a német vereséghez vezetett és a központi államok veszteségéhez. A nyugati front lassan közeledett [[Belgium]]on keresztül a Német Birodalom határaihoz. Az országban polgári és katonai felkelések törtek ki. November 10-én [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] császár lemondott a trónról és a hatalmat [[Friedrich Ebert]] ([[Németország Szociáldemokrata Pártja|SPD]]) vette át, aki csak ideiglenesen állt a kormány élen. A nehéz helyzet javításának érdekében a szociáldemokraták elkezdtek együttműködni a régi konzervativ- ,militarista elittel. SPD támogatta ugyan Lengyelország függetlenségét, de a konzervok befolyása alatt kijelentette, hogy a jövőbeli lengyel állam nem foglalhat magába olyan területeket, amely a poroszokhoz került a felosztáskor, azaz 1772-tőlben, tehátebbe Nagy-Lengyelországot is beleértve.

[[Fájl:Ignacy Paderewski 02.jpg|130px|thumb|Ignacy Jan Paderewski]]<!-- QQQQ Eddig jutottam PepoPepo41-->